Mennyiben új ez? Az idősebbek még emlékezhetnek mondjuk Kellér Dezsőre, aki kijött a függöny elé, megfogta a vörösbársony szélét, és kedvesen reszelős hangon pikáns huncutságokról beszélt vagy ha többedmagával volt, hát megkérdezte Honthy Hannát, az örökfiatal bajadér esetleg a Cicavízióba jött-e, hisz oly hamvasan s poétikusan ifjú ő (kábé 80 volt) még, mit is mond ő a bácsiknak és a néniknek. Vagy Brachfeld Siegfried, vagy Komlós János, vagy méginkább - és emblematikusan persze: - Hofi Géza szereplései a televízióban, a Mikroszkóp Színpadon, vagy vidéki kultúrházak setétjében. A pesti kabaré, az orfeum nagy alakjait, Nagy Endrét vagy Békefit én ugye nem láthattam, de ők voltak, azt mondják, ennek a hagyománynak az alapítói, és legnagyobb alakjai. A Kellér-Komlós-Hofi érának táptalaja a kibeszélés volt, a ki-beszélés, kádárista szelepfunkció, egyszer-egyszer, nem minden nap, nem mindenkinek és nem mindenhol, de „ért“ szabadon, vagy a szabadság illúzióját keltve beszélni. Aztán eltűnt ez egy időre, és most újra itt van, ha némileg megváltozott formában is a dumaszínház. Csak nem produkciókat köt össze, mint a konferanszié, hanem ő maga a produkció, és most nem humoristának hívják, hanem produkcióját stand up comedy-nek. Ami jó is, meg nem is. Jó, mert jósvádájú palikra figyelmezni, amint vicces sztorizgatással derítik jobb kedélyre a halgatóságot s múlatják a csermelyléptű időt, egyeltalán nem a Sátántól eredeztethető elfoglaltság, pláne, ha teljesítményükbe szerkesztés és szellem is szorul, és meghaladják a „lakodalmas Endlösung“ (Para-Kovács szava) pisikakipuncifütyi-humorizálásának intellektuális színvonalát. Rossz, ha arra gondolunk, hogy ebben az országban a dumaszínház előzményei hosszú ideig a szabad sajtó pótlékai voltak, és ez jelentheti azt is, jelenti is, hogy itt, a fatornyosban a szabad beszéd és a szabad média határai összébb húzódnak. Ami nem csak politika és  gyilkos indulatú szekértábor-vircsaft, de legalább annyira a kereskedelmi-gazdasági érdekek médialeképeződése.

Hogy van ez máshol? Például a jelentékeny japán függetlenfilmes, és helyiérdekű médiasztár, Kitano Takeshi például egy stand up comedy-duó tagjaként szerzett underground ismertséget, itt figyelt fel rá Oshima Nagisa és szerepeltette David Bowie oldalán a Merry Christmas Mr. Lawrence c. filmben (1982), és így fokozódott ismertsége, lett rádiós talk show host, tévés showman, sportújság főszerkesztő, nemzedékek idolja, „Takeshi-kun, az isten“, mintegy mellékesen mostmár magyarul is olvasható szépíró (A fiú. Scolar kiadó, Budapest, 2009). Meg persze, és leginkább: kurvajó filmrendező. Azt a fajta vicces stand up-ot, amit Kitano művelt – akkor még Beat Takeshi, társa: Beat Kiyoshi), manzai-nak hívják, oszakai műfaj, amiben az is a furcsaság fokozódása, hogy két, a tokiói „nyóckerből“ (Edogawa-ku) származott jampi adta elő. Amerikában a stand up comedy-nek teljes vertikuma van, a nagy New York-i, Los Angeles-i tévésztároktól (kedvencem most Sarah Silverman – állítólag  a magyar Comedy Centralon is van egy-két hete, én még nem láttam) a középerős közepnyugati középvárosi sztárocskákon át a totál alteros és underground pincékig.

Nem én találtam ki, hívtak. Régi harcostársaim, Bakács Tibor Settenkedő és Para-Kovács Imre, a Hüjjevagy Klubb megalkotói. (Wahorn helyére kerültem.) Este már másodszor voltam, kéthetente van a Frank Zappa kávézó pincéjében, leánykori nevén Tilos az Á, csináltam egyszer egy dokumentumfilmet arról a helyről az Arte német-francia kultúrtévének („a rendszerváltás kocsmája“), a pincét most Szabad az Á-nak hívják. Khm. A dolog elég vicces, bárszékeken ülünk a pódiumon, cigizünk, kólát iszunk és fesztelen hülyeségeket beszélünk viszonylag nagy elánnal. Kicsit olyan, mint mikor a 2000-es évek elején a Menza Brothers c. műsort csináltuk a Tilos Rádión drMáriással és Kanada Káosz kapitánnyal – csak itt nincs elektronikusan torzítva a hang. 20-30 fizető néző, most leginkább Bakács peréről beszéltünk, amiben a bíróság elmarasztalta a Goj Motorosokkal szemben. Vicces. A kuktaszelepen kiengedtünk némi gőzt. Mint a Kádár-érában.

Vágvölgyi B. András