hirdetés

Kolumbusz, Sólyom, Bölöni Farkas (3)

2006. október 18. - Lövétei Lázár László

„Két nevezetes tárgy lett előttem igen figyelmessé, s az nekem hosszas elmélkedésre adott okot. Az első: hogy midőn Amerikába beléptünk, sem egyik útitársunktól is passzust nemcsak hogy nem kért, hanem még csak nevünket sem kérdezte, s odamenetelünk senki figyelmét magára nem vonta. – A második az: hogy a vámháznál az utazók becsületszavát elégségesnek tartják portékáikra nézve, s azt senki fel nem bontja, s nem hányja ki darabonként, ha vajon igazat mondott-e az utazó.”
hirdetés

          „Hol az a Kolumbusz Kristóf akinek egy világrész elfeledését köszönjük majd” – kérdezi Apollinaire Mindig című versében. Becsületszavamra mondom: én megpróbáltam! Elmenekültem az amerikás olvasmánytól. S lám: teljesen fölösleges volt kapálódzni... S még hány meglepetést tartogatnak a mindennapok! Például:
          CSILLA (a feleségem): Hová vitte apa nagymamáékat?
          JULISKA (a lányom): Nújorkba.
          Ahogy a fenti párbeszédből is kiderül, nem csak engem szippantott be a fekete lyuk. (Nyilván nem Nújorkba, hanem a Hargita nyugati oldalára, Lövétére vittem édesanyámékat.) Ha egy huszonegy hónapos gyereknek is ennyire be tud kattani valami, nincs mit csodálkozni azon, hogy ilyen kótyagos állapotban leledzek. Pedig ha tisztelni akarom a hagyományt (ti. hogy Bölöni Farkast beszéltetem magam helyett), még mindig valahol a vámon dekkolunk. „Az amerikai policia [mármint határőrség – LLL] azt teszi fel, hogy az utazóknak nagyobb része becsületes emberekből áll, s személyes szabadságok megbántása lenne őket mindnyájon azon sértő szabályok alá vetni, melyek csak egynéhány rossz emberért találtattak fel” – írja Bölöni Farkas. Boldog ember! „Két nevezetes tárgy lett előttem igen figyelmessé, s az nekem hosszas elmélkedésre adott okot. Az első: hogy midőn Amerikába beléptünk, sem egyik útitársunktól is passzust nemcsak hogy nem kért, hanem még csak nevünket sem kérdezte, s odamenetelünk senki figyelmét magára nem vonta. – A második az: hogy a vámháznál az utazók becsületszavát elégségesnek tartják portékáikra nézve, s azt senki fel nem bontja, s nem hányja ki darabonként, ha vajon igazat mondott-e az utazó.”
          Itt álljunk meg egy pillanatra. Rájöttem, hogy legalább egy bizonyos dologban egy húron pendülök Sólyom Lászlóval. Ő ugyebár megfogadta, hogy amíg ujjlenyomatot vesznek tőle az amerikaiak, nem fog belépni az AEÁ területére. Aztán mégis elment az ENSZ közgyűlésére (hogy milyen indítékból, nem firtatom). Én pedig már 1998-ban eldöntöttem (miután a bosnyák–horvát határon megmocskoltak román útlevelem miatt a horvát „usztasák”), hogy többé nem mászkálok. Aztán mégis másképp alakultak a dolgok – mindegy, hogy miért. Nagy kár, hogy nem akarok magyar köztársasági elnök lenni... (Igaz, Naplót sem akartam írni, most mégis azzal bíbelődök. Sőt, lábjegyzeteket is terveztem bele, Ami a Naplóból kimaradt alcímmel. Hétfőn például telefonáltam Demeter M. Attilának a Székelyföldbe szánt kézirat ügyében. Szintén hétfőn derült ki, hogy New York-ban végleg bezár a CBGB Klub, a punk legendás fellegvára. Ha tudtam volna, hogy ilyen hely is van Manhattan-ben, megihattam volna náluk egy vodkát. [Jujj, milyen nagy pofám tud lenni! Orsós László Jakabnak is megígértem, hogy meglátogatom a Broadway 447-ben, aztán mégis ellustálkodtam a dolgot...] S hogy egy kis színes is legyen a Naplóban, megemlítem Gy. hétfői aranyköpését, mely szerint ellenzék nélkül nyugisabb lesz a parlament munkája. [Hajrá, magyar parlamentarizmus!] És még folytathatnám, Percről percre stílusban, csak azt nem tudom, egy ilyen felsorolás műfajilag még mindig Naplónak számítana-e... Nem beszélve arról, hogy még én is unnám saját magamat.)
          Sipirc tehát vissza Bölöni Farkashoz. Mert ha nem is olyan lazán, mint székely atyánkfia 1830-ban, azért valahogy mi is átvergődtünk a vámon. Ki az új világba. „Midőn Amerika kikötőiben előszer partra száll az európai utazó, az első pillanat mutatja már, hogy új világba lépett. Szerecsenek és fejérek, mulattok és meszticsek sereglenek a parton, ajánlják szolgálatjokat az idegennek, portékáját elvinni, valamely keresett helyet megmutatni vagy a hotelekbe elvezetni. Az új arculatok s azoknak feltetsző színezetei egészen meglepő panoráma a szem előtt, s az első pillanatokban kitetszőleg veszi észre az idegen, hogy a föld golyóbisa más oldalára lépett.” Szép, pontos mondatok. Tovább viszont már nem szívesen kommentálnám...

Lövétei Lázár László

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.