hirdetés

Ki a rosseb olvassa ezeket?

2007. március 12. - Elek Tibor

… mivel én nem csak én vagyok, hanem a Bárka is, a Bárka online is, a Békés Megyei Könyvtár is, a Körös Irodalmi Társaság is, az Irodalmi Jelen is vagyok már (micsoda megalománia!), olyan intézmények, amikre a mai világban nagyon ráfér a népszerűsítés, így, mondhatni, kötelességem is élni egy ilyen reklámhordozó felülettel.
hirdetés

          Este van. Este van. De nincs még mindenki nyugalomban. Én a legkevésbé, mert netnaplót írok, amire sose vágytam. Valamikor régen, gyerekkoromban rövid ideig próbálkoztam naplóírással, s úgy emlékszem, hogy naplót este írt az ember(fia), azért, hogy rögzítse (magának, már-már titkosan), mi is történt vele aznap. Ezért írok most is este, valahogy úgy érzem, hogy másképp, máskor nem is lehet. Írok, pedig már évekkel ezelőtt, amikor a Teraszon először láttam efféléket, már akkor eldöntöttem, hogy ha egyszer rám is sor kerülne valahogy, én bizony udvariasan, de elhárítom majd a lehetőséget. Később pedig, amikor már egyre inkább divattá vált a blogírás még inkább úgy gondoltam, hogy én csak azért se fogok írni. Hogyisne, amikor már úton, útfélen, fű-fa, mindenki blogozik vagy mit csinál, minek kellene még nekem is. Hát ki a rosseb olvassa ezeket? Kinek van ideje, energiája rá? Nekem például nincs. De ha lenne, se biztos, hogy olvasnám, mert, megvallom őszintén, engem valahogy nem is érdekelnek mások naplói, az abba foglalt hétköznapjai, magánügyei stb. Még a legjelesebb íróké, művészeké, közéleti embereké sem (na, jó, néhány ilyet elolvastam már). Különösen az ilyen nyilvánvalóan őszintétlen, de legalábbis felemás helyzetben születő naplók nem érdekelnek, amiket úgy írnak szerzőik, hogy eleve a másnapi nyilvánosságnak szánják. Amikben kevés esély van arra, hogy valóban azt írják, ami történt velük kívül-belül. Az ilyen naplókat az emberek nem maguknak írják, hanem a feltételezett olvasóiknak. Hát ez az. Tudom én, hogy megvan ennek is a maga értékes, még csak nem is az Internet szülte hagyománya, mégis úgy érzem, hogy itt, a neten, kell ahhoz egy jó adag exhibicionizmus, hogy az ember maga mutogassa magát. Meg egy jó adag optimizmus, hogy valakit is érdekel az én magamutogatásom. Még ha író lennék, jó író, aki a maga szépírói eszközeivel a naplóírást is irodalmi szintre tudja emelni, hiszen hány élvezetes, értékes irodalmi naplót ismerünk például! Csakhogy én a kritikus, az irodalomtörténész szerepéhez vagyok szokva, sose tudtam egyetérteni Barthes-zal, hogy az íróval azonos lenne a szerepem, még ha mindketten a nyelvvel is szembesülünk, a művészi nyelv különbözik a kritikaitól, aminek a gyakorlója vagyok, a naplóíróval pedig még csak most ismerkedem. Bizonyára itt is született már jó néhány színvonalas, irodalmi értékű napló, mint ahogy feltehetően többen feldolgozták már (csak azért sem tematizálták- vagy problematizálták-ot írok) a naplóírói helyzetet is. Elnézést is kérek, kedves netnapló Olvasó, ha olyan dolgokkal, például a naplóírással kapcsolatos saját kételyeimmel traktállak, amiken már évekkel ezelőtt túltetted magad, de én most szembesülök először ezzel a helyzettel, mivel a fentiek ellenére mégiscsak írom ezt a naplót.
          De miért is, hát? Egyrészt, mert rájöttem, hogy ha felkértek, az némiképp csökkenti a saját felelősségemet, valakik, nem én, gondolják azt, hogy én is írhatok másokat érdeklő naplót. S azért ez mégicsak megtisztelő. Másrészt időközben arra is rájöttem, hogy ez egy ilyen magamutogatós világ, s ha ebben a világban az ember valamilyen szerepet vállal, akkor nem tehet úgy, mintha nem lenne része maga is. Sőt, mivel én nem csak én vagyok, hanem a Bárka is, a Bárka online is, a Békés Megyei Könyvtár is, a Körös Irodalmi Társaság is, az Irodalmi Jelen is vagyok már (micsoda megalománia!), olyan intézmények, amikre a mai világban nagyon ráfér a népszerűsítés, így, mondhatni, kötelességem is élni egy ilyen reklámhordozó felülettel. Ráadásul még csak nem is ingyen reklám, mert fizetnek érte, nekem. Eredetileg néhány héttel később következtem volna, csak váratlanul kieshetett valaki, hogy be kellett ugranom hamarabb, de ha már igen, akkor ezen a héten szívesebben is naplózom. Március 15. hete mindig az év egyik legszebb hete számomra, természetesen az ünnepvárás miatt (nálunk duplán, mert egy születésnap révén családi ünnep is), tőlem most is fegyverkezhetnek a zsernyákok, ahogy tudnak, lehet készültségük soha nem látott (ahogy szuggerálja a média már napok óta), én akkor sem fogok félni, emlékezni fogok és ünnepelni, lobogó nemzeti színű zászlók alatt, verőfényes napsütésben. Pattannak a rügyek, itt a Tavasz!
          Közben pedig teszem a dolgomat, ahogy ma is. Reggel kocsival bevittem a gimibe (a negyedikes fiam, az elsős lányom, a feleségem gimijébe és az én egykori gimimbe, mármint ahol tanárként több mint tíz évet lehúztam, hosszabb-rövidebb kihagyásokkal) egy nagy doboznyi elöl East, illetve West, hátul Erkel Ferenc Gimnázium, Gyula, 2007 feliratú pólót a szerdán kezdődő, Marci által szervezett, huszonnégy órás foci résztvevői számára. Aztán be Csabára, a könyvtárban lévő szerkesztőségünkbe. Rohamtempóban (mert már várták a nyomdában) összeállítottam Csoóri Sándor estjének meghívószövegét (a Tavaszi Fesztivál keretében 22-én ő lesz vendége a Körös Irodalmi Társaságnak és a megyei könyvtárnak, majd április 5-én Karafiáth Orsolya – ahogy a Bárkában úgy a programok terén is igyekszünk a legkülönbözőbb érdeklődéseket kielégíteni). Átnéztem a Bárka végre már pauszon lévő második számát (sajnos, ezúttal is találtam még javítanivalót), kicsit késésben vagyunk, mert a számot nyitó Zalán-vers még a második korrektúraforduló idejére sem jött meg (majd ki is derül belőle, hogy miért késett). Többször beszéltem telefonon Szabó Tibivel, az online változatunk szerkesztőjével a vasárnap már feltett anyagokról és arról, hogy mi s hogyan következzék ma, illetve a továbbiakban a héten. Kezdetben naponta legalább tízszer hívtuk egymást és e-maileztünk, most már általában elég háromszor-négyszer. Fogadtam és kezdeményeztem még számos más telefonhívást (többek között beszéltem Kiss Ottó, Grecsó Krisztián, Gyarmati Gabi kollégákkal, de Tőzsér Árpáddal és Kunkovács Lászlóval is) elolvastam néhány kéziratot, megválaszoltam néhány levelet. Közben délután bejött már Kiss Laci is, akit ősszel kapcsoltam be a Bárka szerkesztésébe (általában hetente kétszer jön délután, hogy ne legyek annyira egyedül, ugyanis Grecsó szeptemberben Pestre költözött), ő is megválaszolt néhány levelet, átbeszéltük az aktuális teendőket, jövőbeli programokat, és fél hat felé már itthon is voltam. Hát, így telt, kedves netnapló Olvasó, a hét első napja számomra, ha erre voltál kíváncsi. S ha ezek után még a többi napomra is kíváncsi leszel, akkor már meg is érdemelsz engem…

Elek Tibor

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.