hirdetés

Könyvheti kerengő

2014. június 14. - Kiadók a Könyvhéten

Az első teendő a téren: megnézni, elegendő példány van-e a standon M. Nagy Miklós Ha nem is egy bomba nő kötetéből, jut-e az asztalra, az olvasóknak, a dedikálásra vágyóknak. Van, és mellette ott virít az új Vian-kötet is... - A könyvhéten hét kiadó írja a naplót a Literán. Szombatról Merényi Ágnes írását olvashatják a Cartaphilus Kiadótól.

hirdetés

A főnap: szombat. A legnagyobb hőség, a legnagyobb esők, a legsűrűbb tömeg, a leghosszabb sorok napja. Kiadók és szerzők nagy egyetértésben igyekszenek szombatra időzíteni bemutatót, dedikálást, beszélgetést, koncertet (persze vasárnapra is, de mostani penzumunk szombatra szól, ide sorakoznak érveink). A Cartaphilus újdonsága, M. Nagy Miklós regényének dedikálása köré szerveződik a napunk, idáig vezet az út, majd el innen, egészen az esti mulatságig. Az első teendő a téren: megnézni, elegendő példány van-e a standon a Ha nem is egy bomba nő kötetéből, jut-e az asztalra, az olvasóknak, a dedikálásra vágyóknak.
Van, és mellette ott virít az új Vian-kötet is, a Vernon Sullivan álnéven írott üldözéses, átöltözős krimiparódia is, a Ki érti a csajokat? Lőrinszky Ildikó új fordításában.

Ez csak egy gyors pillantás, lássuk, mi van, ki van a téren. A kerengést igyekszünk arányosítani, ez nehéz feladat, próbálunk nem belebonyolódni mély könyvszakmai és magánbeszélgetésekbe a felbukkanó ismerősökkel. A tér déli oldalán az első, mondhatni szokatlan látvány, hogy a Kairosz kiadó standja előtt álló asztalon egy idős úr kis fekete fémbográcsból gulyást kanalaz. Szép szelet kenyér, szalvéta is van, megadják a módját. Gondolkozunk, ez vajon dedikálás-e, étvágycsináló az olvasóknak, vagy egy könyves performansz része. Mindenki kap egy bográcska gulyást, aki vesz egy kötetet? Vagy ez csakis a szerző jussa? Mindegy, kicsit irigyeljük az ötletet, veszélyes mutatvány, hiszen mégsem valami kockázatmentes pogácsaevésselvonják magukra a tekintetet. Még mindig a déli oldalon, ám a belső soron haladva pár gyors mondat Animusékkal; itt mindig nyugalom és optimizmus van. Balázs István megszokott derűs modorában ajánlja a legújabb skandinávot: nyugi, vér nem folyik, csak a lelki nyomasztás megy. A Triviumnál Bolza Péter támasztja a pultot, a Geopennél megbeszéljük Balázs Évával a kinn is vagyok, benn is vagyok élményét, ha az ember egyszerre próbálja fordítóként és szerkesztőként is hasznossá tenni magát.

A nyugati oldalon, a gyerekkönyvkiadóknál tumultus, szembetalálkozunk a közelmúlttal: a Móránál Dóka Péter ex-kolléga dedikál. Megérkezik, felkészül Kiss Ottó, váltunk pár szót a Két Egérrel és a Csimotával is, de nem marad ki a Naphegy és a Pagony sem. A kisebbik színpadról a gyermekpublikum nagyobb gyönyörűségére a paradicsomos káposzta zenés apoteózisa zeng. Évek óta megfejthetetlen, miért helyezkednek el a konzervatív és egyházi kiadók standjai pont a gyerekkönyvkiadókkal szemben, de valószínűleg történelmileg alakult így.
Délután 2 óra van, a tér besűrűsödik, megérkezett az ebéd utáni tömeg. Ilyenkor szokott a sivatagi hőség vagy a trópusi zápor lecsapni a sátrakra, most azonban kellemes szellőben emelkedik egyenletesen a téren gyülekező celebek száma.
A köztes zóna után, ahol a társadalomtudományi kiadóktól a hadtudományiakig sok mindenki foglal helyet, átevickélünk a tér északi oldalára a határon túli kiadók kicsit zártkörű klubjáig. Kocsis András szalmakalapja és Zentai Péter László baseballsapkája is mintha a tér több pontján villódzna. A tér nyugati oldalán nézelődni kezdenénk elfogult irodalmi érdeklődésünknek engedve, de itt valóságos dugó keletkezik, lépni nem lehet Esterházytól, Rakovszkytól, Spirótól, Egressytől és Vámostól, a szerkesztőiktől és a közönségüktől – szerencsére.

Igyekezni kellene vissza a Cartaphilus standjához, hogy felkészüljünk a szerző érkezésére, ám ő egyelőre még az Európánál ül Egressy Zoltánnal egy másik, szerkesztői lelkiállapotban. Nem siet. Ebből is látni, M. Nagy Miklós nem tipikus szerző, pedig elsőkönyves, és itt a „könyves”-en legalább akkora a hangsúly, mint az „első”-n. Kiadóvezető, szerkesztő, óriási fordítói életmű áll máris mögötte, és ki tudja, mekkora előtte. Az ő nevéhez fűződik a legújabb kortárs orosz írók bevezetése és magyarországi népszerűsítése. Regénye is szorosan kapcsolódik az orosz irodalomhoz, Oroszországhoz. A Ha nem is egy bomba nő anekdotikus esszéregény, mégsem kékharisnya széplelkek olvasmánya. Gyerekkoridézésről, lázadásról és lázadások emlékéről, fociról, Várpalotáról, a katonaságról, Moszkváról, nőkről – sok nőről, valóságosakról és elképzeltekről – szerelemről és egy pálya indulásáról szól.
Megérkezik Miklós – ezúttal mint szerző, az átlényegülés jeleit belül hordja. Belelapoz a kötetbe, végigsimít a borítón, az olvasóknak magyarul és oroszul is dedikál.
A szerzői óra végeztével visszatér az Európa standjához, újra kiadóvezetői szerepben. Várjuk az esti mulatságot. Szabad a tánc. Ja, és jöjjenek el a keddi könyvbemutatóra a Fogas Házba.

Merényi Ágnes
Cartaphilus Kiadó 

Kiadók a Könyvhéten

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.