Kávé és cigaretta
2008. december 11. - Zelki János
A másodiktól mindig tart az ember. Az első az még jön csak úgy, magától, de a másodikkal szemben elvárások vannak. (Minél többedik, annál kevésbé érdekes egyébként, legközelebb tán a századiknak lesz ismét valami bukéja.) - Zelki János netnaplója.
- 2008. december 11.
Először csak a kicsi elfogultság Jarmusch oldalán, meg a kíváncsiság, hogy mit szól hozzá a gyerek. Elvittem magammal Somát, aki tizenöt (volt másfél éve), nem mintha baj volna a South Park-kal, de lásson olyat is, ami nekem tetszik, nem neki. Hátha tetszik neki. Nem tetszett. Most megnéztem DVD-n megint a Kávé és cigarettát, és jól tettem. Vágtam azt is, amit először nem. Fekete(kávé)-fehér(cigaretta) benne minden. Nem az főképpen, hogy nem színes, hanem hogy olyan nagyon egyszerű. Ezt szeretem: nem akkor érkezni a kamerával, amikor történik valami, hanem amikor semmi. Ami többnyire hótt unalmas persze, egy Jarmusch vagy egy Wenders kell ahhoz, hogy mégse. A filmszínész akadémián pedig meg kell mutatni a tanulóknak, mekkora a legnagyobb rezdülés az arcon. Ekkora, mutatom. Alig észrevenni. Ez nem színház, hogy az utolsó sorban is kell, hogy lássák.
Milyen érdekesen dolgoznak a franciák! Itt ez az eltűnt lány Budapesten, például, aki nálunk senkit nem érdekel. Nincs egyetlen újság, amely utána küldene valakit keresni. Aki aztán nem szállna le a rendőrségről, együtt nyomozna az Ophélie barátaival, és nem azért, hogy felturbózza a lap példányszámát, hanem mert a főszerkesztője szakmai kötelességének érzi. Párizsban ez napok óta címlap-sztori. Tudják azt is, hogy a térfigyelő kamerák felvételein látható: egyedül megy a francia lány az éjszakában, mintha ittas volna, bizonytalan léptekkel. Mutatják, hol találta meg a táskáját a Lánchíd járdáján egy olasz nő, tudják azt is a magyar rendőrségtől (!), hogy vízbefúlás a hivatalos gyanú, a France 2 forgatóstábja ott van mindenütt, nem száll le az ügyről. Idehaza a BRFK honlapján öt nappal az eltűnés után jelenik meg először fotó a lányról, hitvány minőségben, teljességgel felismerhetetlen rajta. Egy perc alatt jobb képeket szedtem le az Internetről.
Az országos főkapitány szerint a rendőrség, hiába szeretné, nem ösztökélheti a sajtót nagyobb aktivitásra. Ám, amikor direkte megkérdezik, akkor sem mond semmit. Na most, ha neadjisten holtan kerül elő Ophélie, mi lesz? Mert az a magyarázat, amit majd nekünk fognak beadni a lelkiismeretes nyomozásról, igen kevés lesz a franciáknak! Nem ilyenhez vannak szokva! S nem is fogják szó nélkül hagyni, tábornok úr, arra mérget lehet venni.
Ajjaj, direktor lett a színházi tünemény! A színész-rendező. Az Eszenyi. Marad-e majd játékra idő? Nem lesz-e a szokásos morálozgatás, hogy nem komilfó keverni a dimenziókat? Hogy vagy igazgató valaki vagy színész. Februártól szól a kinevezés, az azt jelenti, hogy szeptemberben kiderül. Meglátjuk. Egy-két dolog elmarad, bizonyára. Meg a Megasztár.
A Vígszínházat jól csinálta a Marton, de nem elég ezt „csak úgy” folytatni. Ez a legnagyobb magyar színház, igen stabil koncepciót szabad csak bevinni ide, összenyomja különben a hatalmas instrumentum. De az Enci nagyon okos, tudja, miért akar igazgató lenni (én nem), bérletet váltok a 2009/10-es évadra. Csak nehogy nekem megszűnjék ez a hús-véres jelenlét a színpadon! Ez a gépontos tűzijáték. Jó?
Kérdeztem az Odeonban, hogy lehetne-e nekem is kedvencem? Mert Ricsinek, Julinak, Egérkének és másoknak rá van írva a neve egy-egy DVD-tokra a vitrinben. Lehetne az enyém a Kávé és cigaretta? Ó, mondták, az már valakié. Jó, akkor legyen a Blues Brothers.
Milyen érdekesen dolgoznak a franciák! Itt ez az eltűnt lány Budapesten, például, aki nálunk senkit nem érdekel. Nincs egyetlen újság, amely utána küldene valakit keresni. Aki aztán nem szállna le a rendőrségről, együtt nyomozna az Ophélie barátaival, és nem azért, hogy felturbózza a lap példányszámát, hanem mert a főszerkesztője szakmai kötelességének érzi. Párizsban ez napok óta címlap-sztori. Tudják azt is, hogy a térfigyelő kamerák felvételein látható: egyedül megy a francia lány az éjszakában, mintha ittas volna, bizonytalan léptekkel. Mutatják, hol találta meg a táskáját a Lánchíd járdáján egy olasz nő, tudják azt is a magyar rendőrségtől (!), hogy vízbefúlás a hivatalos gyanú, a France 2 forgatóstábja ott van mindenütt, nem száll le az ügyről. Idehaza a BRFK honlapján öt nappal az eltűnés után jelenik meg először fotó a lányról, hitvány minőségben, teljességgel felismerhetetlen rajta. Egy perc alatt jobb képeket szedtem le az Internetről.
Az országos főkapitány szerint a rendőrség, hiába szeretné, nem ösztökélheti a sajtót nagyobb aktivitásra. Ám, amikor direkte megkérdezik, akkor sem mond semmit. Na most, ha neadjisten holtan kerül elő Ophélie, mi lesz? Mert az a magyarázat, amit majd nekünk fognak beadni a lelkiismeretes nyomozásról, igen kevés lesz a franciáknak! Nem ilyenhez vannak szokva! S nem is fogják szó nélkül hagyni, tábornok úr, arra mérget lehet venni.
Ajjaj, direktor lett a színházi tünemény! A színész-rendező. Az Eszenyi. Marad-e majd játékra idő? Nem lesz-e a szokásos morálozgatás, hogy nem komilfó keverni a dimenziókat? Hogy vagy igazgató valaki vagy színész. Februártól szól a kinevezés, az azt jelenti, hogy szeptemberben kiderül. Meglátjuk. Egy-két dolog elmarad, bizonyára. Meg a Megasztár.
A Vígszínházat jól csinálta a Marton, de nem elég ezt „csak úgy” folytatni. Ez a legnagyobb magyar színház, igen stabil koncepciót szabad csak bevinni ide, összenyomja különben a hatalmas instrumentum. De az Enci nagyon okos, tudja, miért akar igazgató lenni (én nem), bérletet váltok a 2009/10-es évadra. Csak nehogy nekem megszűnjék ez a hús-véres jelenlét a színpadon! Ez a gépontos tűzijáték. Jó?
Kérdeztem az Odeonban, hogy lehetne-e nekem is kedvencem? Mert Ricsinek, Julinak, Egérkének és másoknak rá van írva a neve egy-egy DVD-tokra a vitrinben. Lehetne az enyém a Kávé és cigaretta? Ó, mondták, az már valakié. Jó, akkor legyen a Blues Brothers.
Hozzászólás