7:10
A család elindult, anya dolgozni, a gyerekek az iskolába. Nyugis, eseménytelen nap kezdődik, nincs rohangálás, mint tegnap. (De mit fogok én erről írni, tejóég!)

8:05
A kedd az a nap, amikor tényleg dolgozni tudok. Általában kettőig, mert délután a szerkesztőségbe kell mennem, de ma Attila Pesten van, mint tudjuk, érettségi tétel lett. És egyébként is a szerkesztőség már jó ideje nem jelent valóságos helyet, mondjuk egy szerkesztőségi szobát, bár hivatalosan van ilyen, mégis inkább csak virtuális fogalom. Itt most belekezdtem egy történetbe, ami a kiűzetésünkről (honnan, hová, miért, hogyan, ki által stb.) szólt volna, de inkább töröltem. Pedig végül is erről kellene írni, hogy mi van az ÚFo-val, meg mi lesz. Azt persze tudom, hogy mi van: a decemberi szám a tördelőnél, a fiókban egy rakás megjelenésre váró kézirat, tervek, remények. De hogy januártól mi lesz, azaz mi leszünk-e… Nem tudom. Most mérsékelten optimista hangulatban vagyok, hisz a pályázat leadva, ígéret a várostól (újra) a zsebben, az Új Forrás Kiadó megalapítva, szombaton Krulik Zoli kötetének bemutatójával új helyen újraindulnak az Új Forrás-estek. Mást mégse tudok mondani (hogy CsT után én is indiánozzak kicsit), mint Vak Egér: Majd meglátjuk. Uff!

8:32
Szóval, ma dolgoznom kellene, lehetne. Be kellene fejeznem egy kritikát VM kötetéről, ami már kb. kétharmad részben kész, a fejemben teljesen, csak le kellene írni. Bárcsak ilyen könnyen menne! Mindenesetre holnap vagy holnapután küldeni szeretném SzD-nak. Aztán készülnöm kellene a csütörtöki kritikaírás órámra is. Kicsit döcögősen megy az idén, nem készülnek el időre a szövegek, tavaly ilyen nem volt. Pedig az idei is jó kis csapat. Ha nincs megbeszélendő szöveg, akkor improvizálnom kell, bedobni témákat. Tegnap este mazsolázgattam az IJ-en megjelent LBA-kötetről írt kritika (?) kommentjeiből. Ezt például be lehetne dobni. Persze alaposabban meg kellene nézni, hogy a „kis kritikavita” után ez hoz-e valami újat. Nem hiszem. Abból a szempontból lehet érdekes az egész, hogy hogyan érdemes kalibrálni úgy egy kritikát, hogy a nemtetszésemnek, a fenntartásaimnak is szellemesen és kulturáltan adjak hangot. Ez persze már amolyan öreguras hozzáállás a részemről, de nem nagyon vagyok oda az „ajtóberúgós” kritikákért, pláne egy fiatal szerző esetében, s ez esetben a kritika írója és a megkritizált költő is az. Azt gyanítom, itt más, s nem éppen irodalmi a vita tétje. LBA első kötetéről én is írtam a Vigiliába egy rövid kritikát, s néhány dolgot én is szóvá tettem, de alapvetően azt akartam megírni   nem tudom, sikerült-e  , hogy második, harmadik olvasásra hogyan állt össze a kötet, hogyan kezdett el egyszer csak működni. Persze lehet, hogy én vagyok túl lassú felfogású, de azt hiszem, a többszöri újraolvasás nem árt, pláne egy verseskötet esetében. Aztán a harmadik dolog: éppen egy hónap múlva lesz az újvidékiekkel közös konferenciánk az Intézetben. Arra is készülni kellene, legalább a címet véglegesíteni. A konferencia témája. Irodalom és tudományos diskurzus. (Félig, úgy tudom, én vagyok a keresztapa, de ki vajon a keresztanya?!) Arra gondoltam, hogy azt a címet adom, hogy De infima doctrina, azaz a legalacsonyabb rendű tudományról. Irodalom és teológia viszonyával foglalkoznék, Aquinói lenne a kiindulópont, ő nevezte a költészetet infima doctrinának, de hogy hová futna ki a dolog még csak sejtem. Mindenesetre lehetetlen célkitűzés, szinte biztos a bukás, de így szép nekivágni. Aztán délután viszem a Gergőt zeneiskolába, ott lesz időm olvasni, amíg ő szolfézs- és gitárórán van, bár nem ártana elmenni a könyvtárba közben.
Szépen megterveztem a napot, vajon mi lesz meg mindebből?

13:53
A kritika nagyjából megvan. Persze rendkívül nyers még, pontosítani kell, s néhány dologban, amit írtam, bizonytalan is vagyok. VM nem könnyű költő, és miért ne lehetne megírni ezt a bizonytalanságot? Holnapig hagyom állni, újraolvasom, javítom, s mehet. Aztán meglátjuk, mit szól hozzá SzD.
Azt hiszem, az előadás címe is jó lesz, kellően tág, bár Aquinói nem éppen az én szakterületem, de CsÁ könyve a középkorról és az esztétikáról sokat segít. Például: az esztétikai modernséget szokás ahhoz kötni, hogy a művészek, mondjuk az irodalomban Baudelaire-től kezdve, szakítanak a metafizikai Szép eszméjével. Ez, ha jól sejtem, azt feltételezi, hogy a Szép, miként a Jó és az Igaz, transzcendentálé, azaz olyan tulajdonság, ami minden létezőre egyetemesen érvényes. Csakhogy CsÁ meggyőzően bebizonyítja, hogy sem Aquinóinál sem Bonaventuránál nem transzcendentálé a Szép. Akkor mikor is lett az? Vagy a modernség-koncepciónk rossz? (Ajaj, sok lesz ez nekem!)

15:36
Végül rohannom kellett Gergővel a zeneiskolába, valószínűleg el is késett az óráról. (Utóbb megtudtam, éppen annyit késtünk, amennyivel az óra később kezdődött.) Viszont hoztam a laptopom, s itt folytatom. Nyugi van, még szülők sincsenek, se skálázó népdalénekesek. Szinte idilli. Végre kimozdultam a lakásból, nem mintha annyira vágynék kimenni a városba. Tatabánya az a város, ahol nem tud véget érni a félmúlt. Sem a fejekben, sem a terekben. Ez a tábla például a lépcsőházunk bejáratánál található. Itt maradt, senkit nem zavar. (Mondjuk, igazán engem sem.) A mai gyerekek már azt sem tudják, mi lehet(ett) az a Hazafias Népfront. Talán a Magyar Gárda egyik leányvállalata? (Hol élek, tejóég!)

Persze én könnyen vagyok kritikus a várossal, tizenvalahány éve élek itt, s mivel falun nőttem fel, minden nagyobb város egyszerre nyűgöz le és tölt el rettenettel. Lakhelynek is megteszi, logisztikailag kifejezetten ideális, közel van Pest, Piliscsaba kocsival szűk egy óra. Mi kell még? BS mondta nemrég Tatabányáról, hogy itt az ember beérkezik a városba, meglátja a tömbházakat, és… És mást nem is. Nincs főtér, ami a városi élet központja lehetne, ahol szórakozóhelyek, hangulatos kávézók, kocsmák lennének. Mint Kecskeméten, mondjuk. Most folyik a Fő tér rekonstrukciója, az ún. városközpont fel van túrva. A zeneiskola ablakából, ahol most ezt írom, látszik a terep egy része. Fél négy múlt valamivel, s már dolgozó munkást nem látok, pakolnak el. Az is munka persze. Nyilván a mai terv teljesítve. Nagyon kíváncsi vagyok mi lesz ebből. Hogyan lehetne élhetővé tenni ezt a várost? Milyen viszony van a lakókörnyezet esztétikai minősége és az emberek lelkivilága, művészi és kulturális igényei között? Ez nekünk valóban létkérdés, mert itt kell az ÚFo-t szerkeszteni, jó lenne, ha itt is minél többen olvasnák. Itt szervezzük a programjainkat, amikre, meglepő, de van igény. Mégsem egészen reménytelen ez a város. Itt vannak például ezek a srácok, okosak, nyitottak, tele energiával, ötlettel. Zsolti, Gábor, Lóri, Anikó, aki ugyanabban a szakközépiskolában tanít, ahol hajdan én. Aztán a Pázmányról Máté és Marci, akik ugyanúgy idetartoznak, mint a többiek. Ahogy Attila mondta tegnap: tagjai a törzsnek. Szóval, van egy kis szellemi holdudvarunk, ők éltetnek, értük érdemes. (Tejóég, lehet, hogy öregszem!)

20:15
November 8. van. A garázsbérlet fizetésének a napja, s a müncheni sörpuccs évfordulója. Hogy mi következik ebből? Pusztán annyi, hogy ebben a hónapban nem felejtettem el időben befizetni a bérleti díjat.


Az Új Forrás új honlapja