hirdetés

Kell a bátorítás, egy mosoly

2017. július 11. - Hajdúböszörményi Írótábor

Abban már az elején biztos voltam, hogy szabad kezet adok majd az alkotásban a fiataloknak, mivel magamból kiindulva én sem szeretek túl kötötten alkotni, és az irodalomhoz, csakúgy mint a társművészetekhez, szükséges egyfajta lelki szabadság. – A Hajdúböszörményi Írótábor naplóját Szabó Ilona írta.

hirdetés

Még januárban keresett meg Papp-Für János a Kertész László Hajdúsági Irodalmi Kör elnöke, hogy szeretné egy grafika-rajz szemináriummal színesíteni az idei írótábor programját, és szívesen megbízna ennek vezetésével. Mivel gyermekkorom óta imádok rajzolni, és egész életemet ennek a pályának szenteltem, bár sokszor elég küzdelmesen jutottam el oda, ahol most vagyok, azonnal igent mondtam a felkérésre. Most biztos sokan megkérdezik, mit jelent az, hogy küzdelmes.


A művészet számomra nem csak kikapcsolódás és sajátos önkifejezési forma, hanem szomorú gyermekkori élmények gyógyítója. Hatéves koromban meghalt édesapám, édesanyámmal ketten maradtunk, nem volt egyszerű végigvinni az iskolákat egészen a 2010-es diplomaosztóig, amit a Nyíregyházi Főiskola képi ábrázolás-festészet szakán szereztem. Mind a mai napig képzem magam, ma már digitális tervezőgrafikával és illusztrálással foglalkozom, illetve webdesignnal. Nyitott és rugalmas embernek tartom magam, aki keresi a lehetőségeket, és szereti a kihívásokat. Ennek szellemében beszéltük meg a szemináriumot. Sok ötletem volt. Abban már az elején biztos voltam, hogy szabad kezet adok majd az alkotásban a fiataloknak, mivel magamból kiindulva én sem szeretek túl kötötten alkotni, és az irodalomhoz, csakúgy mint a társművészetekhez, szükséges egyfajta lelki szabadság. Hagyományos technikák sokszínű felhasználását terveztem bemutatni, belekalkulálva a rendelkezésre álló időt is.  Aztán elérkezett a nyitónap, július 11. Mit ne mondjak, nagyon izgultam, mivel nagyobb csoportnak még nem tartottam rajz- és grafikaórát. Korán megérkeztem, hogy bármit még könnyen meg tudjak oldani, de nem tagadom, biztos látszott rajtam, hogy „új " előadó vagyok, jöttem-mentem a kollégiumban. A helyszín nagyon jó választás, mivel benn van a város központjában, és eleve ott az egyetem. A kollégium recepcióján egyre több és több fiatal tűnt fel, akik lázasan töltötték ki a nyomtatványokat, kedvesen üdvözölték egymást, látszott, hogy barátok. Éreztem, hogy nem átlagosak a résztvevők. Erről meggyőződhettem, őket figyelve és hallva beszélgetéseiket. Főleg a közös étkezéseken, ahol arról ment mellettem az eszmecsere, hogy Shakespeare vagy Moliére a nagyobb. Azonnali reakcióm: „Nincs veszve semmi..." Ott van mindenhol a jó.

Hogy milyen volt az első szemináriumom? Fantasztikus. Tizennyolc tudásra éhes fiatal, akik hozzám hasonlóan imádnak rajzolni. Hamar összebarátkoztunk, még néhányan óra után is maradtak beszélgetni. Kell a bátorítás, egy mosoly, egy megerősítés, mert lehet, hogy ők a jövő neves grafikusai. Magamról tudom, milyen meghatározó egy tanár vagy előadó bátorítása. Megfizethetetlen.

Szabó Ilona
grafika-rajz szeminárium


Hajdúböszörményi Írótábor

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.