Már egy hete csak a Hovatovábbra gondolok, mindig meg. Ami persze nem igaz, több hónapja van ez így. Milyen jó lenne, ha egy szélre tett, örökösen gyomron vágott kisebbség a jelen kultúra nagy(obb)jaival együtt lépne fel. Áruvédjegy-csere. Csak hát kérdés, akar-e egy művész kisebbségként bemutatkozni, akarja-e az együttműködés sajnos, egyelőre igen apró zászlócskáin lobogtatni a nevét.
Vagy mást akar. Kiúszni a napra, ki ebből az örvényes örökségből és írni, festeni, szobrászkodni, filmeket készíteni, színházat csinálni, zenélni. Cigány vagy?, kérdi Németh Gábor legújabb, megrendítő könyvének címében. Nem tudom, cigány vagyok-e, válaszolom az igazán erősre sikerült irodalmi est után B. kérdésére, de miből gondolod? Olyan a hajad, mondja. Most akkor örüljek vagy jobb, ha elkezdek félni, familiáris szorongások, sokkal inkább gondolhatnád abból, kedves B., de mindegy. Mindenesetre sapkát húzok, mielőtt kibotorkálok a többséghez.

Virágzó lesz a sapkaüzlet, az ország minden pontján sapkapontok, sapka-kiárusítás és sapkaláz. Nyári könnyedebb darabok, muszlin sapka, selyem sapka, finom vászon fejrevalók, egész testes kiszerelésben is.

Jó volt Szociopolyzni a romveresekkel. Dobj vissza lágy kenyérrel, ha megdobtak a cigány büszkeség napjain kővel. Hiba, és két pont levonással jár, ha mentedben nem ugrasz el a pékhez látványosan. Egy gyerekünk volt, úgy tűnt, háromfős családként fittek, egészségesek, a társadalom hasznos és megbecsült tagjai maradhatunk. Regisztráltunk a segélyért, mellette feketemunkáztunk. Minden tiltakozásom ellenére családom fője játékgépezett is. Úgy tűnt, rámegy a házasságunk, de a sorsmacska kegyes volt hozzánk, nyertünk, ráadásként meg kiderült, a Szociopolyban nem csaphatjuk rá egymásra az ajtót. Örök kötelékek fűztek már egymáshoz, volt 9 000 forintunk is, amit ugyan kölcsönadtunk, hogy a másik családnak ne kelljen uzsoráznia, mikor kiderült, nem kereshetjük tovább a mitmiből, illetve inkább a hogyanasemmiből megoldását, kifutottunk az időből, mindjárt kezdődik a beszélgetés az Egy sor cigányról.

A Beszélő-literanapló írásának megkezdéséhez (örökhétfő), önös érdekek fűztek. Tudtam, ha ma még kiteszik a kedves szerkesztők a bejegyzést, megemlíthetem a Hovatovább Fischer Ádámos holnapi zárónapját. Ez a nap azért is különös, mert nem tudni, a Beszélő egyébként hűséges közönsége eljön-e vagy úgy gondolják, ha képekre licitálni nem tudnak, inkább messze elkerülik a FUGA-t (Este 7-től indul az est, V. ker., Petőfi Sándor u. 5.). Pedig őket is várjuk. A Hovatovább zárónapján a fő vendégünk, a berettyóújfalui Igazgyöngy Művészeti Alapítványi Iskola javára tartunk árverést a gyerekek rajzaiból. Ez a különös, L. Ritók Nóra-vezette iskola művészeten, alkotáson keresztül tanít. Többnyire HHH-s gyerekeknek adományozza kis, személyre szóló ajándékcsomagokban a kreativitás örömét. (A kánaán mintha elfelejtett volna beköszönteni vagy későbbre halasztotta látogatását, helyette a három T után eljövend a három H országa.) És ételhez, ruhához, orvosi ellátáshoz juttatja a térség gyerekeit meg persze a szüleiket. S ez az iskola most (december közepén) nem biztos abban, be tudja-e fejezni a tanévet. Ezért az árverés.

A koncertünkön meg Fischer Ádám zongorán kíséri Váradi Gyulát. Az ÉS megkérdezte a Wagner-napjaival az ország kultúraszerető lakosságába a túlélhetés reményét csepegtető karmestert, miért jár mostanság levegőtlen pincehelyiségekbe fellépni. Most tényleg nem levegőtlen helyre hívta Fischer Ádámot a Beszélő, onnan is Kőszeg Ferenc, a Petőfi Sándor utcai FUGA szinte pompázatosnak mondható, de valóban egérlak a Párizsi Operához képest, és azért lép itt fel, hogy az ifjú, roma tehetséggel együtt játsszon. További fellépők: Szalacsovis Sándor, László Nóra, Baglyas Anita és kamarazenekara. S hogy ez a kamrazenekar kikből áll, legyen meglepetés.

A holnapi estre eljön még egy beszélgetésre hozzánk Polgár András, a Polgár Alapítvány alapítója, akitől azt reméljük megtudni, hogy van kiút. A beszélgetést Vári Gyuri vezeti.
Talán most a netnapló vége kicsit kezd hasonlítani a Láthatás rovathoz, ezt feloldandó, ide biggyesztek egy képet, így bénázik a Beszélő, amikor élete első árverésére készül. Melyik legyen a kalapács? Válasszatok.

Éjjel emiatt hagyott üzenetet a rögzítőmön Vallai Péter (szintén újonc az aukció-iparban), hogy egy fess, kis kalapács azért nem ártana. Félek, bájosak leszünk.

Mellesleg kezdenek túlszaporodni a karakterek, úgyhogy már csak annyit a Hovatovábbról, minden résztvevőnek, segítőnek, helyszínt biztosítónak, hírvivőnek, önkéntesnek és a közönségnek is nagyon köszönjük, hogy. Meg még azt, hogy örülünk, ha holnap is, hogy... Hogy, hogy…
     

Beszélő folyóirat