Költözőnapló - Ötödik nap
2011. szeptember 2. - Litera
Naplónk ötödik részében irodatársunk, a Filmhu lelke, Libor Anita mesél, például a sokat megért Filmhu-erkélyről: innen bámultuk a szemközti loftlakás suhancait, akik a zsinagóga tetején chilleztek, erről az erkélyről izgultuk végig a Madách téri tüzet, és erre az erkélyre futtatott fel babot a Filmhu és Litera ős-designere, aki történetesen az alattunk lévő lakásban lakik.
- 2011. szeptember 2.
A Filmhu erkélyéről sok mindent látni. Ha áramszünet van a környéken, ezt.
Utcabéli tűzeset alkalmával ilyen a kilátás.
Történetek az irodáról 5.
Én csak irodában tudok dolgozni, otthon elaprózodom, halogatok, míg itt a panorámás kis íróasztalom mögött szép beosztást készítek, rangsorolok, ütemezek, kifirkálok, elkészülök. Nem csoda, hogy egy idő után második otthonomként kezdtem tekinteni az irodára, és egyre több időt töltöttem itt, elsőként még csak a szociális életemet szerveztem ide, amelynek keretében egyre több társas italozás helyszíne lett esténként az iroda, így a Litera fürdőszoba vécéje is elvesztette hányásszüzességét egyszer (bocs, ha erről nem tudtatok, és nem, nem én voltam), itt az irodában poharazgattunk azon az estén is, amikor valami félcsöves munkások megkéselték egymást a ház előterében kihelyezett rebarbara (vagy milyen) bútorokon, de a Tízéves a Moszkva tér buli előtt is a Filmhuban melegítettünk be, a szakítósbuli plakátjait is itt rajzoltuk meg, sőt Katókám lánybúcsújának kellékei még a mai napig itt vannak! (A bornyitót sem adtuk vissza soha az alattunk lakóknak.)
A szemlehajrában hosszú-hosszú éjszakákat töltöttünk el az irodában, a Netpincér minden lehetséges kajaszállítóját végigzabálva, és egyik este a pluszanyagokért érkező origós újságíró persze, hogy a másik lépcsőházba ment fel, és nyitott be ugyanolyan természetességgel egy vadidegen férfi lakásába, ahogyan a Filmhu irodájába szokott. A melegítőnadrágot viselő (állítólag Tarr Bélára hasonlító) férfi persze elkergette a hívatlan vendéget.
És itt, ebben az irodában volt az is, amikor nem volt víz otthon, én meg egy esküvőre rohantam, ezért gondoltam, bejövök a Rumbachba suttyomban zuhanyozni, de a titkomat kénytelen voltam felfedni a két másik zugzuhanyzónak, akik mint kiderült, gázvezeték-felújítás okán egy ideje szintén az irodába járnak be hétvégenként melegvízben fürdeni.
Itt néztük végig Will és Kate esküvőjét, itt láttuk a pekingi olimpia nyitóját, láttunk vízilabda-győzelmet és kézilabda-vereséget, innen bámultuk a szemközti loftlakás suhancait, akik a zsinagóga tetején chilleztek, erről az erkélyről izgultuk végig a Madách téri tüzet, és erre az erkélyre futtatott fel babot a Filmhu és Litera ős-designere, aki történetesen az alattunk lévő lakásban lakik.
Ebben a házban cserélte el a kajámat a Vegafutár a hetediken lakó néniével, aki mindig perlekedett a lift miatt, a lift miatt, amibe kb. heti rendszerességgel szorultam be, néha futóbolondokkal összezárva, akik a harmadik emeleti pszichiátriára jöttek, és ez a közös képviselő nyavalygott mindenért, amit csináltunk (ne rakjuk ki, ne írjuk fel, ne ragasszuk le, ne csináljunk semmit, ez itt nem nápoly - írta ki a liftben, valaki persze azonnal mögéfirkált egy i betűt.)
Libor Anita
Forróságban pedig még a zsinagóga tetején sziesztázókat is lencsevégre lehet kapni.
Közös designerünk, Dósa Dénes (Dini) innen futtat babot, a negyedik emeleti háztájiba.

Hozzászólás