hirdetés

Legyen hát így

2017. szeptember 2. - József Attila Kör

Azt hiszem, kevés olyan izgalmas pillanat adódik, mint amikor az időbe vetettség tapasztalatával szembesülhetünk. Amikor rájövünk, hogy a JAK a boldogságig lelassítja az időt, s így a pusztulás lehetősége fel sem merül. – Az idei JAK Tábortól Kassai Zsigmond búcsúzik.

hirdetés

Nincs alvás, ahogy Gaborják Ádám mondta a tábor utolsó éjszakájáról a búcsúbeszédében. Valóban egész éjjel ébren vagyunk, előbb a véget nem érni akaró beszélgetés miatt az alkotóház télikertjében, aztán meg már az ágyban, ahol viszont nem lehet aludni. A szobánk keleti fekvésű, ha az ágyban jobbra fordulok, a felkelő nap fénye egyre élesebben és tolakodóbban világít bele az arcomba, lehunyt szemmel is látom. Ha balra fordulok, Perta fekszik mellettem, tiszta és gyönyörű, s mintha azokon a dolgokon mosolyogna, amelyekről az imént beszélgettünk. Idejét sem tudom, mikor aludtam utoljára nővel, és minden jel szerint most sem fogok.

A számvetés órái ezek. Kereken tíz éve, hogy érdeklődő fiatal szerzőként először jártam a JAK-táborban Szigligeten. Kereken öt éve, hogy a szervezőcsapat tagjaként először dolgoztam a táboron. Ez a nagyszerű szervezet tegnap új elnököt választott Nagy Kata személyében, s én egy hónap múlva már nem dolgozom a JAK-nál. Amiatt nem kell aggódnom, mit fogok csinálni ezután, bizonyos értelemben az folytatom majd, amit 2012-ben a JAK-os munkám miatt abbahagytam, s befejezem, amit akkor kezdtem el. Az biztos, hogy jóval többet fogok olvasni, mint az elmúlt öt évben, és végre lezárom a regényt, aminek a megírásába éppen akkor kezdtem bele, amikor a JAK a munkatársai közé hívott, 2012 novemberében. Milyen furcsa, hogy a regény alapötlete is az egyik volt JAK-elnök lakásában található Medveczky-reprodukcióból sarjadt ki.

Lemegyek a tábori irodahelyiségbe, magamhoz veszem, ami kell, és elindulok a faluba. Az idei JAK-táborhoz az alkotóházon és a MEDEOSZ üdülőn kívül négy házat kellett kibérelni, így fértek el Szigligeten a tábor lakói. Ezeknél a házaknál kell most kiegyenlíteni a számlát. Ahogy kótyagos fejjel elindulok a lejtőn a kastély kőkerítése mellett, eszembe jut az a másik reggel, amikor ugyanezzel a céllal egy kis zöld kazettát lóbálva jártam a falut 2013-ban, és Gerőcs Péterrel találkoztam össze, aki fejcsóválva adta tudomásomra baráti rosszallását: te még mindig ezzel foglalkozol, ahelyett, hogy a cukrászdában reggeliznél. Most Tolvaj Zoltánnal találkozunk az egyik háznál, elszívok egy cigarettát a teraszon, ő meg az e-cigijével pöfékel, körülleng bennünket a gyümölcsösen illatozó sűrű, kékes gőz. Váltunk néhány udvarias szót és elköszönünk, mert sejtelmünk sincs róla, hogy Keszthelyről majd együtt utazunk tovább Budapest felé.

A vonaton Balatonszemesnél ébredek fel. Újabb tábori emlék 2014-ből. A kastély átépítése miatt abban az évben itt kellett megrendezni a tábort, egy valamikori KISZ-tábor maradványaiban. Az étel ehetetlen volt, a matracok némelyike poloskás, de a tábori programok akkor is éppoly felejthetetlenek voltak, mint most. Azt hiszem, abban a táborban ismerkedtem meg azoknak a többségével, akik tegnap, a közösség szavazatai alapján átvették a JAK vezetését.

Azt hiszem, kevés olyan izgalmas pillanat adódik, mint amikor az időbe vetettség tapasztalatával szembesülhetünk. Amikor rájövünk, hogy a JAK a boldogságig lelassítja az időt, s így a pusztulás lehetősége fel sem merül. Most már tudom, van úgy, hogy öt év alatt észre sem vesszük, hogy változunk, mert a környezetünk soha, de soha nem változik, s legfeljebb a testünk válaszaiból észleljük az idő múlását. Aztán van egy-két helyzet, amikor a múlt, a jelen és a jövő egyetlen pillanatban kapcsolódik össze. Például, ha az éjszaka közepén a kastély folyosóján bolyongok, és egy láthatólag tizenéves költőnő, amikor meglát, zavartan elmotyog egy jónapotkivánokot.

Elnézést kérek a patetikus hangért. Másképp most nem megy. Ami a szervezetet és engem illet, a következő négy évben újra mint egyszerű tag, ha tetszik mint szerző szeretnék részt venni a közösség életében. Köszönöm az elmúlt öt csodálatos évet a József Attila Körnek. Köszönöm a kitűnő kollégáknak, elnökségi tagoknak, és köszönöm neked, Gaborják Ádám barátom. Az utolsó este arról beszéltünk, hogy mostantól valószínűleg még többet fogunk találkozni és valódi beszélgetéseket folytatni. Legyen hát így, azt kívánom.

Kassai Zsigmond


A fényképeket Szőcs Petra készítette

József Attila Kör

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.