Kedves naplóolvasók, íme a csütörtöki események folytatása és egyben lezárása:

 - Az nem jó, ha mindenki kiszáll, mondta Zsizsi.
 - Szarjuk le az egészet. Minden le van szarva. Koccintsunk, mondta Zsombi.
 Ezúttal körtepálinkát ittunk, aztán nemsokára kocsiba szálltunk és odahajtottunk a házhoz. A ház nagyon aranyosan nézett ki, két kis szobából állt, de nem volt benne se víz, se villany. Gyönyörű udvar tartozott hozzá kúttal, tűzrakóhellyel, asztallal és egy aggregátorral.
Mögötte kezdődött a néhány hold föld és egy aprócska erdő.
 Kipakoltunk, tüzet raktunk, a tűz körül álló nyirkos fotelekbe telepedtünk. Ekkor Zsombi és Zsizsi gitárt fogott, Zsozso pedig szaxofont vett a kezébe. Arra gondoltam, nincs nagy baj, mégse szálltak ki, újra együtt van a zenekar és az apró lángok fényében nagyon jól mutatnak.
 - Van egy olyan számunk, hogy rég voltam már detoxban, mondta Zsombi. - Nagyjából készen van, az egész egy hosszú gé dúr ciklus, melyben végig azt üvöltöm hogy rég voltam már detoxban.
 - Az jó, mondom.
 - Zseniális, mondja Zsizsi.
 - Nincs benne semmi alázat, se egy csöppnyi brazil tempó, mondja Zsozso bánatosan.
 - Kussolj Zsozso.
 - Ne idegesítsetek, mert kiszállok.
 - A másik szám szövege pedig arról szólna, hogy milyen jó beszarni. Nem csak gyerekkorban, hanem harminc negyven évesen is tök állat dolog beszarni. Arról szól, hogy nagyon humoros dolog beszarni. Az is nagyon vicces ha valaki úgy kiüti magát hogy beszarik. Az volt az egyik legmókásabb dolog az életemben amikor annyit ittam hogy beszartam. Ezt kéne valahogy megírni.
 - Ez is nagyon jó lesz.
 Zsizsi ekkor ivott még egy pohárral, majd becsukódott a szeme és leájult a fotelből a földre.
 - Ebben a számban viszont lehetne talán valami latin tempó, egy kis Salsa vagy ilyesmi, mondta Zsozso.
 - Az ki van zárva
 - Jól van. Zsizsi már kifeküdt, akkor én is kiszállok, mondta mérgesen Zsozso, és felállt a fotelből. Elindult a kúthoz vizet merni, de a kút vaskereke hirtelen meglódult és irtózatos erővel fejbe vágta. Zsozso elterült a magas fűben.
 Ekkor már én se bírtam tovább a dobolást, kihánytam a némi kajával összekeveredett temérdek pálinkát, és a fotelben összegömbölyödve elaludtam. Az aggregátor egész éjjel hangosan zúgott, amint az áramot fejlesztette a gitárokhoz. Zsombi tovább pengetett egyedül, s bár az esti koncertünk elmaradt, Zsombi hajnalig csapkodta a húrokat. Addig ivott és üvöltött, mígnem ő is leájult a fotelből és nagyokat kacagva összeszarta magát.

Viszlát holnap!