hirdetés

Mindjárt megérkezel

2017. augusztus 28. - József Attila Kör

Úgy várod a szövegezést, mint az első tempókat a vízben, hidegek, és gyorsabban lélegzel miattuk, egy idegenebb közegben tanulsz majd magadról. – Ezen a héten zajlik a JAK Tábor Szigligeten, az első napról Kállay Eszter írt.

hirdetés

Erőltetett gondolat, de ha elemeire bontod a megérkezés szót, benne van a megérés, amit augusztusban súlyosabban érzékelsz, túlságosan édes termésű fügefák mentén kell elérni a szálláshelyre, viszonyítási pontként használod őket. Ha rákészülsz a megérkezésre, akkor sem működik egyből, mert ez nem az elhelyezésen vagy a kipakoláson múlik. Akkor érkezel meg, amikor végre nem figyelsz saját magadra, hogy miket mondtál, és hogy az vajon értelmes, érdekes, vicces vagy fontos-e.

A figyelem átirányítása fokozatos. Amikor nem ellenőrzöd magad, akkor tudod végre befogadni a felolvasók verseit, akkor tudsz végre egyenként örülni azoknak, akiket vártál. Mindenki egyszerre érkezett meg, úgyhogy a figyelem nehezen koncentrálódik egy-egy emberre, mintha egy hangyabolyra próbálnál fókuszálni, mindenkihez szólni egy-két szót. Az irodában mindenki bemutatkozik a regisztrációnál, ezáltal megjegyzed a neveket. Az idő múlásával feloldódik a nevek megjegyzésének kényszere, és újratanulod őket, most nem arc vagy fellépés alapján, hanem ahhoz kapcsolódva, hogy a nevek tulajdonosai miket mondtak, hogy miről beszélgetsz velük. Reméled, hogy nem figyelnek magukra túlzottan, hogy el tudták engedni azt a kérdést, hogy a mondanivalójuk értelmes, érdekes, vicces vagy fontos-e.

Belerázódsz. Ez is egy fura szó. A statikus oda-vissza mozgásokba bele kell rázódni, a kézmozdulatokba, a köszönésekbe is. Meglepődsz magadon, hogy milyen könnyen megy az el- és odaköszönés, hogy tudsz nem formálisan kedves lenni, és elengedni azt, hogy hogyan, merre tanultad meg a kedvességet. Örülsz annak, hogy a köszönéseidre visszaköszönnek. És tanúja lehetsz egy pár minden modorosságtól mentes, őszinte megnyilvánulásnak. Egyszóval a tér, amiről eddig úgy érezted, hogy rázkódik alattad (megmaradt az utazás lassú, de kitartó fel-le mozgása a tagjaidban), most végre megállt. Lehet, hogy a belerázódás csak annyit jelent, hogy egy ritmusba kerültél vele, de nem érzel tengeribetegséget.

Elkezdesz vágyni a Balatonra, más lett a levegő, jó lenne lemenni a partra, már meg is beszélted pár emberrel, hogy valamelyik reggel fogtok egyet úszni. Úgy várod a szövegezést, mint az első tempókat a vízben, hidegek, és gyorsabban lélegzel miattuk, egy idegenebb közegben tanulsz majd magadról. Fázik a lábad, hirtelen este lett, nem vettél át zárt cipőt. Tulajdonképpen teljesen elfelejtetted, hogy van valahol egy szobád, ahová valamikor, sok órával ezelőtt leraktad a bőröndöd és van benne egy fogkeféd, amit ma este még előveszel és használsz majd. Most abszurdnak tűnik a gondolat, hogy van egy olyan tér, ahol nem beszél majd senki, ahol lesz egy esti csönd a sok vélemény után.

Meglep, hogy ebben el lehet fáradni, de lassan elkezdődik ez is. Érzékenyen reagálsz a fáradtság első jeleire, hiszen ez még csak az első nap, amit ma tapasztalsz, az az összes többinek csak egy töredéke. Elalvás előtt az izoláltságra gondolsz, hogy mennyi energia kell ahhoz, hogy megteremtsd egy ideális közösség feltételeit. Mikor hallottál fél füllel ennyi szövegekről szóló vitát? Kimossák a füledből a városzajokat, a zaklatásokat, a négyeshatos rasszizmusát, de közben tudod, hogy ez egy illúzió, tudatos kivonulás egy hétig. Ezt is fáradt vagy végiggondolni. Az ablaknyitás miatt hűvös az ágynemű, mintha tárgyakba lehetne önteni a megkönnyebbülést. A tengeribetegség ellentéte a könnyű alvás.

 

Kállay Eszter

József Attila Kör

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.