Snitt - reggelundor
     Reggel, az éjszaka könnyei után ugyancsak gané, amorf állapotban ébredek. Nincsenek vonásaim, nincsenek végtagjaim, nincsen lelkiállapotom. Csak az éltet, hogy be kell mennem az intézménybe, ahol omlanak rám elhalasztott feladatok.
     Snitt – kocsmaundor
     Délután fél négy, egy hosszú séta után a délután a Libellában talál. Kedvenc pincérem oltári megrökönyödésére kamillateát kérek, és igyekszem nem vágyódva nézni a szomszéd asztalnál ülő alkeszek rozéit. Készítem magam lelkileg a Nagy Gabival történő interjúra. Gabi fél ötkor be is esik, próbáljuk mindketten legyőzni a szituáció által kavart zavart. Mármint hogy én vele interjút. És nem a magánéletről társalgunk, mint rendesen. Oldjuk a helyzetet, Révész Sándort próbálom cikizni, mire Gabi arca beszigorodik. Kiderül, hogy egyik kedvencéről van szó, mi több Sándorunk új, Változtam című albumára készül beruházni éppen. Kérdezgetem, hogy amúgy, elmeileg mennyire oké, és hogy jó terápia-e bármire Révész. Gabin látszik, hogy bizonyos tekintetben nem ismeri a humort. Én pedig abban a pillanatban megértek pár dolgot a verseiről. De a témánk úgyis a regény, és ekkor már kikérek mégis egy rozét, meg még egyet és még egyet, majd az interjúszituációnak vége szakad. Beesik a haddszóljonból jól ismert andor, aki a literabulin megállapította, mennyire lepattant vagyok mostanában, épp ezért festett nekem egy képet. Nem engedi ott helyben megnézni, csak később, otthon bonthatom ki. Ezúton is szeretném megköszönni neki. A képen egy pár zokni látható, az egyik gyűrött, a másik nagyon hercig – vajon az életem mely komponenseit ábrázolhatják?
     Snitt – szerelemundor
     Bioköcsög eltűnt a süllyesztőben, minimum sokszor eszembe jut. Emészt az önvád, a rozék sem oldják. Jaj, ez rímel, elúszom csöpögősbe, lassan Gabi Révész-imádatára is ráérzek kissé. Otthon kialmozom rég nem látott cicukámat, és átmászok X.-hez. Nem tudok neki mondani semmit, hagyom, hogy átöleljen, és hagyom, hogy azt érezzem, ez rendben lenne tíz év múlva is.
     Snitt – a búcsúundor
     Szerda reggel, a többi már az új naplóíró projektje, átadom a stafétabotot. Szeretnék én is eltűnni, szavaimmal együtt, visszapörgethetetlenül. Szeretném, ha több naplóm nem lenne ilyen zaklatott, ha nem azt olvasnám vissza pár év múlva, mint amit pl. az 1998-as feljegyzéseimben. "Túl sokat dohányzom, túl sokat iszom. Fuldoklom a szerelemtől, de az a paraszt nem hajlandó enyhíteni kínjaimon…", vagy amit a tavaly nyári naplómban írtam. "Még mindig túl sokat dohányzom, túl sokat iszom. A tetű megint kirúgott…" Talán változatosabb lesz több régi füzetet nem elővenni. Most, a literán is nyilvánvaló lett: nem a naplóim kiadatásából fogok meggazdagodni. Pedig szeretném hinni, hogy minden rendben, és szeretném hinni, hogy ennél azért minden csak jobb lehet.
     
     PS: Ismerőseim megvesztek. Kapom a számokat sorra. 106 – seggem a szádra mászhat! 17 – segged műlábbal rúgom szét! 3 – szar vagy nadrágszáron!