Tegnap ilyenkor az épülő hajó Velencében didergett, hólepte árbocaival árnyékul és holdfényül ihletőmként, hajónaplóm írásakor. Ma délben viszont, ezen a meleg, fülledt szeptemberi napon, a Duna budai oldalán, egy hajdani ukrán luxushajó süttette magát a napon, kínálta fel magát témámul. Hajónézőben voltam. Ezen a hajón lesz majd október 20.-án, Máriás Béla Lomtalanítás című könyvének bemutatója. Ideadta a a nemsokára megjelenő könyvének lenyomatát, hogy annak alapján készítsek és adjak elő egy monodrámát, vagy performance-ot. A művel kapcsolatban, előzetesként, vagy fülszövegként, ezt olvasom Keresztury Tibor tollából: "drMáriás Lomtalanítás című könyve az idei ősz igazi meglepetése lehet. "Hőse" egy rettenetes, lepusztult, normális életre alkalmatlan bérház, mely nemcsak lakhely, színtér, hanem maga is élő, lélegző szervezet - épp olyan, mint lakói. Emeletek, ajtószámok tárják elénk fokról fokra a társas magány, az elveszettség becketti panoptikumát. Mégsem csupán szociohorror az, amit olvasunk, hanem színtiszta szépirodalom. Minden kendőzetlen durvasága mellett ez egy szép könyv, mely értük íródott: ezekért a halálukra várakozó embereket rejtő, pusztulásra ítélt házakért."
Máriás Béla a jugoszláviai háború elején költözött Újvidékről Budapestre, akárcsak én, és még sokan mások. Akárcsak V. Tibor, akit tegnap láttam alászállni a metró mozgólépcsőjén. Az ő Kiáltás című versét adtam/adtuk elő az Opál színház egyik rituális zenei performanszában. Tibor verséből rendkívül hangsúlyosan kiemeltem ezt a két szót: GYŰLÖLLEK VÁROS. Szinte megigézve ismételgettem mantraként, később egyre gyorsabb és váltakozó ritmusban GYÜLÖLLEK VÁROS, GYŰLÖLLEK VÁROS, GYŰLÖLLEK VÁROS, LEK-LEK-VÁROS-VÁROS, GYŰLÖL-LEKVÁROS-VÁROS...
 Tiborral és Tricepsszel írtunk a nyolcvanas évek végén egy "hatkezest". Befejezetlen maradt. Azóta mindhárman Pesten élünk. Folytathatnánk az írást. Merre kanyarodna majdnem húsz év után? Tricepsz az Éhező Művész. Ő alapította másokkal és velem együtt az Opál színházat még a nyolcvanas években, Jugoszláviában. A budapesti Black-Black galéria romos pincerendszerének egyik sötét, hideg helyiségében egy vasketrecbe zárva egyszer negyven napig éhezett. Tündérbordákat karcolt kínjában egy szeggel a padlózatra. Az volt a szárnyas ketrec. Most a földalatti MERZ HÁZ pincerendszere a szárnyas ketrece. Lomtalanításkor a Merz-be vitettem bútordarabokat, sőt, Hvar szigetről egy régi, de működő varázsszemes rádiókészüléket is hoztam neki.
Ez a Merz-pince, akár Kurt Schwitters alkotása is lehetne. Kancervirág. A mesebeli égig érő fa. A fogyasztói társadalom jelképe. Égig érő babkonzervfa. A nappali szoba fakorlátján felkúszik a mennyezetre, átfúrja a hálószobát, a tetőt. A hulladék-karácsonyfa szikrázik, főz, mos, vasal, köt, újságot olvas. Ez a kifeslett téridő kontinuum, ez a tályog, daganatoktól remegő lény, ez a történelmi modell, a kettéhasított androgyn önmagát sokszorosító monstruma.
Ez a pince egy földalatti szárnyas hajó. Mi vagyunk a hajótöröttek, akik reménykedve foltozgatják ezt a Pannon tengeri hajót. Akár Mondrian, aki az abszolút tisztaság poligonján, egy piros gramofon mellett, önkívületben, kiszáradt szilvafa, táncol. A mozdulatlanságban nyugvó csend nem az igazi csend. Csak ott jelenhet meg az a spirituális ritmus, amely áthatja az eget és a földet, ahol a csend mozgásban van.
 Már 1988-ban, amikor azt a "hatkezest" írtuk Újvidéken és Szabadkán, - éreztük, hogy fogy körülöttünk a levegő. Önkéntes száműzetésbe vonultunk, de nem vesztünk el a némaságban, mint ahogy elveszett mindenki, aki Hyperion volt. Nem vagyunk Hyperionok, csupán a magasság hajótöröttei. Egy százéves budapesti bérház dohos pincéjében, Noé galambjára várva, kiszaggathatnánk testünkből a tündérbordákat, felcsatolhatnánk a szárnyakat, és akár fel repülhetnénk megkérdezni Henóchot: MEDDIG TART MÉG? Mi közünk a bukott angyalokhoz?
Hvaron és a Dunán is szárnyas hajókat látok. Én egy szárnyas ketrecben álmodom életemet. Egy lángoló zuhanás sötétjében, ahol egy bukott angyal fájdalmas hangját hallom agyam kékjébe zárva. Ikarosz a felrobbantott metróban.
R. megérkezett Hvarról.