2004.03.27.

Ma az volt, hogy elindultunk családi szombatra (Ági telefonált, hogy kisebb bakikkal ugyan, de JÓ a lemezborító), és el is értük tulajdonképpen a célt (a táncházfesztivál), viszont visszariadtunk és visszafordultunk, és az út végén még a BKV ellenőrnek is el kellett mondanom, hogy a férjem sulis, csak nincs itt a bérletéhez a diákja, mondta az őt nem érdekli, akkor Panni mondta "Papa" akkor az ellenőr intett, hogy mehetnek. Szerintem ez egy tök szép történet, és igaz, és mint ahogy vmelyik nap említettem, gyerekestül tényleg nem kérik a bérletet/jegyet, nem is értettem a Nándi miért nem jön már, egyszer csak látom, az ellenőr mellett integet, azt hittem be karja szervezni valamelyik filmben, és várjak már, hova rohanok (már megint), közben, mint később kiderült, az ellenőr már a rendőrökkel fenyegette az én férjecskémet, aki küllemre tkp. tényleg nem néz ki isisnek, inkább olyan, mint egy családapa ;-). Bár ha megborotválkozik, és kipihent... Harangoznak, este 7, reggel is kb. harangszóra ébredünk, reggel 7, bár ma egész egyszerűen arra ébredtem, hogy a Panni ráült a fejemre. Még lazán kereste valamelyik régi gimnazista osztálytársam a folyóban a mobilom, amit egy másik régi osztálytársam dobott bele, miközben én egy cserepesvirágot próbáltam újraültetni a folyót összekötő hídon, és annyira örültem, hogy egyszerűen a kezembe adta a mobilt, erre valahogy érzem, hogy valami eldugaszolja az orrom, próbálom felnyitni a szemem, semmi, kicsit moccanok, és akkor felsejlik, hogy a Panni rajta ül az arcomon, és teli szájjal vigyorog, majd megfordul, és bele az arcomba. Mármint azt a vigyort. Annyira édes!

2004.03.28.

Most tök nyugi vagyok. Ez egyébként alapállapot, (+ vidámság), csak nyilván sok körülmény zavaró együtthatásának a következtében (ha ha) valahol megnyomoródott a lelkem (hm), és amikor nem vagyok alapállapotban, nos, akkor "más""állapotban" vagyok, ha ha, és az nekem a legszarabb, nem is a környezetemnek, mert önuralmam nagy (kiv. ha repül a tányér, de tényleg a héten repült először... érdekes). Nem, az önuralmam csak a külvilág, meg a "régi" családom felé nagy, a mostani családban sajna néha "kibontakozom". És igen! Rettentő fájdalmas vallomás fog következni, és azért is fájdalmas, hogy pont most kell naplót írnom, amikor a legszarabb a belső anyagom, ó, szegény Vera, és még hülyén poénkodom is, mindnesetre tuti, hogy vissza kell mennem a pszicológushoz, és a vallomásrésze az, hogy vissza is fogok. Mihelyst a kezemben tartom az első fizetésemet (remélve, hogy ez nem Szép Ernő díj, amit fél év múlva, és csonkán kapok meg, szerintem írtam, de még mindig hányingerem van tőle) és akkor már nyomom is a mobilgombot, és megyek, és jaj jaj, jaj nekem! És addigra talán a kicsi Pannika is nem a nyomasztó (kevésbé nyomasztó) bölcsibe kerül, és így nem fog egy vagyonba kerülni (bébiszitter, így is olyan aranyos, hogy engedett az árból), hogy anyucinak jó kedve legyen, vagy ha nem is az, de korrektul legyen szomorkás kedve. Ja és azt tartsa meg magának! (Rajzoljon inkább.) Ahogy azt bő egy éven keresztül, mert azért berémlik hogy Panni kisdedkorába is néhányszor megzuttyantam, de Panni ebből semmit nem látott hallott, mert ahogy ránéztem, ahogy az ölembe vettem, ahogy megszoptattam, tulajdonképpen már nem is voltam megzuttyanva.

+++

Jaj. Nézegetem itt a napokat, hiszen már ebbe összezavarodok! És még ezt a hülye órát is átállították!!! Engem ezzel mindig a sírba visznek! Gyerekkorom óta van, hogy ilyenkor tényleg kikelek magamból, és tök értelmetlen lázadással nem vagyok hajlandó átállítani az órám... Na most ezt adja össze valaki... Ma viszont átállítottam (pedig lassan növök fel), és meg is zavarodtam, hogy milyen nap van?! Vasárnap, mindjárt "apa-percek", amikor az én kicsi férjecském, és az én kicsi leánykám együtt töltik a délutánt, és nekem lehetnének szabad perceim, amit ugye magamra fordítok, pl. kozmetikus, de oda nem járok, mert nincs ragya rajtam, szolárium, de én imádom, hogy tökfehér vagyok, bicaj, ahhoz még nekem hideg van, miért nincs mindig 30 fok??!!, uszoda, utálok uszodába járni, barátnők, vagy van gyerekük, és azért nem érnek rá, vagy nincs gyerekük, és azért nem érnek rá, vagy én torzítok egy kicsit, rajzolhatnék képregényt, ahhoz meg kevés ez az idő, stb, tudnám sorolni - úgyhogy kitakarítok. Ez viszont nagyon jót tesz a lakásnak, szinte érezni, ahogy a férjemmel együtt fellélegzik. Ma viszont jönnek anyuék a nagyobbik öcsémmel, mert az meg költözködik (önálló fészek), és ha anyu most így belépne a lakásba, szerintem simán hanyatt dobná magát, mert azért ami itt általában van, az nagyon durva! Nade ugye? Mit is tesz egy elkényeztetett gyerek? Kapkodja a fejét. Hogy ja, ennyi mindenből kell összeállnia az életnek, különben elsüllyedsz a cuccaidban, meg a szemetedben?! Ja, ennyi mindenből. Tök jó! Tök szar! Tök jó! Tök szar! Tök jó! Tök szar! Tök jó! Tök szar!

+++

Panni nagyon válogatós. Gyakorlatilag csak egyetlenegy dolgot hajlandó megenni: az üveges babakaját. Úgy kell Vera! Most teperhetsz! Valamelyik nap főztem vacsorát, és azóta főzök. És most már nem fogok leállni, ugye a kényszer (no money) sokmindenre ráveszi az embert, pl hogy főzzön, és én ebben a pár napban iszonyú jókat főztem, juhéjj!!!! És érdekes, hogy elérkezett az életemnek egy olyan szakasza, amikor nem annak örülök, hogy milyen faszán megírtam egy drámát, vagy hogy milyen kurva eredeti figurát sikerült rajzolnom, vagy hogy megint mennyire megtapsoltak, mikor felolvastam, hanem hogy milyen isteni lett a krumplifőzelék, vagy a spenót, vagy milyen szép rend van a lakásban. Érdekes... Szinte mondhatni, hogy AKKOR milyen korlátolt voltam, csak a művészet ;-) csak a művészet. Jó' van, asszem írtam, hogy ez egy átmeneti időszak. (;-)) Namost úgy fogom "lefőzni" az üvegeset, hogy lassan beleadagolom az enyémet Vera-Hipp-mix, és egyszer csak eltűnik a Hipp, és marad a Vera, és a Panni észer sem fogja venni! Ez a tervem. Azt viszont már nem fogom tudni megírni ide ebbe a naplóba, hogy sikerült-e, mert ez nem mostanában lesz, az tuti! Az élet kihívásai számomra most ezek.

+++

Tegnap este megnéztük a Harcosok klubját, én már láttam, és csak azért írom ide, mert nekünk nincs tévénk, illetve van, csak nincsenek csatornák rajta, csak videózni lehet(ne), és hogy ennyi sok hónap (év?) kihagyás után egész másként hatott rám a KÉP, mint annak előtte. Úgy hatott, hogy szinte fájt. Hát persze, ezt nem azért írom, hogy most sajnáltassam magam, hanem sokkal jobb úgy élni, hogy nincs tévé, és ezt sem azért írom, hogy prófétáskodjak a tévé ellen, mert tkp. én szeretem a tévét, én csak leírom, hogy TÖK JÓ HOGY NINCS TÉVÉNK!;-) De jó volt leírni! ;-);-);-) Ja persze: csupán lustaságból nincs tévénk. Se matávvonalunk pl. Kocsink azért nincs, mert nincs pénzünk rá, és még egy csomó minden azért nincs, mert alaphelyzet ez az utóbbi, viszont a lustaság is alaphelyzet, vagy inkább az a paradox kényelem, hogy belefáradtam én ebbe a világba, ide annyi mindennek meg kell lennie az embernek, hogy... a faszom, a cigizisről is azért szoktam le anno, mert egyszerűen elfáradtam bele, hogy menjek, és vegyem, és kielégítsem azt a vágyam, hogy szívhassam? Hát vágya a rossebbnek! Mi az én vágyam? Egy jó kis ágy! Arra meg nincs guba. Majd lesz. Voilá!

+++

Hát igen. Ma Nándi elolvasta az első két napot, és azon kívül, hogy meg volt elégedve úgy amúgy (őszinte, vicces, aranyos), máskülönben nagyon lecseszett. Hogy minek írok csúnyaságot az országról, mikor kizárt, hogy azzal lenne bajom, és tényleg ilyen buta vagyok?, vagy csak csinálom?, mikor én univerzális vagyok ;-) Aha. Mindig rossz voltam töriből, sose érdekelt, nem érzem a szavak súlyosságát bizonyos esetekben, bár ahogy rémlik, valamelyik mondatomban mintha benne lenne, hogy sületlenséget írok, és közöm nincs hozzá, mert engem a politika max. annyira érdekel, mint a szabás-varrás, semennyire. De azért a világ olyan ronda! Ezt biztos le szabad írni ;-). És olyan ferde! És olyan hazudós! Stb, ezért biztos nem szid meg a Nándi, hogy leírtam, mert én most univerzálisan írtam! A Nándi nagyon okosan tud beszélni ezekről a töris világis dolgokról, de mivel látja, hogy bizonyos fogalmakkal, esetleg még beosztásokkal sem vagyok tisztába, ezért nem nagyon szoktunk ilyesmikről beszélni, hát, kétségkívül, minden más jobban érdekel mint a töris világis dolgok. Viszont hát és ugyanakkor én is ember vagyok, akinek van egy gyereke, és ha szerencsém van (és neki is), előbb növök fel, mint ő, és szerintem egy kicsit kéne értenem hozzá. (...) Dehogy kéne! ;-)