hirdetés

Könnyű a szigligeti éjszaka

2017. szeptember 1. - József Attila Kör

Az elnöki pályázat ismertetése után kérdésekre válaszol a jelölt, a szervezet életével, jövőjével kapcsolatos vélemények, hozzászólások hangzanak el. Érvek és ellenérvek. Egyetértés és vita. Több szemszögből rápillantani ugyanarra. Itt és most épp működik a demokrácia. – Bende Tamás naplója a szigligeti JAK-táborból.

hirdetés

Könnyű a szigligeti éjszaka. A kastély teraszáról nézem a holdat. Már nehezen figyelek a beszélgetésekre, elszánom hát magam: ideje lefeküdni. A szobában madárcsicsergés fogad. Másodpercekbe telik, mire rájövök, hogy a szobatársam laptopjából szól. A házfalak közé csempészett természet hangjaival alszom el.

A péntek az utolsó nap. Az elnökválasztás és a titkos naplók napja. Lassan indul a reggel, lomhán hömpölyög a délelőtt. Az arborétum fái közt meglepetés készül Ádámnak, merthogy hat év után távozik az elnöki posztról. Sétálok vissza a terasz felé és korszakok végéről, folytonosságról, jövőbeli feladatokról gondolkodom. Ebéd után kezdődik a közgyűlés, az elnöki pályázat ismertetése után kérdésekre válaszol a jelölt, a szervezet életével, jövőjével kapcsolatos vélemények, hozzászólások hangzanak el. Érvek és ellenérvek. Egyetértés és vita. Több szemszögből rápillantani ugyanarra. Itt és most épp működik a demokrácia.

A maratonira nyúlt közgyűlés végén már vacsorához kolompolnak. Ekkor jövök rá, elment a délután és észre sem vettem. Így telik az életünk, és nincs ebben semmi különös. Ez inkább megnyugtat, mint rémiszt. A kora esti zápor után friss a levegő, megtelik a terasz. Merre tart az ország, amiben élünk, a hatalomgyakorlásra hogyan reagál egy társadalom. Erről esik szó. Remények és félelmek gyűlnek bennem. Nézem a felhők közül előkúszó holdat.

Elindul a buli, Britney Spears elől néhányan a könyvtárba menekülünk. Majd felfedezzük az éjszakai folyósokat, itt-ott egy-egy társaság, táncolók és üldögélők, dohányzók és sörözők, kóborlók és egy helyben állók. Belehallgatunk, csatlakozunk. A vacsora maradékai között rátalálunk némi barna kenyérre, sóval és pirospaprikával szórjuk meg. Szól a Rammstein, tánctéren árnyak ugrálnak, olykor szinte derékszögbe hajlanak, egymás tenyerébe csapnak, fáradhatatlanok.

Ahogy elcsendesedik és kiürül a kastély, elindulunk mi is. Világít a telefon, mutatja az utat. Fel a kőlépcsőn, el a fügefa mellett. Az emeleti szobában most nem dalol a feketerigó, mégis gyorsan jön az álom. Könnyű a szigligeti éjszaka. A tetőablakon besüt a hold.


Bende Tamás

 


József Attila Kör

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.