hirdetés

Megjött apa

2006. december 23. - Abody Rita

...nálunk én vagyok egyszemélyben a barát, akivel össze kell tartani, és az ellenség, akivel meg kell küzdeni, most tehát boldogan kerül ki és utasít el, és én ugyanilyen boldogan hagyom, hogy gyakorolja a ritka élvezetet, a kicsi személyes szabadságát, néha, mivel tudjuk, miért csinálja, mi magunk nevetünk is rajta --
hirdetés

          Megjött apa, a kislány egész nap őt várta, húszpercenként nézte az órát, és számolt visszafelé reggel héttől este nyolcig, amikor végre indulni lehetett a reptérre, a tévét nézte vagy elbújva játszott a szobájában, alig váltottunk pár szót egész nap, én takarítottam és rakodtam: nem engedett be, csak a küszöbön adhattam pár puszit -- elbarikádozta az ajtót, míg szövögette a bonyolult történeteket a Barbi-babákkal, ilyenkor, apavárás idején leginkább olyat, hogy egymásra találnak a szerelmesek, máskülönben a gonoszok szoktak harcolni a jókkal, illetve egy bizonyos gonosz, egy akcióhős-típusú mérges arcú férfifigura laptoppal és gépfegyverrel, a gonosz alakot a snájdig, sima mosolyú Barbi-pasik mellé direkt azért szereztem be, hogy őrá lehessen kivetíteni a mesében előadódó szükséges rosszat, ő a mi negatív hősünk, szeretjük --    ő az, aki mindig rabul ejti és megkötözi a jókat – akár azért, mert a kislány tudat alatt sokszor ugyanígy, gúzsbakötöttnek érzi magát, akár azért, mert születésekor rátekeredett a köldökzsinór, ki tudja, évekkel ezelőtt, amikor felfedeztem ezt, kötelezővé tettem, hogy a mese végén, mintegy rituálisan, ki kell szabaduljanak a lekötözött babák --
          Megjött apa, a kislány egy hete másra sem gondol, másról sem beszél, a napköziben felírta a táblára, hogy jön apa, telekiabálja vele a világot és úton-útfélen elpityeredik minden kicsiség miatt, belém köt mindenért, vitatkozik minden apró-cseprő butaságon, hogy vegyen-e sálat vagy ne, hogy sajtot vacsorázzon vagy sonkát, és azon is, hogy ki kezdte a kötözködést, komolyan veszem a vitákat, belemegyek az ésszerűség határán belül és közben igyekszem tudatosítani benne, hogy miért van ilyen lelkiállapotban, szeretném, ha pontosan megfogalmazná magának a baját, és így egy kicsikét távolabb kerülhetne tőle, ugyanakkor azt is szeretném, ha nem tekintené mindenre alkalmas magyarázatnak és kifogásnak a hiányérzetét, nehéz, nem épp nyolcéveseknek való dolog, de muszáj gyakorolni ezt, életfeladat a későbbiekre nézve --
          Megjött apa, a kislány most napokig rajta csügg majd, issza minden szavát, és boldogan utasít el engem minden lehetséges dologban, kiszabadulva a kényszerű kettősségből és óhatatlan engedelmességből, amelyben egész évben élnie kell, mert nincs más választása, mint engedelmeskedni annak az egyetlen embernek, aki folyamatosan törődik vele, vagyis nekem, nem mehet egyik szobából a másikba egy másik személyt, másik szempontot, egy másik igazságot és együttérzést keresni nap mint nap, ahogy egy nagyobb családban adatik, ahol mindig van egy másik párt – de nálunk én vagyok egyszemélyben a barát, akivel össze kell tartani, és az ellenség, akivel meg kell küzdeni, most tehát boldogan kerül ki és utasít el, és én ugyanilyen boldogan hagyom, hogy gyakorolja a ritka élvezetet, a kicsi személyes szabadságát, néha, mivel tudjuk, miért csinálja, mi magunk nevetünk is rajta --
           Megjött apa, és három hét múlva elmegy a munkára hivatkozva, évente kétszer kell átesnie a gyereknek ezen a traumán, a találkozás és elszakadás traumáján, és már előre tudja, hogy így lesz, évente kétszer kell megélnie a frusztrációt, hogy a kérés: “maradj velem” - semmibe vevődik, hogy a rajongásának és a mérhetetlen szeretetének nincs semmiféle foganatja, nincs egy kicsi csepp hatalma sem --
          Ez a legrohadtabb, az illúziótelt ártatlanság, a teljes önfeledés ilyen korai hiánya, a gyerek gyerekkorának arról kellene szólnia, hogy természetes, ha szeretik, és kedvére és miatta is működik a világ, a világban pediglen egy megkülönböztetett szerkezet, két ember összefogása őérte, azaz a család - sem én, sem az apja nem ismertük ezt, nem tudtuk megteremteni, azt érzem, hogy megbocsájthatatlan --
          De sok öröm is lesz, a közös fenyőfa-díszítés öröme, az autózás öröme, a férfitársaság és férfihang, a férfi-illat és férfiszokások öröme, majd lesz ajándékozás és közös mozi, lesz cápalátogatás a Tropicáriumban ahol van a kislánynak egy bizonyos kedvenc cápája, akit állítólag mindig megismer, lesz valós, korláttalan apai odaadás és a rajongás szíves fogadtatása, lesznek találkozások az apai ág rokonságával, lesz néhány hétnyi nagycsaládos életérzés a széles unokatestvéri körrel --
          Megjött apa és vele a szőr, a szőr, ami a mi lány-életünkből teljesen hiányzik, csupaszok vagyunk, és most itt a szőr, a bajusz és szakáll, a szőr apa kezén és mellkasán,  amit hosszú percekig képes csodálni és ámulattal vizsgálni a kislány, hogy hát miféle szerzet is egy ilyen férfi, akiből nő a szőr, ez olyan érdekes, én is szeretem a férfiszőrt, akkor hát megint eldugul majd a lefolyó -- 
          Megjött apa, és én magam leszek, magamra gondolok pár hétig, kikapcsolhatok, kikapcsol majd a radar, ami éjjel-nappal működik, ez a legkimerítőbb, az örökös éberség és felelős készenlét, most tehát ájultan aludni fogok --
          Karácsony --
          Szeretek élni, de sok-sok alvás kurtítsa ezt nekem, ahogy Berzsenyi mondja--

Abody Rita

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.