Üdvözlöm a kedves litera-olvasókat, különösképpen a litera napló-olvasókat. Örömmel jelentem be, vállamra vettem makacs terhét a naplóírásnak, azaz, egy héten át én kalauzolom magukat keresztül bennem, illetve önmagamban.
Azért örülök ennek a lehetőségnek, mert hál' istennek csak egy hétre szól. Be kell vallanom, nem vagyok egy szorgos naplóíró, sose vezettem rendszeresen naplót, amikor legutóbb erre erőltettem magam, azt is csak két hónapig bírtam. Ám mégis szeretek más naplókat olvasni, sőt, hiszek e műfajban, szerintem létezhet akár tökéletes napló is, olyasmi, amelyben Pamela részletesen elmeséli, hogy mikor és hányszor csöcsörészte meg a munkaadó gazdája, amelyben Csáth leírja, hogy pontosan mennyi morfiumot nyomott magába, amelyben Warhol precízen kipakol a számlákkal.
Máris mondok egy gyors receptet egy szűkszavúan tökéletes napló elkészítéséhez:

Reggeli három lágy tojás két deci száraz tokaji furminttal, ebéd sok sajt, némi kolbász, három deci száraz vörösborral, vacsora egy kis zacskó pisztácia egy liter ásványvízzel és nyolc deciliter száraz olaszrizlinggel! 

E kis bevezető után még csak annyit jegyeznék meg a naplóírással kapcsolatban, hogy számomra nem annyira fontos a napló realitása, vagyis nem az az elsődleges célja, hogy csak valóságos eseményeket tartalmazzon, éppen úgy és éppen akkor, amikor megtörténtek. Ezért fiktív elemekkel átszőtt naplót fogok készíteni, melybe még az is belefér, hogy mondjuk csütörtökön már a Balatonon vagyok, de a napom még Bugyiban játszódik.

Csütörtök Bugyiban

Felhívtak régi jó barátaim, vagyis a Zsombor, a Zsolt és a Zsiga, művésznevükön Zsombi, Zsozsó és Zsizsi, és elhívtak Bugyiba egy szolid buliba, részint azért, mert megalakították a Pinarchia nevű együttest, másrészt azért, mert Zsizsi összejött egy Zsuzsa nevű csajjal, akinek saját háza és több hold földje volt Bugyi határában.
A lány azt mondta, nála lehet hangos próbát tartani, úgyse hallja senki, ráadásul megszervezett és kihirdetett egy Pinarchia koncertet Bugyi község közösségi házában.
Már legalább tíz éve nem láttam ősrégi barátaimat, akik egy jól telepakolt Opel karavánnal jöttek értem. Zsombor meghízott, azzal büszkélkedett hogy egyre nyitottabb házasságban él a feleségével, Zsozsó eléggé összeroskadt, rövidre nyírta a haját, depressziós lett a feje és sokat filozofált. A trióból Zsizsi tartotta magát a legjobban, szinte semmit sem változott, bár ő régebben nem pusztán kedves dilis, hanem inkább idegesítő őrült volt.
Az M3-as úton mentünk pár kilométert, aztán leparkoltunk Bugyi központjában és betértünk a kocsmába, ahol nagyon ízletes házi pálinkákat kóstolgattunk. A kocsmáros jóban volt Zsizsivel és Zsuzsával, ezért mindegyik pálinkából ingyen kóstolhattunk, és amelyik tetszett, abból később vettünk egy-egy üveggel.
 - Te, és honnan jön a nevetek? - kérdeztem Zsombit
 - A pina és az anarchia jelentésének ötvözéséből ered.
 - Nekem nagyon bejön, mondta Zsombi. - Egyébként a Zsiga találta ki.
 - Már Zsizsi vagyok, a művésznevemen szólíts ha megkérhetlek, lépett hozzánk Zsiga, majd felemelte a pálinkáspoharát és mindannyiunkkal koccintott. - Igyunk a Pinarchiára!

Megjegyzés:
A nap folytatása szaftos részletekkel, bámulatos poénokkal, buggyantott dialógusokkal holnap következik. Ígérem, nálam holnap is csütörtök lesz!