Jó hír, hogy anyu a javulás biztos útján, rossz viszont, hogy apu nem beszél velem, mióta elolvasta a Családi állapot című írásomat. Bármilyen meglepő, nem az fájt neki, hogy például: „Apámnak két jellegzetességét emelem ki. Először is, otthon mindig fehér, klasszikus pamut atlétatrikóban jár, amitől úgy fest, mint egy rendszerváltás előtti csehszlovák filmszínész. Másodszor, hogy sok kutyánkat eltette láb alól, ez viszont nem jellemző a csehszlovák filmszínészekre.” Inkább az ilyesféle mondatok bánthatták: „Képzeljük helyembe Garaczi László szerzőt, amint együtt él az anyámmal.” És: „Garaczinak tehát nem maradt más választása, minthogy az apám legyen.” Igazából csak találgatni tudok. Az a legvalószínűbb, hogy belekeveredvén a narratívába, apukám elvesztette a fonalat, és most felelőségre vonja anyámat, hogy ki volt az a Garaczi László az életében - miután berontott hozzá a kórházba, fittyet hányva a látogatási tilalomra, melyet az influenzajárvány miatt rendeltek el. Nem tudom, írjak-e egy e-mailt az érintett szerzőnek, hogy legyen óvatos. Ha arról hall, hogy egy cserzett bőrű, felindult férj portyázik a környéken vadászpuskával a vállán, akkor vegye le a kapucsengőről a nevét, és bújjon az ágy alá, mert apukám nem ismer kegyelmet.

      Nem csak olvasni, írni is veszélyes.

      Lehet, hogy apukám mégis megtalálja az ismert szerző lakhelyét. Nyugodt léptekkel, vagy inkább lifttel, halad fölfelé. Berúgja az ajtót, mely nagy robajjal szakad bele a csöndbe.

      Garaczi az ágy alatt szorong lélegzetvisszafojtva.

      Apám a konyhaasztalhoz lép: még meleg a félbehagyott vacsora.

      Apám emberszagot érez!

      Keresni kezdi a szerzőt, felforgat asztalt, széket, könyvespolcot.

      És akkor!

      Hírtelen eszébe jut, hogy hiszen átküldtem én neki annak idején egy dolgozatot, mely Garaczi prózájáról szólt.

      -- De hiszen Garaczi egy szerző, nem egy gaz csábító, aki Anyádat megejtette, majd a gyerekkel együtt a nyakamba varrta! - esik le apunak a tantusz.

      Összeszégyelli magát, visszapakol a polcra, visszaforgatja az asztalt, széket, és kiporszívóz maga után.

      Ha nem lenne rossz szokása, hogy nem takarít az ágy alatt, kérhetne autogramot a szerzőtől.

      Ma mi legyek? Egész nap ezen tanácstalankodom, és úgy élem végig a pénteket, hogy nem tudom, mi vagyok. Este telefonos segítséget veszek igénybe. A következő javaslatok érkeznek. Fitnessedző, üvegvisszaváltó, lemondott oktatási vezető, nyugalomba vonult playmate, vagy egy fiktív írónő fiktív egója, aki azzal tölti az idejét, hogy fiktív alakokat kreál, akik megszólalnak, és mert megszólalnak, muszáj E/1-ben beszélniük (c: kkl). Vagy takarítónő félállásban.

      Inkább feleség és anya leszek.

      Reggel bekapcsolom a mosogatógépet és a mosógépet, és bezárom a bejárati ajtót. Imádom a háztartási gépeket! Bepattanok a sárga Toyota Yarisomba Kamillával, és elviszem a minioviba. Amilyen könnyen megy ez fizikailag (autó, jól vezetek, miegymás), olyan rosszul megy lelkileg. Mert nagy lelki tusát kell vívnom, hogy olyan helyre vigyem egyetlen kislányomat, ahova menni magam is útálok. De észérvekre és a szakirodalomra hallgatva muszáj az óvoda. Nehéz volt megszoknom az óvónénit, először csak heti egyszer mentünk, majd a beszoktatás lejártával naponta.

      Aztán bevásárolok a Kaisersben. A parkolóban két hajléktalan tologatja vissza a kocsikat. Házaspárok. Az asszony főnővér volt, de egyszer kiesett a vonatból, megsérült a feje, és amnéziás lett. A hosszú és a rövid távú memóriája is hiányzik. Mégis megismerkedett ezzel a férfival, aki őt még ilyen feledékenyen is tudta szeretni, és feleségül vette. A férfi kamionsofőr volt. Egyszer részegen vezetett, elgázolt egy embert, aki sajnos meghalt. Büntetését letöltve nem térhetett vissza a szakmájához, építkezésre ment dolgozni. Ott lezuhant egy állványról, és nyomorék lett.

      A Kaisers főnöke megengedi, hogy a parkolóban dolgozzanak. Az emberek megengedik, hogy visszatolják a kocsikat, és övék a húszas. De amikor a férfi keze be volt kötve, a főnök nem engedte, hogy dolgozzon, csak a nőnek. Ez ötven százalékos keresetkiesést jelentett nekik. Azért volt a férfi keze bekötve, mert egy éjjel buliból hazatérő fiatalok levágták két ujját.

      És ezt most nem az Amerikai psychoból veszem sajnos.

      Egyébként ők nem is igazi hajléktalanok, mert bérelnek egy lakást. Egy kalyibát, havi háromezerért. Egy embertől, aki ugyanazon a telken lakik egy nagyobb kalyibában. De nem tudták kifizetni a háromezret, a keresetkiesés miatt, és a főbérlő nem vár, ki akarja dobni őket.

      Gondolták, hogy átmennek egy frissen nyílt, másik áruház parkolójába, ahol százassal működnek a kocsik. De onnan elzavarta őket egy biztonsági őr.

      Adok nekik kölcsön kétezer forintot, hogy ki tudják fizetni az albérletet.

      Otthon főzök, mert nem lehet azt az egészségtelen és ízetlen menüt megenni, amit az óvodában adnak, ezért ebéd előtt hozom el Kamillát. Délután várjuk haza a férjemet. Kamillának nagyon szuper játékai vannak, én is élvezem, mert nekem nem voltak ilyenek. Pl. egy ilyen katicabogaras pörgettyű, meg katicabogaras jojó, de ezzel inkább én játszom. Vannak ilyen képzeletbeli játékai is. Négy moncsicsi, amikkel órákig eljátszik. Öltözteti, ajnározza őket, mindenféle párbeszédet talál ki. Ujjai között szinte én is látom a négy majmot, pedig nincs ott semmi, csak oxigén, meg levegőszennyezettség.