A konyhában kezdődik minden. Először is erőt gyűjtünk.

Aztán felkeressük a neten a "Hogyan költözzünk" oldalt. (Persze csak ha nem találunk izgalmasabb látnivalót.)

Főszerkesztőnk, Keresztury Tibi mindeközben már a dobozok ragasztásánál tart.

Történetek az irodáról (és...) 2.

Költözés. Nem szeretem ezt. Szeretem ezt. Nem szeretem, mert noha nem volnék nosztalgikus alkat, mégis minden búcsú melankóliától lesz nehéz. Szeretem ezt, mert noha nosztalgikus alkat volnék, mégis minden búcsúban (a falusiban csakúgy) ott a változás esélye. Ezen belül a környezetváltozásé, ugyanis a Litera a Rumbach 12.-ben, az ötödik emeleten töltötte szerkesztői mindennapjait valóban, ám élete nem csupán a falak között zajlott. Öt (?) – szívem visszadöbben – év épp elegendő idő volt, hogy belakja az őt körülölelő kis utcák zugait, nem kell mondjam: kocsmáit és vendéglőit. Ekképp, ami mögöttem marad, az a fenti helyeken töltött pohár sörök-borok, kávékonyakok, mindenekelőtt egy castrós délelőtt, amikor a szerkesztőségből kiköltözött az áram. Azért ez a délelőtt, mert alkatomnál fogva (lásd: fent) jó ismeretségeket, barátságokat alapból efféle helyeken kötök, és bár a szerkesztőségi szoba-konyha ridegnek nem volt nevezhető, ifjú és tündöklő munkatársaimmal, Marczisovszky Annával és Szekeres Dórával ekkor találtam meg azt a bizonyos hangot, amelyet bármely ún. munkahelyi szituációban körülményesebben lelek meg. Körülményesebben, hiszen a délelőtti órák hangulatilag és közösségileg nem az én napszakom; nekem a teraszokon, terített asztalok fölött kerekedik ki a világ. Dóra és Anna tehát ezen a bizonyos délelőttön került be a vérkeringésembe, tizenegy és három között, végérvényesen. Amikor költözünk, én a Castróból költözöm, a literás időszámította Castróból, és lám, máris elhoztam a három pontot ebből a meccsből. A Castróba pedig biztosan visszatérünk mér párszor-sokszor, emlékezni és lenni.

Jánossy Lajos

Míg mesélünk, jár a kezünk is persze. Már csak a cetli marad a recenziós példányok polcán: "Ne vidd el!"

Költözés közben szembetűnik egy s más. Például egy Tandori a faliújságon (= üzenőfalon).

Vagy a jelmondatunk, ami Lajos fejéből pattant ki egy vidám éjszakán.
Alatta a szigorú beosztás (heti szerkesztők, 2flekkenek, rendezvények stb.)

Előkerülnek az aláírófalak is. Litera-falnak hívtuk minden Könyvfesztivál idején. Nagyítsák ki, nézzék meg, kik jártak nálunk! Jánossy Lajos kezében az egyik...

Nagy Detti tartja a másikat...

Szekeres Dóra a harmadikat...

Nagy Gabi pedig egyenesen beleöltözik.

Munka közben meg-megállunk egy percre. A főnök inkognitóban, nem ad interjút nekünk.

Aztán becserkésszük a triászt (Csejdy-Sebők-Keresztury).
Lerántják a leplet a titokról, hogy miért Litera a Litera, és miért nem lett Irodalom.hu.

Pakolás közben megtaláljuk az ouzo maradékát. Még Dóra hozta egy nyaralásról.
Benedek Marci pedig, mint egy mérnök, kiméri nekünk.

A végére már nem találjuk a fejünk... És ez még csak a második nap.

Litera