Simont azzal az ezüstkancsócskával kereszteltük, amellyel engem is megkeresztelt a nagyapám, hatvanhat december másodikán, ez van belegravírozva. Ezen nem lehetett nem elgondolkodni, hogy milyen lehetett a Szilágyi Dezső tér, a Fő utca, a Döbreintei tér hatvanhat december másodikán, hogy néztek ki ők, akik most öregek, meg már nem is mind élők, havazott-e, például ez is egy kérdés, vagy latyak volt, vagy szél, vagy ragyogott a nap? Az autók? A szagok? Hát ezek a kérdések vannak, meg még amit most nem írok ide.
         Még arra emlékszem, hogy a Keresztapával bementünk almapálinkázni a Ráczba, asszem, három kör fogyott, de lehet, hogy négy, ezt a kocsmárostól kéne megkérdezni, de most lusta vagyok átmenni, meg különben is, hagytam egy kis számlát, hát ezért sem sietek.
         Viszont nem ittam sört egész nap, erre büszke vagyok, mert ha ittam volna, most sokkal rosszabbul lennék, bort viszont nagyon összevissza ittam, és ez azért hiba volt. Ha iszom, szinte mindig összevissza iszom, pedig elhatározom mindig, hogy nem így lesz, ez is egy furcsa paradoxon, pedig nem is szeretek összevissza inni, kifejezetten rosszul esik. És az sem valószínű, hogy direkt bántani akarom magam. Szóval csupa kérdés vagyok ezt az egész hétvégét illetően.

Péterfy Gergely