hirdetés

Légy te sima és szép

2017. október 10. - JAK műfordító tábor

Tar Sándor egyértelmű siker, rétegzett csemege, de belevágunk Nádas Péter memoárjába is – angolra, arabra, észtre, lengyelre, németre, olaszra, románra, svédre készülnek a nyersek, a német svájcira, osztrákra és német-németre oszlik. – A JAK műfordító táboráról L. Varga Péter írt naplót.

hirdetés

Őszi színekbe öltözött a hegy, és gyorsan úsznak a felhők. Ez az első, amit felpillantva meglátok a szőlőbirtokon, meg azt, hogy a fehéret már leszüretelték, a pirosat azonban még nem. A fürtök és a sárga, vörös és zöld különböző árnyalataiban pompázó fák látványa, a nyári konyha egykor használatban lévő kemencéjének régi, nyugalmat árasztó kéménye, a bekészített hordók és borkészítő eszközök mind az őszről mesélnek, méghozzá olyan őszről, ami színes, illatos és lédús.

A Duna-parton már nincs forgalom, csak a kocogók, biciklizők és kutyát sétáltató helyiek pattintják a gallyat a lábuk alatt. Fodor Péter és Szirák Péter barátaimmal a lehullott dió állapotát vizsgáljuk, dörzsöljük a diófa levelét, savas hatású, elriasztja a hangyákat, macskákat, házmelegre áhítozó apróbb jószágokat. Fodi időről időre közel s távoli madarakra mutat, kikérdezi, tudjuk-e, melyik melyik, ornitológiai tudásunk megkérdőjelezhető. Itt aztán kiválóan lehet fordítani, szálló porszem el nem hibban, a levegő olyan friss és zamatos, hogy harapni lehet. Valaki azért csak megemlékezett rejtélyes botlásáról, a tábla egyszerre ad hírt róla és titkolja el, miért görbe a fölötte lévő korlát. Föld és víz közt történt valami, amire emlékezni kell.

Így telnek a fordítószemináriumok is a JAK műfordító táborában: egy rejtély, egy lehetséges megoldás. Egy szó, egy visszaadhatatlan kifejezés. A tetthely jele, a tett kitakarása. Tar Sándor egyértelmű siker, rétegzett csemege, de belevágunk Nádas Péter memoárjába is – angolra, arabra, észtre, lengyelre, németre, olaszra, románra, svédre készülnek a nyersek, a német svájcira, osztrákra és német-németre oszlik. Az első palack szőlőnedűt Magdával, aki Krakkóból érkezett, fejezzük be, s rögvest simává és széppé válok, hiszen Magda rám olvassa a kiürülő butykosra vonatkozó lengyel jókívánságot, miszerint ha nálad fogy ki a butélia, légy te és életed is sima és szép. Olyasvalami, amit jó simogatni, mint például egy szőrös párnát valamelyik skandináv alváskiegészítőket árusító szaküzletből. Gyanítom, ennek jegyében szépen fognak telni a tábor hátralévő napjai.

Az irodalom vállaljon felelősséget, vigyázó szemét vesse a társadalomra és a zajló történelemre, sugallja Potozky Laci, aki diktatúraügyi körképet ad Ukrajnától Románián át Törökországig, most megjelenő regénye, az Égéstermék gyorstalpaló kortárs töriként is felfogható. Tóth Kriszta ezzel szemben azt mondja, ne nagyon nézzünk kifelé, olyan ez, mint a versenyúszás, ha a melletted lévőre pillantasz, időt veszítesz. Az írók leginkább írjanak, virágozzék a szavakból s mondatokból sok szép világ virága. Kun Árpád a fjordokat szemlélve hirtelen nem tudja, miért is van ott, ahol – helyünk a világban állandóan mozog, változik, pillantásunkat ehhez a mozgáshoz, ehhez a dinamikához szoktatjuk, ha elfordul, bemozog is kameraszemünk, és homályos lesz a kép, előbb-utóbb meglesz a fókusz, élesedik a tökéletesség.

A szőlőhegyet nézzük a Duna felől, a Dunát nézzük a szőlőhegy felől, Arany János és Vörösmarty szelleme végig itt lebeg fölöttünk. Etyekről hozott nedűinket itta, ihatta Mihály is, és miközben az Alföld folyóirat Arany-blokkjának vers-újraírásairól filozofálunk – fordító legyen a talpán, aki Buda Ferenc vagy a nálunk is megforduló, Shakespeare-fordításainak dilemmáiról rendkívül szuggesztív módon beszélő Nádasdy Ádám Arany-újráit átülteti, a szellem helye és a hely szelleme csaknem feltérképezhetetlen –, lassan, szinte észrevétlenül, mégis egyre nagyobb nyomatékkal érzékül meg lokusz és tempus finom játéka. Itt a szöveg, ott a spiritusz: a betű jelöli, hogy magát mondja, ami írva van, a fordítónak azonban olykor színt kell vallania, amikor nyelvében nem létező jelölőket és jelölteket lokalizál.

Színt vall Dunabogdányban a természet is, a pompa sok-sok árnyalata mint megannyi változat a szépre. Szőlőkacsok alatt és fűzfák ágai közt titkos ablakok, titkos utak, mindenhová bekukkantani, ez a feladat, mert onnan nézve minden más. Új és új színek, derű és gazdagság véletlen rendje. Itt minden megszövegesül, s így megigazul.

L. Varga Péter

JAK műfordító tábor

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.