Néma Himnuszra ébredek. Nem hallok semmit, de valahogy beidegződött bennem a hajnali három órás kelés. Nézem a tévét, nincs a Lánchídnak hangja. Tegnap feljött egy barátom Pestre, nálam alszik, Himnusz helyett a horkolását hallom. Kikapcsolom a tévét, nekiállok a cseh fordításnak. A barátommal egyébként évekig egy albérletben laktunk Debrecenben, volt, hogy vegetáriánus rántott húst ettünk (rántott prézli), és almafröccsöt ittunk (Durbints sógor), most meg vett egy jachtot. Ha hatásvadász lennék, írhatnám azt, hogy jachtom nincs, jattra se jut pénzem, de nem írom le. Vagyis már leírtam, mindegy. Ma kénytelen leszek hosszabb távra kimozdulni a lakásból, megbeszéltük, hogy elmegyünk a Rudasba. Amíg a barátom alszik, matatok a gépemben, találok egy képet, amit fogalmam sincs, hogy hol készítettem. Olyan, mintha a végtelen tükröződne.

A Rudas jól esik. Igaz, hogy amióta a nők betették a lábukat, és a szent helyet megszentségtelenítették, betehetik a nagy seggüket a fürdőbe, nem szívesen járok ide, de most jó, enyhe férfitestszag, forró gőz, masszázs, lelkiválságtelenítés. Kijövünk a gőzből, a barátom kap egy esemest, elfogadták a jelentkezését Berlinbe a hőlégballon-pilóta tanfolyamra. Ahhoz képest, hogy néprajz szakot végzett, ez előrelépés, ha nem lennének bedobozolva Szendrei Lőrinc könyvei, utána néznék az alábbi témának: a hőlégballon a magyar népi mitológiában. A barátom hazaindul, itt hagy egy valag munkával (van egy internetes portálja, www.napielet.hu) ahová naponta kell 1000 karaktert írnom, a tököm teli van az egésszel, de megígérte, hogy mehetek a jachttal a gyerekekkel, meg felültet a léghajóra. Egyedül maradok, a napi ezret hagyom, éhes vagyok a gőz után, beáldozom a rákkoktélt. Négy napja belehülyültem a fényképezésbe, párizsi francia katonákkal díszítem a rákokat (lásd még: éljen rák/éljen rák/ megmentette a barikát…) Este csajozni megyek. Még soha nem csaltam meg a feleségemet, most se akarom, csak azt, hogy néhány emberi szót halljak, valami akolmeleget, még Robinsonnak is jobb volt, neki legalább ott volt péntek. A csajozás előtt Tariska Szabolccsal kell találkoznom, Péterfy Bori cédéjét adja oda nekem, küldöm ki a húgomnak Párizsba. Előtte beugrok a Puskin utcában a Capuccinöba, Szerbhorváth Gyuri sakkozik éppen Alberttel, az ELTE fővillanyszerelőjével. Hazudsz Pali, mondja köszönésképpen. Azt írod, hogy hat nap absztinencia, meg hogy két tojásod van csak a hűtőben. Azt, ami nincs (márhogy pia, nem tudom lefényképezni, de hazarohanok a tojásért.) Lefényképezem az utolsó tojásomat, mert már csak egy van. Tojással a zsebemben megyek Szabival találkozni, az Amorf Ördögök zenélt az esküvőnkön Emmyben, negyedik nap se tudtam elbocsájtani a maradék emberfosszíliát, elmentünk inkább a tokaji írótáborba Anettel, mire hazaértünk csak a helyi újság társasági rovatában emlékeztek örömmel a buliról, szóval találkozok Szabival, ide adja Borit, (a bátyja helyettem Jánossy Lalinak adta annak idején…) a tojás meg összetörik a zsebemben. A lánnyal (hölgy!) a rádió márványtermébe megyünk koncertre, Grandpierre Attila játszik az új zenekarával a Vágtázó Csodaszarvassal. Megnyugodok, nemcsak én vagyok hülye, a zene egyébként jó. Nincs szex, hazamegyek, nem tudok aludni, keresek egy alvó képet, hogy érezzem magam mellett a gyerekszagot. A rákot nem csináltam meg.