hirdetés

Közel van itt mindenki

2017. augusztus 31. - József Attila Kör

A délelőtt főleg az írásé, a délután a beszédé. Egy hétig ez a napi rutin, sokéves módszer a nyári alkotáshoz, közös tanuláshoz. A prózaszeminárium után a teraszon folytatódik egy történet, beszéljük meg, hogy is volt? – A JAK Tábor netnaplóját ma G. Szabó Sarolta írja.

hirdetés

Víz van körülöttem, kicsi tó a kertben. Egy padon ülök. A kert egy arborétum, a végét még nem láttam. Szigligetből sem sokat, egyelőre egy főtér és egy utca nekem az egész, ha a kapuból balra felnézek, látom a várromot is. A fenti fagyizó híre naponta többször elér hozzám. Nem hagyom ki, addig nem megyek haza. Először vagyok JAK-táborban és Szigligeten is. Négy napja érkeztem, az alvással töltött óráim száma a napok számával elosztva szerény két és fél éjszakányi alvásnak felelnek meg, ha nem itt lennék, valószínűleg a napi két kávé is úgy hatna rám, mint egy pohár víz. Érzem, egyre nehezebben összpontosítok, de ha kell, meglepem magam valami rejtett energiatartalékkal. Végigülök másfél órás beszélgetéseket, a jegyzetfüzetem negyede tele jegyzetekkel, órákon át agyalok egy-egy jó novellarészleten, amit két tennivaló között elcsípek a prózások munkáját hallgatva.

Mindig új írók és költők kerülnek a kedvenceim közé, a héten egy épületben mozgok a tavalyi nagy kedvencemmel, vacsora után váltok pár szót a legújabbal. Annál, ha szemtől szemben szidják a versed, egy rosszabb van: ha szembe dicsérnek – nagy az egyetértés ebben este a büfében, el is kanyarodunk a témától. Szóba kerül a reggeli meg a kávé tejjel, ki hogy szokta, hány cukor, milyen tej. És te honnan jöttél, meg ez az első táborod, jártál-e már a várnál. Én sem, nagyon szeretnék majd. Hogy tetszett a beszélgetés, Krasznahorkai két mondatát tuti hazaviszem.

A reggel fényes és hűvös. Az ebédlőben figyelem, ki honnan érkezhetett az asztalhoz. Hajnali Balaton néhány hajon, az esti zene egy szempárban. Ebédnél valaki elköszön, ma este már otthon pihen, beleír a készülő novellájába egy mondatot a szigligeti este teraszáról. Sokan mondják, a Facebook szólt nekik, évfordulójuk van több barátjukkal, épp két éve találkoztak a JAK-táborban. Piros értesítés a telefonodon, aki mellett ülsz a délelőtti szemináriumon, akivel majdnem elmész fagyizni két program között, vagy akiről tudod, hogy három fröccs után már csak sokszor két deci szódát kér, nem baj, ha nem hideg.

Sokszor eszembe jutnak a falak. Mindenhol ott vannak, mint a fák, és mind kitartóan hallgatnak. Tartják az egész napot, keretet adnak a mozdulatoknak. Itt fehérek és a folyosó szűk, a köszönések száma egyre több. A kastély körül fák, a kastélyban falak. Emberek itt is, ott is. Beszélnek meg írnak. A délelőtt főleg az írásé, a délután a beszédé. Egy hétig ez a napi rutin, sokéves módszer a nyári alkotáshoz, közös tanuláshoz. A prózaszeminárium után a teraszon folytatódik egy történet, beszéljük meg, hogy is volt? Filmszerű lett a novellád, írd majd tovább, több van még ebben, a végét felolvasnád még egyszer? Aztán igyunk egy kávét, van kölcsön egy kétszázasod, a szobámban maradt a tárcám.

Valaki azt mondta, írt itt Pilinszky és Nagy László is. Hány új szöveg és fotó készül augusztus végén Szigligeten? Hány oldalnyi líra jön ki a nyomtatóból reggel 8 és 9 között? Mennyi sör fér el a hűtő alsó polcán? És hova tűnik folyton a telefontöltőm? Nem fér több szék a könyvtárba, pont beférünk, maradj csak, nem ülök le. Kettőre minden a helyén, az arcok a mikrofonok felé, figyelünk, egyszerre nevetünk fel. Estig cseng a fülemben két sor, aminek délután arca is lett. Eddig könyv volt a polcon a szobám falán. Közel van itt minden és mindenki.

Az esték hangosak, hol van csillag, hol nincs. Egy nyár kánikuláját pihenjük ki fröccsel a kezünkben a kastély udvarán. Délelőtt versek és próza, mi a vers és mi a próza, mitől jobb és hogyan csináld, beszéljük meg, holnap még visszatérünk rá.
Szigliget nekem gyönyörű épület kerttel, fehér falakkal, emberekkel. Szigligeten írók vannak és költők, Szigligetnek története van, címe van és borítója, szerkesztik és olvassák, beszélnek róla. Megszeretik, visszatérnek. Jövőre ugyanitt.

 

G. Szabó Sarolta

József Attila Kör

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.