Morvaországi utazások (első rész)
2006. május 11. - Kabdebó Lóránt
Legfeljebb ez a lanovka épült ide, és a „motorbúgás” helyett ma már halkan siklanak az elektromos motor vontatású csónakok. És a legújabb változás: 2005. október 15-én avattuk a Szilaveczky István érsekújvári szobrászművész által megformált, a költő stilizált portréjával ékes fekete indiai gránitból készült emléktáblát a Hotel Macocha turistaszálló bejáratánál.
- 2006. május 11.
1980 óta készülök megnézni a Macocha szakadékot és a Punkva barlangot. De mivel itt van a szomszédban, Brünntől vagy húsz kilométernyire, mindig elmaradt. Miért éppen 1980-óta? Mert akkor adta át elolvasásra és közlésre Vékesné Korzáti Erzsébet, A huszonhatodik év hősnőjének fia azt a levél formában megírt életrajzi visszaemlékezést, amelyet a költő kedvese halála után pár nappal írt őhozzá. Először a Kortárs 1980-as, májusi számában közölte a szöveget Kovács Sándor Iván barátom, akit magammal vittem a nagyobb nyomaték kedvéért Bandihoz, azaz Vékes Endréhez. (Emlékszem, visszafelé a Szabadsághegyről jövet, egy pénteki nap déli csúcsforgalmában örömünkben, hogy megszereztük a közlés lehetőségét belecsúsztam az előttünk vánszorgó autóba, baj nem lett, csak a lökhárítók érintkeztek.) Ebben olvastam: „bejártuk az egész Felvidéket, Csehországot, Prágát, Königgrätzet, Bodenbachot, Karlsbadot, Marienbadot, Égert, az Óriáshegységet, a földalatti taváról nevezetes Macocha-barlang turistacsodáját, Brünnt, a Vág völgyét, a Tátrát… Ti. egyhavi II. o. gyorsvonati szabadjegyünk volt az összes csehszl. vasútra, Straka Anton adta nekem, s a kedvéért neki; ismerte a kapcsolatunkat s Erzsikét.”
Az elmúlt nyáron bepótolhattam mulasztásomat. Unokáim is gyönyörködhettek a látványban, amely valóban világcsoda, nem véletlen, hogy Szabó Lőrinc évtizedek múlva is imigyen lelkesedik: „csodaszép volt a föld alatti zegzugos és óriási Macocha-cseppkőbarlang, amely a barlangok Velencéje, és amelyben csónakon és gyalog kell közlekedni, és fantasztikusak a mélyen a vízbe rejtett villanylámpák fényhatásai. Mindenkinek ajánlom, hogy ezt a világszerte nem ismert, páratlan cseh nevezetességet tekintse meg, ha Brünnbe megy”. A látogatás történetét a költő utólag hozzáfűzött kiegészítésével kedvese háború rongálta útinaplójában olvashattam: „[in]dultunk 1 1-kor tovább Blansko felé, a tegnap este már látott gyönyörű völgyön át. Kilenc alagút volt útközben. 3 óra alatt megérkeztünk [nyilván Brünnből]. Blanskóban egy cseh-francia házaspárral közösen felmentünk autón, szép, erdős, völgyes vidéken át a Macocha-hegy óriási cseppkőbarlangjainak a bejáratához. Az autóút 7 km . Bosszankodtunk, hogy 20 korona személyenként a belépti díj, de utólag azt mondhatom, hogy igazán megérte. Részletezni nem lehet, amit láttam, a nagyszerű utakkal felszabdalt barlangok és folyosók végtelen sokaságát, az egyes pontok gazdagságát, az óriási cseppkövek meglepő formáit, gazdagságát, finomságát, csodálatos alakzatait és azokat a pompás fényhatásokat, amelyeket villanylámpák mesteri elhelyezésével itt elérnek. Hideg volt bent, vezetőnk mondta, hogy télen-nyáron kb. 8 °C a hőmérséklet. A hegy roppant üreg-labirintusát még nem tárták fel egészen, s mi mindössze egy részét néztük meg, de ez is eltartott 1 1 óráig. Legjobban lenyűgözött egy 80 méter mély szakadék, amelynek az aljára bukkantunk ki a föld alól. Mikor e szakadék alján egy másik sziklafolyosóba ment a csoportunk, ott meg folyó és csónak várt. És most fantasztikus utazás kezdődött a föld alatt: ijesztő és vad kanyargás a nedves sziklák rendetlen ívboltjai alatt, motorbúgás, minduntalan nagy üregek nyílnak jobbra-balra vagy fölfelé, pokoli kürtők, fények és árnyak leírhatatlan játéka, igazán mesébe illő tükröződések a kristálytiszta vízben, helyenként reflektorok és csodás cseppkőképződmények, végtelen változatosságban és gazdagságban, s mindenek felett: fantasztikus ragyogás a vízben, amelybe búvárok mélyen lent is nagy villanylámpákat helyeztek el. A víz helyenként 40 méter mély, legtöbbször azonban csak olyan, mint egy pataké. A lámpák gyúltak előttünk és kialudtak mögöttünk, s így ment ez 700 méteren át folyton ezen a földalatti patakon, a Punkván. Közben egyszer ki is szálltunk, és megnéztük a legszebb termet, a Masaryk-termet. Mindenki nagyon sajnálta, hogy végül mégis el kellett hagynunk ezt a minden színpadnál érdekesebb és szebb mesevilágot.” A pontos időpontot is ismerhetjük: „Éppen a föld alól kerültem ki, isteni cseppkőbarlangokból” – írja a csodából visszatérőben 1933. agusztus 4-én a költő.
Mi autóval mentünk fel a szakadék felső szintjére, ahonnan lanovka vitt lefelé a barlang bejáratához. Minden ugyanaz, mint amikor a költő járt arra kedvesével. Legfeljebb ez a lanovka épült ide, és a „motorbúgás” helyett ma már halkan siklanak az elektromos motor vontatású csónakok. És a legújabb változás: 2005. október 15-én avattuk a Szilaveczky István érsekújvári szobrászművész által megformált, a költő stilizált portréjával ékes fekete indiai gránitból készült emléktáblát
a Hotel Macocha turistaszálló bejáratánál
.
Ekkortól már három emléktábla hirdeti határainkon túl is, hogy arrafelé járt egy klasszikus magyar költő, Szabó Lőrinc. Titiseeben (Hotel Maritim), Abbáziában (Hotel Imperial) és a Macocha szakadéknál.
A freiburgi Schneider Alfréd közgazdász és a Freiburgi Magyarok Baráti Köre, valamint Franciška Ćurkovć-Major tanárnő és a zágrábi egyetem világirodalmi tanszéke után Vojtek Zoltán mérnök és a brünni magyarok ténykedésére is elismeréssel kell emlékeznünk.
Akinek pedig sikerült kedvet csinálnom az utazáshoz, vegye előtte kézbe Szabó Lőrincnek a kedvesével folytatott levelezését (Huszonöt év -- Horányi Károly barátom felújításában a neten is elérhetővé vált: www.irodalmi.akademia.hu), valamint a költő világirodalmi ritkaságszámba menő önkommentárját, az Osiris megjelentette Vers és valóság. Bizalmas adatok és megjegyzések című kötetet.
Hozzászólás