Véleményem szerint fel lehetne lendíteni az erdélyi turizmust, ha odaküldenénk minden székrekedéses magyar polgárt. Egy hét tartózkodás után akár évekre is megoldódna makacs problémájuk.
Fosás, kávé, cigaretta, gondolkodom, vajon miért jöttem ki tegnap Surányba biciklivel, hiszen Balatonra kell mennem? Ja igen, azért, hogy magamhoz vegyem a laptopot. De akkor miért vagyok Szigligeten? Visszabiciklizem Pestre, az út gyönyörű és rohadt hosszú, szinte végig a Duna mellett megy, két és fél óra élvezetes tekerés és még nő se kell hozzá!
Reggel hét előtt kelünk nőmmel Szent György-hegyen, azért ilyen korán, hogy beérjen tízre Pestre dolgozni.
Andrással álmosan pakolászunk a kertben, egyszer csak váratlanul mindkettőnk kezére esik a pingpongasztal. Megrémülünk, aztán ugrálunk, sóhajtozunk, hideg vízzel hűtjük a sérülést.
A lányok végül valóságos hősökként tekintenek ránk a kis sebek miatt, pedig valójában még egy pingpongasztalt sem tudunk precízen elpakolni.
Veszprém felé indulunk, nem lehet száguldozni, de Zsuzsa beér dolgozni, csak fél órát késünk. Végre otthon vagyok, írok, megfürdök, kínait kajálok, kicsit kipihenem magam.
Este elbicajozok a Katapulthoz hogy Olivérrel találkozzak, ott ül egy másik Zsuzsa is, a stockholmi pszichiáter, aki nem bírja a svédeket. Mégse akar ott élni. Most jött meg, este akartunk találkozni, elhívom a Mumusba.
Olivérrel elnézünk a Blahára, ott Zsolttal találkozunk, cigizünk a Horizont mozi előtt, aztán elsétálunk a körúton a Király utcáig, befordulunk.
Lemegyünk a Mumusba - egy új udvarkocsma a Kisdiófa utcában -, beülünk az egyik nagyszobába. Sörözünk.
Becks, Borsodi, Borostyán, egy idő után mindenki ezt a barna Borostyánt rendeli, pedig szerintem túl édes sör, megjön Ádám a Szigligeten kifürkészett és becserkészett barátnőjével, Noémivel, meg egy másik pár, aztán megjön Zsuzsa Imolával és Orsival. Már nem férnek az asztalunkhoz, de még jönnek ismerősök, tüzet kérnek, beszélgetnek. Egész jó hely ez a Mumus.