hirdetés

Könyv és bor

2006. augusztus 9. - Borgos Anna

Tökéletes receptorok és kifejezőeszközök, brutális mélyrétegek, a test, a psziché mikrovilága. És egy több hónapja tartó, kicsit elnyúló, de felvillanyozó olvasmány, egy esszékönyv, Woolf Három adománya, Séllei Nóra egészen kiváló fordításában. Sajnos nem sokat veszített aktualitásából. Kérlelhetetlen szociális érzékenység és az elképesztő woolfi wit, insight, amire nem is tudok jó magyar szót.
hirdetés

          Ma délelőtt némi haladás a munkákkal, aztán egy kis könyvtár, de semmi komoly, csak egy Katalónia bédekkert vettem ki. Délután megünnepeltem az Állatkert fennállásának 140. évfordulóját, mivel mással, mint hogy potom140 forintért elmentem az Állatkertbe. Amit igazából nem szeretek, ráadásul pár hete egy ismerős román párral már elkeveredtünk oda, akkor gondoltam is, hogy na jó, akkor most tíz állatkerttelen év jön megint, de O barátom (aki „annyit él, mint másik három”, ahogy Harmos Ilonának mondta annak idején Aczél Ilona színésztársa) rábeszélt, és végülis a Pálmaházat meg az Élet-Halál házát a múltkor nem is láttam. Ezt a kettőt most is sikerült lekésni, viszont elcsíptünk egy lenyűgöző fókaetetési műsort. De az egész hely azért eléggé nyomasztó, főleg egy ilyen kedvezményes napon – hospitalizálódott, ténfergő, girhes állatok, elvadult gyerekcsordák, életunt családok. Aztán még időztünk kicsit a Lizsében, közben E-vel konzultáltam telefonon, hogy esetleg csatlakozik-e, de nagyon kimerült volt az egésznapos monoton munkától, nem akart kimozdulni. Úgyhogy ketten mentünk tovább, és végül kikötöttünk az új Castróban a Madách téren. Fröccs, Sziget-perspektívák, ki tud több városos könyvet játék (Halál Velencében, Lotte Weimarban, Brumi Mackóvárosban stb.). Egy kelet-európai körúton lévő francia zenekar (Monsieur Jacquet nevű) adott nagyon jó, Django Reinhardt-os stílusú ad hoc koncertet. Hazafelé még belefutottunk PA-ba a 105-ösön, pár szó a csúnya MK ügyről, a magyar nőmozgalom újkeletű, különösen rosszízű (kétszemélyes, de messzebbható) belviszályáról, ami az utóbbi hetekben szerencsére túllépett a pletykaszinten, cikkeztek róla itt-ott.
          Könyvek. Antikváriumban bukkantam a Vagyunk az ifjú gárda. Emlékezések az ifjúmunkás mozgalomra 1900–1944 című, muzeális értékű kötetre (kiadta az MSZMP Központi Bizottságának Párttörténeti Intézete és a Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó, Budapest, 1957), s benne nagymamám öccsének, Borgos Gyulának kis írására. Ha nem lenne leöntve az ötvenes évek szörnyű, vonalas szószával, akár még érdekes is lehetne a könyv. Gyula a Munkás Testedző Egyesület illegális kommunista ifjúmunkás csoportjának tagja volt, tornász, unterman, civilben aranyműves. A Gödi Fészekben tartottak gyűléseket, ahová nagymamám is lelkesen eljárt. Kár, hogy nem beszélgettem velük erről. Érdekes, hogy ez a mozgalmár indíttatás, ami sokáig teljesen idegen volt tőlem, kacskaringós utakon bennem is felszínre tört néhány éve, és tulajdonképpen ideális módon egészíti-egyensúlyozza ki a filosz-énemet.
          Könyvek még. Gyors egymásutánban elolvastam Gordon Agáta és Bódis Kriszta új regényeit. Mind a kettő beszippantott a maga eszközeivel. Agáta rafinált nyelvű önfeltáró családregénye meg a másik kisregénye, a nevelési, ez egészen fantasztikus, megint egy kivonulós könyv, mint a Kecskerúzs, de másképp, ott mozog, szuszog, kaparászik, öldös körülöttük a természet meg a társadalom is egy kicsit odébb. Egy olyan részét mutatja meg a világnak iszonyú érzékletességgel és erővel, amit soha nem láttam még ilyen közelségből és közelítésből. És Bódis Kriszta is, egy másik részt. Az ő Artistája aztán nyakig benne a társadalomban, annak is a sűrű, kemény és elég sötét végein. Ifjúsági regény, nyilatkozta valahol a szerző, és tényleg van benne valami, a történetfűzése meg a realista nyelve, de közben nem hiszem, hogy húsz évvel ezelőtt felfogtam volna az összes szálat, réteget, hogy mi is történik itt.
          Pár napja pedig olvasom a Nádas-regényfolyamot. Még csak az egytizedénél tartok, egyelőre nagyon sodor és gyönyörködtet, talán a leginkább az eddigiek közül. Tökéletes receptorok és kifejezőeszközök, brutális mélyrétegek, a test, a psziché mikrovilága. És egy több hónapja tartó, kicsit elnyúló, de felvillanyozó olvasmány, egy esszékönyv, Woolf Három adománya, Séllei Nóra egészen kiváló fordításában. Sajnos nem sokat veszített aktualitásából. Kérlelhetetlen szociális érzékenység és az elképesztő woolfi wit, insight, amire nem is tudok jó magyar szót. Ezt mindenkinek kötelezővé tenném, na jó, inkább csak nagyon jó szívvel ajánlanám.

Borgos Anna

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.