Zsuzsa tízre megy dolgozni, visszafekszem az ágyba. Ma pihenni fogok, nem eszem sokat, keveset cigizek és nem iszom alkoholt, inkább kiürítem a hétvégén magamba gyűjtött mérgeket. Háton fekszem, aztán az oldalamra fordulok és felkönyökölök. Magyarul olvasom a Glamorámát. A négyszázadik oldalon tartok és még mindig nem tetszik annyira, mint Ellis ezt megelőző nagyregénye, az Amerikai pszicho, pedig a kritika ezt sokkal jobban dicséri. De engem még nem vágott földhöz. Bágyadtan lapozgatok, állítólag most fog beindulni és baromi jó lesz.
Nem idézek most a könyvből, bár illene egy kicsit a mai irodalomról is beszélnem. Inkább idemásolok egy jó részt egy másik könyvből, ami tavaly jelent meg Amerikában, ahol nagy visszhangja volt. James Frey első nagyregénye az idei könyvhétre jelent meg az Athenaeumnál, és a címe: Millió apró darabban. 

"Visszafelé indulok. Félúton a lépcsőház felé, amikor már halkulni kezd a hangja, az öreg megint azt üvölti, ki a fasz van itt, a Kurva Anyját, ki a fasz van itt. Nem törődöm vele. Ki a fasz van itt, a Kurva Anyját, ki a fasz van itt.
Elindulok a másik Folyosón. Az üvöltözésen túl új zajokat is hallok. Egy másik sercegést, vihogó nevetést, parkettanyikorgást, belégzést és kilégzést. Kinyitok egy másik ajtót. Három nő és egy férfi ül a földön a Szoba közepén. Szemük tágra nyitva, a tekintetük üres. Az egyik nő beleszív a pipába. Olyan erősen szívja, hogy behorpad a pofazacskója. Befejezi, átadja a pipát a mellette ülő nőnek, az átveszi, odatartja a fáklyát a pipa végéhez és beleszív. Nem szólok hozzájuk és ők se szólnak hozzám. Akarom azt a pipát, meg tudnék halni azért a pipáért, kitartás, nyomás innen. Ahogy az ajtóhoz érek, megint hallom a vihogást. Becsapom az ajtót és továbbmegyek a Folyosón.
Csend van. Az öreg abbahagyta az üvöltözést. Csak én keltek zajt, ahogy átgyalogolok az öreg deszkákon, a megsárgult újságokon és az üvegszilánkokon. Minden Szobába benézek, de mindegyik üres. Próbálom leküzdeni a vágyat, hogy visszamenjek egy kis kristályért, de másodpercenként erősebb lesz bennem. A Folyosó végéhez közeledem, és egy férfi hangját hallom, aki azt mondja, ó Bébi, ez az Bébi, szopjad Bébi, szopd a nagy kövér farkam. Közben köpést hallok, és hogy egy száj ide-oda, ide-oda, ide-oda mozog a nyálas húson. Tombolni kezd bennem a Düh, de emlékeztetem magam arra, hogy visszaszerezni jöttem, nem verekedni. Azért vagyok itt, hogy visszaszerezzem és lekopjunk. Egyre növekszik bennem a vágy. Visszaszerezni és lekopni. Olyan kibaszott gyorsan, ahogy csak bírok.
A Folyosó végéhez érek és megállok egy ajtó előtt. Bentről azt hallom, hogy ó, igen, te kis Kurva, jól csinálod, szívd ki mind, szívd ki mind te kis Kurva. Kinyitom az ajtót, belépek a Szobába és ott térdel, az arca egy öregember ölébe temetve. Mellette egy pipa és egy fáklya van a padlón.
A férfi oldalra néz, azt mondja, mi a fasz van, Lilly fölnéz és megérti. Szemeiben mohó vágy, kiéhezett őrület, iszonyatos szégyen és totális ragaszkodás a crackhez. Hanyatt vágódik a férfi mellett, akinek a bokáján van a nadrágja és azt üvölti, mi a faszt keresel itt. Nem foglalkozom vele, Lilly felé indulok, én érte jöttem. Látom a szemem sarkából, hogy a férfi egy üvegért nyúl, megállok, megfordulok és egy lépést teszek felé. Ütéstávolságon belül van és üveg van a kezében. Ütök. Gyors, kemény balhorgot nyomok  az arcába. Megszédül tőle, én még egy lépést teszek előre. A falnak esik és rábámulok.
Nem azért jöttem, hogy bántsalak.
Visszabámul rám. Tágra nyitja a szemét. Megijedt.
Vidd a cuccaidat és takarodj a picsába.
Kezdi felhúzni a nadrágját, körülnéz a földön, hogy milyen holmija van még. Lilly felé fordulok, a zacskó cracket és a pipát szorongatja a kezében és hátrakúszik az egyik sarokba. Felé nyújtom a kezemet.
Gyere ide Lilly.
Hátrafelé kúszik és megrázza a fejét.
Gyere már. Hazamegyünk.
Bent van a sarokban és az anyagot szorongatja. Rázza a fejét.
Itt hagyjuk ezt a szart és Hazamegyünk.
Szorongatja, rázza a fejét, a szeme elszállt, ő is elszállt. Megszólal.
Nem.
Felé lépek egyet.
De.
Hallom, hogy a hátam mögött kimegy az öregember. Megrázza a fejét.
Menj innen.
Nem megyek el nélküled.
Ordítani kezd.
Tűnj innen a picsába!
Előrelépek.
Nem.
Mélyebbre húzódik a sarokban, a zacskót és a pipát szorongatja.
Tűnj innen a picsába!
Előrelépek, előrehajolok és átkarolom. Vonaglik, megpróbál ellökni, verekedni próbál.
Szorosan átkarolom, stabilan állok és felhúzom a földről.
Gyere már.
Morog, hörög, vonaglik, verekszik. Tudom, hogy a drog, a crack, a kristály verekszik velem. Tudom, hogy ez nem ő. Tudom, hogy ha sokáig várok, akkor legyőzöm.
Gyere már. Hazamegyünk.
Megpróbál ellökni.
Verekedhetsz velem nyugodtan, akkor is Hazamegyünk.
Keményebben próbálkozik. Keményebben. Keményebben.
Felemelem a hangom.
Fejezd be a kibaszott verekedést. Hazamegyünk.
Van még egy utolsó ijedt dühkitörése, ütöget és lökdös, aztán abbahagyja.
Elernyed. Érzem a pipát és a zacskót a mellemen. Érzem, hogy lepottyannak, hallom, hogy koppannak a padlón. Arra gondolok, hogy fel kéne venni, kibaszott erős bennem a vágy, de várok. Addig várok, amíg el nem múlik. Várok.
Sírni kezd, a vállamra borulva zokog. Összetört, és a drog is összetört, mozdulatlanul állok egy pillanatig, hogy megvizsgáljam. Átkarolom, megfordítom és elindulok vele az ajtó felé. Kimegyünk a Folyosóra és elindulunk a lépcsőház irányába. A Kisértet újra üvöltözik és a vihogás is visszatért. Átölelem a síró Lillyt és elindulunk lefelé a lépcsőn, lassan és óvatosan, ha elengedném, akkor elesne. Összetört, el van veszve és be van tépve, nem tudja, hogy mi történik. Ha elengedném, akkor elesne.
Leérünk a lépcsősor aljára, végigmegyünk a Pincén, bűz és bűz, kint felcaplatunk a lépcsőn vissza az éjszakába. Megkerüljük a Házat. A Kisbusz ott áll elöl. Hank kiszáll és elénk jön.
Jól van a Lány?
Nincs.
Kinyitja az ajtót.
Gyorsan vissza kell vinnünk.
Felemelem és berakom a Kisbuszba.
Köszönöm.
Becsukja az ajtót. Lillyvel a karjaimban ülök és ő sírdogál a vállamon. Lincoln megfordul és ránk néz.
Crack?
Aha.
Bólint, nem szól többet és visszafordul. Hank kinyitja a vezetőoldali ajtót, beszáll a volán mögé, beindítja a Kisbuszt és eltávolodunk a Háztól.
Hank olyan gyorsan hajt, ahogy csak lehet, de okosan csinálja. Lilly kezd lejönni a crackről.
Remeg és izzad, percenként elveszti és visszanyeri az eszméletét és az eszét."

Holnap írom az utolsó litera naplót, addig is üdv mindenkinek.