hirdetés

Kis különbségek

2018. május 29. - Csutak Gabi

Az egyetlen cukormentes energiaital a Mike Tyson Black. Ha ez megvan, jöhetnek az óvatos gasztrokalandok a füstölt makrélával meg a kecskesajttal. Azért nem mondanám, hogy kultúrsokk ér. – A héten a Visegrádi Alap irodalmi ösztöndíjasa, Csutak Gabi ír netnaplót Krakkóból. Második bejegyzés.

hirdetés

Hat hétre szól az ösztöndíj, ami ahhoz, hogy állandóan turistának érezzem magam, túl sok, ahhoz hogy a sajátomnak érezzem a környezetemet, rutinos viszonyom legyen hozzá, túl kevés. Ez a köztes állapot állandó erőfeszítést, folyamatos tudatos jelenlétet igényel. Ha el akarok jutni valahová, előbb térképet tanulmányozok, útközben is mindig figyelem, hol vagyok. Szó sincs kikapcsolódásról. Az első napokban még a szobában való tevés-vevés is feladat, mert meg kell találni a dolgok helyét. Az is megtörténhet, hogy az ember majdnem elsírja magát az elektromos tűzhely gombjait nyomkodva, mert a falra kiragasztott lengyel használati utasítás alapján képtelen rájönni, hogyan működik. De aztán valaki csak segít. Szinte mindig az ukrán költő az, mert percre pontosan óránként dohányzik, és olyankor ki van szolgáltatva minden hülye kérdésnek.

Ki kell ismerni a kisbolt kínálatát is: rájönni, hogy melyik felvágottra érdemes bocsánatkérő mosollyal mutogatni, hogy a kék kupakos is lehet szénsavmentes víz, hogy az egyetlen cukormentes energiaital a Mike Tyson Black. Ha ez megvan, jöhetnek az óvatos gasztrokalandok a füstölt makrélával meg a kecskesajttal. Azért nem mondanám, hogy kultúrsokk ér. Csak olyan kis különbségek vannak, mint Tarantino Ponyvaregényében a negyedfontos hamburger és a Royale With Cheese között.

Az egyetlen radikális különbség, hogy tisztaság van. Még a külvárosi folyóparton is. És zöldebb a fű. Zöldebb és gondozottabb, aminek persze hátránya is van: többször ébredünk fűnyíró hangjára az idilli parkban. Pontosabban én néha arra, hogy a már felébresztett lengyel prózaíró kacifántos káromkodásokat zúdít a kertészre. Ezt nyelvismeret nélkül is biztosan tudom.

Félszerzet turistaként először azt mérem fel, hogy a kötelező körök közül mi az, ami biztosan nem nekem való. Ezek közé tartozik a városnézés lovas kocsival. A főtéren hosszú sorban állnak a fehérre festett kocsik: előttük túldíszített zömök lovak, a bakon túldíszített nők. Ha beülnek a turisták, hirtelen ott terem egy férfi, átveszi a gyeplőt, és indulnak. A nők csak dekoratív csalinak vannak ott, indulás után pedig még ezt a funkciójukat is elveszítik. Szomorúan és unottan bámulják a mobiljukat szerte a belvárosban ujjongó turistákkal a hátuk mögött. Úgy ötvenből két alkalommal láttam, hogy a dísz-nő egyedül irányítja a lovakat. Mégiscsak van jele az emancipációnak. Örülünk. (Mint irodalmi díjak döntőjében annak az egynek a tízből.)

Csutak Gabi

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.