MM

2005. augusztus 20. - Garaczi László

Pelevinnél a kicsit konceptes kisregényt a Végjáték című kőkemény és halálosan pontos novella követi a posztkomcsi tébolyról, talán a végén a nővé átoperált katonák már nem kellenének, filmre kívánkozik az egész. Nooteboomra váltok: A következő történet, Beckett, Bernhard, Ransmayr hibátlan kevercse – mennyi jó író!

A veszekedés a WB-ban olyan változatban valósult meg, hogy egy félig betört Martens-bakancsban, egy levegőtlen, sörtől iszamos padlójú luk mélyén másfél órát pingpongozok részegen ordítozó fiatalokkal, felér egy kisebb tömegverekedéssel. A pincérsrác viszont szinte már feltűnően előzékeny, szolgálatkész, tisztelettudó, olvashatta a tegnapi literát negatív előérzeteimmel. És nem találkoztam régi ismerőssel, és nem beszélgettem el vele a régi szép időkről. Viszont megtudom, hogy a csikidam(?) koronázatlan királya miután a közönség kifejezett óhajára leküldte a színpadról fekete zenésztársát, magát szigorú böjtre fogta, de nem ám bűnbánatból, hanem mert így kívánja megakadályozni, hogy MM, a Sátán kedden Budapestre érkezve koncertet adjon az Arénában. (A gyávaság tényleg szeret a butasággal kéz a kézben járni?) Csikk Ádám felszólítja minden jóérzésű honfitársát, hogy imádkozzon és böjtöljön, hátha. A sikerre van esély, MM gyakran mondja le fellépéseit vmi jó kis vuduzás vagy emberáldozat reményében, ráadásul nem rég nősült. Sokféleképp lehet megzakkanni. Against all gods a turné címe, ezt értette félre Csikk? Egy Szigetről készült riportfilm a here-tévében - mazochisztikus nap -, kiderül, hogy a Sziget agymosás és rablás; a legrejtélyesebb szekvenciában az agilis riporternő rejtett mikrofonnal fölfegyverkezve sikertelenül próbált egy óbudai benzinkútnál hamis jegyet venni, mégis az egész valamiképp bizonyítékként volt fölvezetve, de mire is? Összemutyizik Müller a benzinkutasokkal? Hamisak a jegyek, minden hamis? Elhangzott még, hogy a Franz Ferdinand rojalista zenekar, a Toy Dolls meg antirojalista, totál káosz. Ja, első napi naplómban leírtam a színészt, aki  versmondás közben egy jegyzetelő és orrnyergét masszírozó lányt macerált, akiről viszont most kiderült, hogy írónő, és a netnaplójában megírta, hogy miközben macerálták, én mellette ültem, és írtam valamit, na mit, most elárulom, azt, hogy őt macerálják, vagyis egymást írtuk meg egymás mellett ülve (ő még paparazziként le is fotózott), ami azt bizonyítja (több minden mellett, mint például, hogy nagy az irodalom, kicsi a sátor), hogy író az írónak írója. És nem vájja ki.

Holnap: a Ligetben a gazdák 4 traktorral és sok bográccsal, a vidék ízei versus a plázák izéi. A 4 traktorból kettő piros lesz, egy zöld és egy szürke. Anonymus fején veréb ül, és hallgatja a Parnasszus folyóirat költőit. Fogok ottan inni egy sört, és fotósokat fogok fotózni, ez lesz a téma, hogy’ fotóz a magyar.

Garaczi László