A szokásos reggeli teendők után, azaz a fenekét a bejárati ajtónak mutató bikás szobrot felvonultató Fillér utcai óvoda és a kutyasétáltatás után irány a könyvelő. A könyvelő az alapítványok egyik legfontosabb szereplője, mert az alapítványok normális tagjai rühellenek ilyesmivel foglalkozni, hiszen kedvenc ötleteik előmozdításának céljára hoztak létre egy szervezetet, és nem azért, mert pénzügyekkel akarnak foglalkozni. Ez olyan, mintha udvarlás közben fillérre el kellene számolni a virág árával, az ajándék árával, a vacsora árával, stb. Értem én, hogy erre szükség van az „átláthatóság” miatt, de valamit azért nem ártana kitalálni, hogy az aktív civil energiákat a társadalomba beleadó embereknek ne kelljen ennyire sok badarságot csinálni ahhoz, hogy pl. tudományszervezéssel vagy állatmentéssel foglalkozzanak.

 

A kutya megsétáltatása ismét lényeges elem, újabban csak arról van szó, hogy amikor izgul, akkor köhög nagyon, tehát mintha javulásnak indulna Fickó. Az állatorvos szintén így látja, reméljük a legjobbakat. Most már mindenesetre el lehet vinni 15-20 perces sétákra is.

 

Spiegelmann Laura blogot indított, erről mailben értesít is, és szól, hogy most már netes jelenléte van legalább. A könyvesblogbantalálgatják, hogy ki is lehet ő, sat-sat (lám, fontos dolgokkal is foglalkoznak, hogy valami jót is mondjak róluk:). Nagyon örülök, hogy a csaj előjött a neten, mert jókat ír, a Prae-nek is küldött szövegeket. Egyszer érkezett tőle egy mail még télen, majd hónapok múlva rákérdezett, olvastuk-e, hogy tetszett, amire elárultam neki, hogy ritkán fordul elő ilyen, de elfelejtettem elolvasni, ám ezt most azonnal pótlom. Nos, Spiegelmann két beküldött írása közül közlésre azonnal a Közjáték nagykanállal címűt választottam, és máris írtam neki, hogy jön a szöveg. (A blogján található írása inkább a Közjáték nagy kannal címet viselhetné.) Talán mi közöljük először nyomtatásban, hisz nyomdában a szám. Elég kemény szöveget nyom, benne valóban szex van jelen, durván. Ugyanúgy, mint a könyvesblog szerzői most, én is azon gondolkodtam annak idején, ki is lehet ő, és megkérdeztem, hogy betűcserével (!) nem-e (!) a Férfiak Tükre (Spiegel, Mann) a Laura, mivel sehol nem fordul elő a neve: sem a neten, de még a bp-i telefonkönyvben sincs ilyen nevű ember! Persze lehet, hogy nem budapesti, vontam le az egyik következtetést. Mindenesetre a neten található szövege alapján akár a Trükkös Férfi, Laura nevet is viselhetné, feltéve persze, ha már egyszer betűcsere, és álnév ez a Spiegelmann Laura. Ha pedig nem álnév, akkor a természet segítette meg ilyen elragadóan az édest.

 

Este fél hétkor Pollágh Péterrel és Gerevich Andrással találkozom a Belvárosi Lugasban, a Bazilikánál. (2007 március 15-én, csütörtökön innen, ennek az étteremnek a kirakatszerű üvegfalán keresztül néztük, hogy miképp is hajtja a rendőrség a felgyülemlett népet a Deák térre, pont oda, ahol egy barátunk lakik – mesélte egyébként másnap, hogy már volt náluk egyszer forradalom, a kukájuk felgyújtása jelezte az esemény csúcspontját, és ez most is így történt.) Szóval találka a Lugasban, ahova Pollágh tömegközlekedett, mert ő ilyen urbánus alak, míg Gerevich és én biciklivel érkeztünk a tetthelyre – András bukósisakosan, én meg parasztosan, mindennemű segédeszköz nélkül. Zorró néven foglaltam asztalt (új pincér van a foglalásnál és kicsit nehezen értette, mit akarok). Egyébként szeretem a nők gyámolítójának szerepét, és a küzdelemtől sem riadok vissza, különösen akkor, ha gaz emberek ellen kell folytatni.

 

Van néhány olyan ötletünk a JAK-tábor műsorával kapcsolatban, amelyek a prae.hu körül születtek, igazából annak hatására, hogy Péter állandóan nyomta és nyomta a saját dumáját. Bár már egy mailváltás megtörtént, elmondjuk, mit ajánlunk programként, András pedig megjegyzi, hogy ő mit nem támogat ezek közül, és mi az, amit jobb kidolgozást követően meg kellene valósítani. Miközben beszélgetünk, megállapítom, hogy ő még nálam is többet tud beszélni, ráadásul fontosnak is tartja, hogy odafigyeljünk arra, amit mond. Így teljesen elnyomjuk Pollághot, aki csendesen figyel, de egyébként mindig okosakat mond, amikor megszólal.

 

Szó esik még kiadói koncepciókról, különösen a fiatal irodalommal foglalkozó kiadókról, ezek nehézségeiről, mivel a találkozás egyik célja az volt, hogy Gerevichnek elmondjuk: ha nem változik semmi, Péterrel nyár végén elindulunk a JAK-kötetek sorozatszerkesztői pályázatán.

 

Mindezt követte a vacsora a gimnáziumi barátokkal a Lugasban – ugyanúgy, mint minden csütörtökön. Már korábban megérkeztek, és a szomszéd asztalnál foglaltak helyet. Aztán végül megjött egy volt osztálytársunk, bizonyos Goller Attila, aki Operában volt, a Varázsfuvolát nézte meg egy hölgy társaságában. Felidézzük, hogy a gimnáziumban épp W. A. Mozart műveiből felelt énekórán, és a mester operáinak felsorolása közben a Szöktetés a kócerájból címmel említett egyet.