hirdetés

Majd még mesélek neked

2017. december 30. - Lábass Endre

Ha versnek is tűnnek néha, eredendően nem azok szegények, viszont sokszor rosszkedvemben is boldogan írt naplójegyzetek. Úgy gondoltam, belőlük mutatok karácsonyra párat kisebb kupacokba csoportosítva, tán, ahogy születtek. – Karácsony hetén Lábass Endre írja a naplót a Literán. Íme, a hetedik bejegyzés.

hirdetés

"– Majmocska – mondja álmaimban –, Majmocska, ha annyira tetszik a hangom, majd még mesélek neked"

világháború

Félnótás katonák a terek sarkán
Mint kutyák hugyoznak

Egy dalt dúdolnak mélázva

A tereken töméntelen
Kiszáradt kapu áll

Kismamák száguldanak
Kőbabákkal

Bomba apó és bombanagyi
Az égből visszatér

A konyhabűzben egy kisfiú
Robbanószer után kutat

A lift két emelet közé akad

A lépcsőházban mozaikdenevér suhog

Összeszorítja szívedet
A városban is suhogás
Eső esik

A mezőn bolond siet haza
Körbe

nemjönel
nemfekszem
nemtanul

Várok harminc éve
A pihe nőre
Parkban lesz majd
Mikor az elért békét
Először kipróbálom
Ülök egy padon akkor
Lábamat úgy lóbálom
Amint a felhő szélén
Tettem volna
Itt leszek még a földön
Talán a fűben fekszem
Gyerekem járni tanul

hazugság

Kisfiú fut szüleitől
felém
azok jót nevetnek

távolodnak integetnek

lehajolok gyermekükhöz
feléjük nyújtom az ujjam
elmutatok el magamtól
Menj papához és mamához
Szólalok meg mosolyogva

cento

Tudom merre van Menj-ország
Az éjszaka gombolyodik
Mellettünk furulyáznak
Fakul az árny
Kioltja fényét a völgy
Ilyet még nem láttam
Szellemek éneke
Vizek fölött
Nem múlott rajtam semmi
Hajladozol csendben
Mikor az akác
Az ifjak könnyedek
A visszanyelt sírástól
És nem hazudnak
Állig köpenybe burkolózva

távol

Sose szúrtam lábatok
Nyomába késemet
Fiaitokba rejtem emlékemet
Mit létrehoztatok
Árnyékkal bír
Határán állok-álldogálok
Nem teszünk tönkre semmit

Sose szúrtam
lábatok nyomába késemet
Csak egy kis rajzot
szálkaként a levegőbe
Sosem vet késem árnyékot semmire
Távolban hadonászok
Egészen másutt

rémült rohanás

Felgyúlt szagú semmi lobog
Futva menekülsz
Elmúlt a régi limlomok varázsa
Eljársz gyógyfüveket gyűjteni

Elszórakoznak
fentről látják hajlongsz
Már kész felnőtt
Mégis csalárdul becsapják

Futva menekülsz
Miért ne mondják kórusok
A hegyek közt kis ligetben
Felgyúlt semmi lobog

Messzi kuksolsz
A csalitban

félcento

Ünnepélyek harmadik napja

Bükklevélből vetett ágyon
A völgyekben a megszorult napsugár
Aranyködöt sző
A folyó bennünk van
Meg a köd a fenyőkön
Mint a tengeri hang
Fontos csak a csönd
Sötét hidegen át
A Halász meg a Szülész

Az álmok és az emlékek
Magunkhoz szorított vétkek

 

Lábass Endre

Lábass Endre

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.