Ébredéskor az utcáról érkező zajokat figyeltem, mint általában, nem hiszem, hogy csak páros rendszámú autók dudáltak, bemondták, hogy büntetni nem lehet a szabálysértőket, csak figyelmeztetni, ennyi gondolom éppen elég volt, hogy a többség úgy gondolja, maradjon otthon a másik. Mentők sivalkodtak, van errefelé három kórház.

A tévében jégszobrokat mutattak, hamarosan globális felmelegedés olvasztja semmivé a kihalásra ítélt élőlényeket, beleértve a tasmániai ördögöt is, ha nem kapcsolom le a villanyt az előszobában.

Hétfő takarító nap, ketten dolgoznak, a bejárónő túl sokat vállalt és egyedül nem bírja. Segítsége Ozoráról jön, ha éppen nincs sztrájk. Kérdeztem, mit tud a falujáról, hát van a Pipó kastély, fellépett ott Petőfi is, meg náluk forgatták a Hukkle című filmet. Ki volt az Pipó, kérdezem, hát azt nem tudja. Rákerestem. Zsigmond király törökverő lovagját, a firenzei Philippo Scolarit becézik Pipónak, aki nőül vette a vidék urának leányát, Ozorai Borbálát, hozományként építkezésbe fogott, hogy reneszánsz Itáliát varázsoljon a Sió mellé. Az 1848-as magyar honvédség Ozoránál győzte le Roth és Filipovics csapatait és a hercegi nagyvendéglőben lépett először színpadra Petőfi Sándor. Elhatároztam, hogy tavasszal kirándulok oda az unokákkal.


A múlt héten Bori és Marci, a négyből kettő nálunk tanyázott. A reggelik meg az esték megteltek a napi rutintól eltérő tennivalóval.  Marcinak a hétvégén sakkversenye volt, három hónapja magyaráztam el neki, hogy melyik bábú hogyan lép és máris van egy aranyérme és most az óvodás korosztály országos versenyén hetedik lett.  Mindig új játékokat kell kitalálnom, most azt, hogy a Gábor név betűiből mit lehet kirakni, ezt Bori nyerte a Bogárral. Aztán egytől tízig elhelyeztük a színeket egy képzeletbeli skálán, Marci szerint az egyes világos zöld, a tízes fekete és a vörös az ötös. Később mondok egy számot, neki meg kell nevezni a hozzátartozó színt. Lefekvéskor a rövidfülű nyusziról meséltem, aki nagyothalló készülékkel fülelt a rókára, és akinek horgolt az anyukája egy szép hosszú tapsifület, hogy ne csúfolják az iskolában.
Ahogy véget ért az együttélésbuli, máris jött az SOS a kisebbik lányomtól, betegek lettek és a negyedik unokára kell vigyázni. Ilyenkor a feleségem átszabja a munkarendjét, és rohan. Rozi a legpörgősebb, ha meglát egy telefont, vagy laptopot azonnal ráveti magát és intézkedik.  Még nincs két éves. Engem Bagónak hív.



Kimentem vásárolni. A sugárkezelésem nemcsak a hárombetűs daganatot takarította el, hanem az útjában lévő nyálmirigyeket is. Ezért nem tudok akármit megenni.  Csak az megy, ami nem savas, nem tapad, nem száraz, nem fűszeres.  Ilyen például a lágy tojás, a grízdara, a banán.  Az a kár, hogy az ízeket se érzem tökéletesen, ez az örömforrás kiesett. A négy alapíz megvan, de hiányzik a katalizátor, az összemosó nyál. Valaki azt tanácsolta, hogy szopogassak jégkockát, de az még nyáron se kellemes, viszont a fagyit megpróbáltam, elég könnyű lenyelni, csak az a baj vele, hogy az íze olyan nekem, mint a kenőszappan. A boltban kísérletezem, a komor pénztárosnőtől megkérdezem, mi történt, hogy hetek óta nem láttam. Merev vonásai fellazulnak, beszámol érlelődő válásáról, mosolyogva kijelenti, hogy unja a férje őrjöngéseit. Pontgyűjtő kártyája van? Mondom neki, ha én jövök vásárolni, akkor a nejemnél van, ha ő jön, akkor nálam. Hatezerötszázat fizetek.

Anyám mindig írta, hogy mit költött, kerestem, de nem találtam a noteszét, viszont egy kunkorodó füzetem előkerült, 1977.-ből. Lapozgattam benne. Mafilm fizetés: 2830 Ft. Telkemen az Erzsébethíd hangjáték ismétlése: 3880 Ft.  Reklámfilm forgatókönyv, rendezés: 12 345 Ft. Fogjuk meg és vigyétek, játékfilm technikai forgatókönyv: 7200 Ft. Feleségem fizetése: 5277 Ft. Néhány kiadás: TV és rádió 60 Ft. Ház közös költség: 300 Ft gépkocsiadó havi részlet: 150 Ft. OTP törlesztés: 1432 Ft. Anyám támogatása: 500 Ft. Trafipax: 200. Néhány élelmiszer: zsúrkenyér 4 Ft. 10 deka gépsonka 23 Ft. Doboz tojás 19 Ft. Tejföl 5 Ft. Darált kávé 33,50 Ft. Forgatókönyv gépelés: 200 Ft. Angolóra: 560 Ft.



Üzent Kollányi Judit vágó, hogy sikerült a filmünk előzetesét eljuttatnia a Filmszemle információs központjába. Hat év szünet után forgattam az Afrika közel van, Lilla naplójából című dokumentumfilmet. Beneveztem, az előzsűri beválogatta a versenybe.  Hamarosan küldik a katalógust és a pontos műsort.
A vágóról eszembe jutott, a filmgyárban mesélték, az ötvenes években bejött a vágószobába a filmgyár akkori igazgatója és kérdezte, mi az a sok film a szemétkosárban, azokat kivágtuk igazgató elvtárs, szigorúan csóválta a fejét, elvtársak, legközelebb csak azt vegyék fel, amire szükség van, a nyersanyagot drága valutáért vesszük, ne pazarolják.

A hetvenes években több íróportrét készítettem, Féja Géza, Déry Tibor, Juhász Ferenc.  Bihari Sándor költő volt a szerkesztő és Réz Pál a kérdező. Már ezért megérte, ingyen is elvállaltam volna, némi túlzással. Az előkészítés során faggattam őket munkamódszerről, napi rutinról, belelapoztam kézirataikba, bepillantottam az életükbe. Vas Istvánnal is forgattunk, nagy hatással volt rám, minden szavát igyekeztem megjegyezni.


Szántó Piroskától a forgatás végén kaptam egy gyönyörű képet.  Boszorkányos gyorsasággal rajzolt egy fekete lapra  arany festékkel egy napraforgót. Vas István egyik versében van egy szakasz, olyan mint egy tömörített napló. Ma már jobban értem, miről szól. (Szerelmes versek, tizedik szakasz)


Felszáll. Kisüt. Fúj. Fölébred. Minek?
Fölkel. Megérti. Nincsen. Semminek.
Lehull. Eloszlik. Tudja. Nem lehet.



Lekapcsolom a villanyt. Miattam ne pusztuljon ki az a szegény ördög.