hirdetés

Ki a házból

2012. szeptember 29. - Budapest folyóirat

Tea, fél kifli röptében, kinek, mi, pöttyös kenyér csomagolva, induláskor utolsó szelíd lökés a kilincsen, ajtók záródnak. - A Budapest folyóirat mai műhelynaplóját Horváth Júlia Borbála írja.

hirdetés

A reggel

Későn kelő hajnali sugarak, mintha mi sem történt volna a nyárral, nyomulnak előre, egyre fényesebben törnek utat a szeptemberi reggelen. Átkúsznak a keleti szobán, a hálón, kis pihenő az íróasztal bizé között, eleinte a monitor fényeivel versengenek, micsoda nevetséges próbálkozás – de hát így jár, ha valaki nem tud aludni –, majd kelnek odakint a mindenreggeli neszek, éled az utca, autók dudálnak, szemeteskocsi ürít, és lelkes kutyalakók, a gazdanép szemérmesen félrenéz. Tea, fél kifli röptében, kinek, mi, pöttyös kenyér csomagolva, induláskor utolsó szelíd lökés a kilincsen, ajtók záródnak.


Délelőtt

- Good morning everybody, how are you today? Látom, majdnem mindenki megérkezett, így hát péntek lévén semmi akadálya annak, hogy megírjuk aktuális dolgozatunkat, számítsanak rá, hogy a négy hónap alatt minden hetet ezzel zárunk. A későknek kevesebb ideje marad, ő dolguk, legföljebb negyvenet hiányozhatnak a négyszáz órából, azt is csak igazolással.  So, then, ja, felhívnám a figyelmet az utolsó kérdésre, az lesz a legkifejtősebb: miért tanulom az angolt? Kérem, ne írja mindenki azt, hogy azért, mert most ingyen van, és azt se: mert utána ettől reméli, hogy könnyebben talál munkát, ezeket már mind-mind kitárgyaltuk korábban; szóval: az ember érdekel, aki a munkanélküli mögött van, szíveskedjenek szabatosan fogalmazni – about you. Egyébként úgy hallottam, hogy rövidesen érdemes lesz kisvállalkozásba kezdeni, mert azt támogatják a kerületben – de nem tőlem tudják. Very well, bemelegítésként néhány kérdés, amit kéretik lefordítani: Melyik a kedvenc évszakom. Persze a nyár, mert akkor egyszerűbb az élet, néhány hangulatfestő szókapcsolat segítségként: spring cleaning, summer plump, autumn forest,  great coat – for winter, etc. A következő: Mit főztem hétvégén ebédre. Igen, igen, másfél kiló combból rizseshúst – ezt nem muszáj szó szerint fordítani –, mert a fiúk kamaszodnak és állandóan éhesek; ezt viszont lehet, remek. Timiéknél is a krumplistészta megy manapság, hmm, házi kovászos uborkával. Harmadik kérdés: Sportol-e rendszeresen? Cipekedik? Lohol? Ás? Yess, very good, mint tudjuk, lehet ezt másképpen is; Ivett1 a második padsorból például naponta úszik. Bérlet? Saját medence? Mindegy is, ő az igazán szerencsés, hát még én hogy vágyom ilyesmire, de csak egy mezei tanár volnék, majd talán legközelebb. All right guys, Vilmost megkérjük, szaladjon le a földszintre, és készíttessen a recepción néhány kópiát a szerződésről és a nyelvvizsga-követelményekről, legyen fogalmuk arról, miért taníttatja önöket az állam. Lehetőleg kétoldalas formában, ahhoz kevesebb papír elegendő, well. Negyedik kérdés, tetszőleges sorközzel: a legjobb dolog, ami valaha történt velem. Ezzel már próbálkoztunk a múlt héten, de sajnos túl gyorsan végeztünk a megválaszolásával, remélem, azóta mindenki átgondolta az életét, és több szerencsés epizódot talált benne, mint legutóbb. Lehet a fantáziát is dolgoztatni, esetleg összekötni az ötödik kérdéssel: Hol szeretnék nyaralni. Nem összekeverendő a can és a like ige, ezúttal utóbbit kéretik használni; úgy hallottam, Móni szívesebben írna a Bahamákról, mint a Velencei tóról. Ejnye, János, sőt: John, ne lógassa az orrát, legutóbb is milyen szép fordulattal élt a fordításában, hogy is mondta: poor as a church mouse… Óra indul, ma kevés szünetet tartunk, fél egykor már szabadok lesznek, mint a madár.  Jó étvágyat, enjoy!


Degesz

- Tessék csak nézelődni, frissen sült, gulyás, csusza, főzelék, feltéttel vagy anélkül, de a menüvel is jól jár; ezerforintos fogyasztás felett ajándék-palacsinta, kakaós. Tessék helyet foglalni, kivisszük. Addig egy málnaszörpöt? Frissen csapolt! Nem láttam még errefelé, mi járatban? Hogyne, hogyne, ismerem a környéket, a háború előtt a kórház orvosainak építették az utcát, nem csodálom, hogy beleszeretett; hatalmas fák, elegancia, nyugalom, talán túlságosan is; itt lakni kell, nem üzletelni. Viszont két sarokkal följebb a Mohácsi bácsi éppen felszámolja a boltját, nyolcvanöt éves az öreg, kiárulja, amije van. Na, az egy jó helyiség! Száraz, beton az alja, csak meg kell pakolni áruval, aztán készen van. Miben utazna? Régiség? Kacat? Eh, divatos ötlet, nem mondom, de tudja, min múlik? A szövegen, tisztán a szövegen. Például: tudja kedves – nyájas duruzsolás – ez nem akármilyen szódásüveg ám, ezerkilencszáz-harminchétből származik – kicsit megérinti a karját –, az Ecker-féle szikvízüzemben szolgált, a homokfúvásos szőlőmintáról lehet megismerni az évjáratot, a gyógyszertári savmaratott szódásüveg negyvenezer, ez meg itten csak négyezer, ne gondolkodjék– diszkréten lehalkítja a hangját –, magának odaadom háromezer-ötért!  Na, hát így, ha ezt tudja csinálni, minden rendben lesz. Nekem elhiheti, még a Rákosi-időben kezdtem, kijött a finánc – akkoriban gépműhelyem volt, négy emberrel –, körülnéztek és azt mondták: na, akkor most befizet szépen ötvenezret adóban, és már itt sem vagyunk. Tiltakoztam, hogy az nagyon sok, mondták, jó, lehet kevesebb is, de akkor félévente jönnek. Befizettem, és sose láttam őket. Akkor tehát jó vásárt csináltam, vagy nem? Gerinc, gerinc…, hah, micsoda idealista! Szép idők voltak, tettem a dolgom, most meg ezt a vendéglőt csinálgatom, elvégre a név kötelez, és akármennyire nem megy, a húslevesre akkor sem lehet szava senkinek, nemde bár? Na, látja, most is hallott valamit, legalább ennyi haszna volt, nekem meg annyi, hogy hátha eszébe jutok egyszer, segítsük egymást, ha tudjuk.


Délután

- Szia, bocs, késtem… Késtél? Akkor jó, mi van veled? Angol? Ingyen? Tök jó, szólj, ha valaki kihullott, jövök a helyére. Minden nap? Az kemény, de ki lehet bírni. Te, figyelj, arra gondoltam, lenne egy meló, de most tényleg: Ha kapunk rá lóvét, ha nem, elindulunk! Pár hónapon belül eldől, sikeres-e, és akkor lesz neked is rendes tébés állás, papírokkal, íróasztallal, hetente lapindító, kávé, szendvics, jöhetnek az ötletek, akár saját rovat, magadat fel ne add, Isten ments, csak azt csináld, ami jól esik, ami szívből jön, az lesz sikeres. Iskolád? Befejezted már? Valami cirkuszra emlékszem a tanszéken, tipikus, én végül megkaptam a déert, aztán csak anyám szívét melengettem vele, valahogy mindig messze a húsosfazék, mit csináljak. Na, de a zenélés csak keresettebb foglalkozás, mint a tudomány, nem? Koncertek, taps, siker, persze tudom, alakuló együttes, sok próba, és sok gesztus, egy biztos, ha otthon ülsz, nem lesz semmi. Nem tartóztatlak, szaladj gyakorolni, hívlak a jövő héten, amint van valami!


Az este

Érdekes, ma olyan állhatatosan ketyeg… pontosan egyforma ütések, de mintha mégsem. Ez aztán nem unja meg sohasem. Egy-két, egy-két, lehet négy negyedben is számolni, sőt: akárhányban, de ilyen későn már nincs szakmázás, sárga lámpafény teríti be a teret, kedves árnyak lebegnek, a nyitott ajtón át beszűrődnek szavak, amint beszél valakivel telefonon, megnyugtató, hosszú hangon, a jóéjszakát is így kínálja, azután csönd, nyugalom. Ilyenkor néha súgnak felülről, a klaviatúra, a kéz és minden egyéb csupán eszköz, sorban állnak a mondatok, csak el ne vesszenek; ha egyszer elfogy a kegyelem, az lesz az igazi szegénység.

 

 

Horváth Júlia Borbála
 

Budapest folyóirat

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.