hirdetés

Küldje el újra, júniusban hoznánk

2011. május 14. - Jelenkor folyóirat

Kérem szépen, ez a Jelenkor, mi nem kozmetikázunk. A borító sárga, Csehországból hozzák a papírt, kulisszatitoknak legyen elég ennyi. MTK. - A pécsi Jelenkor folyóirat szombati naplóját olvashatják, Kiss Tibor Noé tollából.
hirdetés

Elő kellene keresni valahonnan valaki szövegét, most még a neve sem jut eszembe. Senki sem találja a levelek között, a kukában sincs. A kézirat meg itt a táskámban, szerkesztői javításokkal. Ráadásul szombaton kiesett az MTK az NB I-ből. Kellene írni erről valamit. Statisztikákat előbányászni, emlékeket a múltból. Aztán visszavezetni néhány szerzői korrektúrát, csak néhány javítás az egész. És azt a történetet is hetek óta meg akarom írni a koldusról, akinek végül nem adtam oda az ötvenest. Zöldre váltott a lámpa, indulni kellett. Pedig még futott is a kocsi után, látta, hogy a táskában kotorászok. Szegény. Tényleg, azt sem tudom, ki a mai ügyeletesünk. Nem ártana ellenőrizni a híreket sem. Összegezni, elemezni, az új kollégák még nem beszélik a focitipp nyelvét. Hogy állunk a Hírstarton? Sehogy. „Hetente robbant óriásbombákat a magyar kormány”, „Gyógyszereken él a TV2 egykori híradósa”, „Szopómozgás, IV. Béla: érettségi az FN-en”, ma ezek mennek, de azért se linkelek. Szóval, kicsit sokfelé figyelek. Nézem a Literán a Netnaplót, elolvasom Dávidét, a Latvijásat. Magos mindig megvédte Damót, pedig Damó az ő Skodájából is leszívta a benzint. Igen, ez ismerős. A franciatanárnőm hetente szedett össze az alagsorban, valakit mindig szédítettem. Még azt sem tudtam rendesen kiejteni, hogy mannequin. Qu'est-ce que c’est, ugye, hogy nem könnyű. Zsuzsa néni agyára mentem, mégis elküldte a verseimet Tandori Dezsőnek és Rába Györgynek. Ennyi, nem több, nincs happy end. Jut eszembe, tegnap kölcsönkaptam egy könyvet. A börtön szaga. Ma éjjel belefogok. De előtte megnézem a finneket a hokivébé döntőjében. Látták, mit művelt az elődöntőben Granlund az oroszok ellen? Megkönnyeztem. Mint 1995-ben, amikor a finnek először és utoljára nyertek hokivébét. Volt egy aranysoruk, Lehtinen, Koivu, Peltonen, ha jól emlékszem. Ganxsta Zoli is a finneknek szurkol. Ezt most csak azért írom, mert pénteken láttam élőben Ganxsta Zolit. A Symbol előtt álltam, a Bécsi úton. Hangulatleírást akarnak? A villamos elzötyög a Flórián tér felé. Három utas ásítozik az üléseken. Hullámzanak a sínek, kocog a macskakő. Egy kutya fekszik az oszlophoz kötve, az orra előtt műanyag vizesedény. Ha valaki közeledik felé, hanyatt veti magát, a farkát csóválja. A pincérek röhögnek. Szóval, a pincérek röhögtek, rajtam is. Vagy inkább csak kigúvadt a szemük. A Puskás Sancho Pubba nem járnak transzneműek. Most mondjam a pincérnek, hogy haver, felsorolom neked a St. Pauli hétvégi kezdőjét, amíg itt vihogsz a miniszoknyámon? Fogadjunk, csak néznél. Sok a focikontár, vigyázzanak. Szóval, Ganxsta is megnézett, de csak egy kicsit. Biztos a nagymellű csajokat szereti. Meg a múzeumot, Zsófi mesélte, hogy látta a kislányával a finn kiállításon. Aranyosak voltak. Én meg láttam egy videót a Facebookon. Gyuri osztotta meg, „hatalmat a népnek, le az elnyomókkal a picsába”, mondja rajta Ganxsta. Hát, ja, de inkább Bobafett, „Volga helyett most Volvo meg Honda, kétszáztizennyolccal menjetek a faszomba”. Pécsen Bobafett is sokat mesélt a rendőrkékről, kecskeméti után nyíregyházi verzió. Jó kis hip-hop koncert volt. Zsuzsi mankóval, én meg. Na, szóval, képzelhetik, hogy néztünk ki a tizennyolc éves rapperek között. De most nem hallgatok Bobafettet, nem tudok írni olyan zene mellett, amiben énekelnek. Marad a monoton darálás vagy egy kis trip. Elkalandoztam az MTK-ról, és még mindig nincs meg a hiányzó szöveg. Zoli hívott, hogy Dávid nyomtatta ki, Dávid meg esküszik arra, hogy Zoli kapta meg emailen. Balázs nem elérhető, Eszti alszik, Gyöngyi fut. Kérem szépen, ez a Jelenkor, mi nem kozmetikázunk. A borító sárga, Csehországból hozzák a papírt, kulisszatitoknak legyen elég ennyi. MTK. Apám vitt ki először MTK-meccsre, a nyolcvanas években. Akkoriban még nyolcezren jártak a Hungária körútra, ma nyolcszázan. Félidőben körbement a tejesautó, dobozos tejet osztogattak a rekortánról. Kétdeci, öt és feles. Híres, Kékesi, Katzenbach, micsoda idők voltak. Katzenbachot azóta körözik adócsalás miatt. Mielőtt eltűnt volna, 500 millió forintot vett föl a cége számlájáról. Merre jársz most, Imre? Szingapúrban, Új-Zélandon? Jó sztori lehet. Kata azt mondta, írjak én is történeteket. Tizenhárom éves voltam, amikor először és utoljára bajnok lettem a Fradival. Az utolsó fordulóban az MTK-t kellett megvernünk. Előző nap kikértek minket az iskolából, a meccs időpontjában tartottuk az edzést, mint a profik. 4:0-ra győztünk, én lőttem a második gólt. Szögletből kipattant, levettem és bebikáztam a léc alá a tizenhatosról. A kapusnak esélye sem maradt, kábé 140 centi magas volt. Földes pályán játszottuk a meccset, a salak luxusnak számított. Fű? Aha. Amúgy jobb is, a föld kevésbé horzsolta le a bőrt a combunkról, mint a salak. Még nézők is voltak, kábé kétszázan. Bajnokok lettünk. Akkor voltam a csúcson. Remélem, elégedettek a történetemmel. És még a lappal is haladtam. Nosztalgiázás közben előkerestem a kéziratot. Urbán Balázsé. Valaki szólhatna neki, hogy küldje el újra a file-t a Jelenkor címére, júniusban hoznánk.

Kiss Tibor Noé

Jelenkor folyóirat

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.