2.

Mégsem így lesz. Felébredek, fel kell kelni karácsonykor is, még ha oly nehezemre esik is. Nem így lesz, mert tegnapelőtt hozott a Jézuska egy jógakönyvet, azt lapozgatom a kávé mellett és installálom a légzést. A levegővétel, a vétel szétáramlása és a nyugalom a jóga lényege. Nem bírom visszatartani az életet, képtelenség koncentrálni karácsonykor. A tegnap esti filmen kuncogok magamban, fújtatok, hibásan, csatlakozik hozzám anyám, azon a viccen nevetünk újra és újra, amit M. a temető bejáratánál mesélt egy halottról, aki nő volt és börtönben dolgozott, nem is rajta, már saját magunkon röhögünk, nem látom a jóga betűit, mert elterelik a figyelmem. Amikor felkerestük a nőt tegnap a temetőben, láttuk, hogy az idén leszedték a vörös csillagot a sírkövéről, se kereszt, se csillag, olyan gyökértelen, kultúranélküli maradt tavaly óta Mici néni, akit apámék is ismertek. Milyen abszurd, az utolsó levegővétel, ez a nő az életét a fegyelmezéssel töltötte, nem engedte, hogy mások levegőt vegyenek, most meg visszakozom, szeretetet és szánalmat érzek, pedig a gyerekeit elhagyta, jógázni kezdek, olyannak tulajdonítok nagy jelentőséget, amit öt másodpercenként végzek naponta, ami csak akkor tűnik fel, hogy van, ha megtiltják. A levegővételt gyakorlom.

3.

Képzeld el, hogy a lábszáradba, a combodba, a fenekedbe, a hasadba veszed a levegőt, mondja anyám, aki tornatanár és otthon sem hagyja abba a tanítást. Folyton fegyelmez. Szóval a jóga jézuskásan, anyai szóval arra kötelez, hogy mostantól figyeljek a testemre, de mindez semmi, még arra is koncentráljak eztán, hogyan veszek majd levegőt az intézetben, felolvasáson, konferencián, szerelem közben, csalódáskor vagy ha rajtakapok valakit egy hazugságon, ezzel gyűröd majd le a munkahelyi stresszt, írja a könyv a német nőknek. Német könyv a keleti kultúráról. Na ja. Jellemző, karácsonykor is a munkahely. A fenéket. Csakis a levegőre koncentrálok, mert annyira feledtem őt az elmúlt napokban, hogy csakis a kharma és az éter, meg az aura felismerésével, körülhatárolásával juthat eszembe újra. Egy perc jóga, fél óra merengés, addig sem kell jógáznom, amíg keresem az aurát. Médium vagyok.

4.

A jóga a stressz ellen van, kislányom, mert író lettél, hetente belemész a nagy csalódásba, keresed a konfliktusokat, becsapsz másokat és sok hazugságot hordasz össze, az hogy leírod őket, fércműveket készítesz, az még nem elég, le kell edzeni a valóságot, úgy hogy teljesen elrugaszkodsz a talajtól, mondja anyám tudálékosan. Kikészítjük a szőnyeget, összeszedem a testrészeimet és vele együtt végigcsináljuk a százhúsz oldalas könyv gyakorlatait, mire végre teljesen ellazulok, a lábam az égben, a fülem mögé teszem, a padló van felettem, a nyakam kicsavarodik, erre beront M., apukám, a nagynéni és a rokonok. Jöttek vacsorázni, kolozsvári káposztára, karácsonyozni akarnak és kártyázni. Vége szakad a stresszmentes aurámnak. Újra lehetek fegyelmezetlen. Odakúszom a kártyaasztalhoz.

5.

Káposzta, sütemény, bejgli, haboskávé, halászlé, bor, martini, praliné, szaloncukor, püspökkenyér, mák, mazsola, darált dió, cukormáz…. és megint elölről.

6.

Három óra szünet nélküli kártya után kitalálják a rokonok, mivel annyit beszéltem az új konyhámról, hogy a kártyaszünetben meg fogják nézni. Kerülök-fordulok és már Mátyásföldön az egész családom. Apám és a testvéreim dicsérik a konyhát, persze a férfiak ehhez úgysem értenek, anyukám szerint túl modern lett, és mire észbe kapok a család rendezni kezdi a hálószobámat. Apukám szerint nem jó a komód az előtérben, M. elveszi a dohányzóasztalomat, mert nála jobb helye lesz, ad helyette egy barnát, N. pedig levesz a falamról egy képet és kicseréli egy másikkal. Már alig várom, hogy vége legyen a karácsonynak, hogy újra visszarendezhessem az otthonomat.

7.

Karácsonykor nem lehet naplót írni, mert koncentrálni kell folyton a pihenésre, forr a parti és a játék vérre megy…rossz lapokat kaptam eddig, eztán jobbat várok, hogy legyen sorom vagy legalább ászaimmal verjek, a pikk dámával egyedül semmire sem megyek!