Kávé és kocsonya

2006. december 16. - Kollár-Klemencz László

Míg a nadrág száradt, Dani rágyújtott egy cigire reggelire, megivott mellé egy üveg egyszer már kibontott sört. Én nyomtam 150 fekvőtámaszt, senki nem nézett oda. Tíz perc múlva már Karcsi is fekvőtámaszozott, Bana hasizmozott. Jó hatással vagyok a másnaposokra.

2006. december 16.

hozzászólás (0)

Szombaton a szlovák kultúrház emeletén egy teremben szivacsokon ébredtünk, mindenki a helyén volt. Az ablakokat fehér ágylepedő borította, világított mint sötétítő. Odakint mindenki fenyőfát vásárolt. Bana ébredt legkorábban, azonnal beszélni kezdett. Először nevetett, és többet nevetett, mint beszélt. Valaki beleöntött a táskájába egy üveg bort az éjszaka. A nadrágja nedves lett. Azt, mondta, hogy ő bepisilt, és komolyan mondta. Annyira rosszul nézett ki, a nadrág is, hogy arra gondoltam, igaz lehet. Megkérdezte, hogy kér-e valaki szűrt táskalevet, és kifacsarta. Míg a nadrág száradt, Dani rágyújtott egy cigire reggelire, megivott mellé egy üveg egyszer már kibontott sört. Én nyomtam 150 fekvőtámaszt, senki nem nézett oda. Tíz perc múlva már Karcsi is fekvőtámaszozott, Bana hasizmozott. Jó hatással vagyok a másnaposokra.

Robi felébredését követően 40 percig nem szólalt meg. Mélán mosolyogva nézett bennünket, hogy mi kik vagyunk.

Én elmentem az igazgatói ajtó mellett, keresztül egy jól fűtött üres szobán, ahol a földön Peti, az igazgató aludt. Onnan nyílt egy konditerem, amit nem használt senki. Egy srácé az egész cucc, de ő kiutazott Angliába és itt hagyta, mert nem tudta hová tenni. Látszott, hogy jól érezte magát itt. Minden feketére volt festve. Ebből a teremből nyílt a zuhanyzó. Végre meleg víz, és egy igazi fenyőillatú szlovák szappan lehetett pár percre a barátom.

Kávé és kocsonya. A Janó szülei már vártak. Szerintem és a Sanyi szerint is a kocsonya forró hajában sült krumplival a legjobb. Ráteszed a forró krumplit a kocsonyára, az megolvad a krumpli alatt. Akkor meg minek a kocsonya, ha megolvad-kételkedett Karcsi. Azért, mert az olyan jól néz ki - mondtam. Ebéd előtt kocsmáztunk. Knédli, csirke, finomabbnál finomabb gombák. Aztán mindenki pihent. Karcsi a dohányzóasztal alatt, hárman Peti szobájában, a Zoli meg a vécében. Janó szülei nagyon kedvesek voltak. A papája biológiatanár. Minden nap gombászik, tele az erkély. De megbolondult a természet!- meséli nekem. Az iskolaudvarban most december közepén nyílik az ibolya, és költöző vadludakat is látott észak felé repülni, fél óra múlva meg jöttek vissza. Aztán elaludt.

Miskolcra negyed hétkor értünk. Színházkoncert, nagy előkészülettel, megelőző sajtótájékoztatóval, egy tökéletesen új művelődési házban vagy színházban, nem tudom, minden le volt takarva, talán ezért. A szervező srác amerikában élt, most ezt vezeti. Van egy klassz miskolci csaja, és soha nem tudom, hogy mikor viccel. Sebbel-lobbal összepakoltunk, hét előtt 5 perccel minden a helyén. Átöltöztünk. 7 után 5 perccel elkezdődött az az előadás, amelynek mi voltunk a főszereplői. Szerencsére a Banának megszáradt a nadrágja, és Robi már tudta, hogy kik vagyunk. A siker nem maradt el. A közönség a végén három percig az üres színpadnak tapsolt. Állítólag ilyen itt még nem volt.

Kollár-Klemencz László