Kezdjük a végén: az előbb láttam a kishegyesi vasútállomást. Bár a megállóhely pontosabb kifejezés, de azt is írhatnánk, hogy láttam azt az elhagyatott helyet, ami mellett eldöcögnek a vonatok. Új ismerősőm, Molnár Márta fia, Márk, mintha egy indiánregényben lennénk fülét a sínre tapasztotta, majd így szólott: "arról jön a vonat." Jött is, 10 perc múlva. Mindenesetre hallani előbb lehet, mint látni. Az elhanyagolt egy szem sínt nyílegyenesen nyeli el a délibábos horizont. A Bécs-Isztambúl európai fővonalnak ezen a szakaszán 30 km/h a megengedett sebesség. Az idő is ilyen lassan telik a talpfák árnyékában. De a végtelenség fizikailag látható illúziója, ami megkülönbözteti a vasutat a repülőtől, az az, hogy ezek a sínek Bécsig, Berlinig, Londonig, illetve Isztambulig és Bagdadig tartanak. Elvágott, felszámolt vágányoknál csak a lebombázott hidak látványa a felkavaróbb.

Most már eligazodom Kishegyesen. Tegnap ez még nem ment. Pontosabban mi mentünk hárman mindenfele, Topolya és Újvidék felé, mígnem néhány 3-4 éves gyerek hazakísért minket. Kishegyesen van egy folyó, a Krivaja, amelynek több hídja van, mint Budapesten a Dunának. Na most ez a folyó annak a háznak a végében is folyik (mi mást is tehetne) ahol lakunk. Folyó szeli ketté itteni napjainkat.

Tegnap elkezdtük Gyuriékkal a szemináriumokat. Mindenki magát adja, Gyuri szenvedélyesen magyaráz a kortárs magyar líra egzisztenciális fordulatáról, a kibontakozásról és a megtört, mert radikálisan átértelmezett tradíciókról; Timi a tárcairodalom apróságaiból indulva vázol egy tágas-rugalmas prózapoétikát, én meg az irodalomkritikáról, annak telített hiányáról hadarok. Szerencsére egy kicsit focizunk is. Virág Gábor jobb kapus, mint Aaron Blumm. Jut eszembe: biciklizni szeretnék Török Zolival.

Mindenkitől elnézést, de lehet hogy nem is kell elnézést kérnem azért, hogy nem írok ma többet. Megyek vissza a helyszínre a löszfal árnyékában elfekvő placcra, ahová lassan jön Garaczi (szinte Almádiból), Kukorelly (aki aztán jön majd az Olvasószigetre), tehát lassan érkezik a holnapi netnapló témája. S vajon mi történhetett a Dohány utcában? Hol tarthat az ezermesterek Paul Simonja? - töpreng a kishegyesi Garfunkel, és ezennel elindul a dombra.