A Múzsa félig isten, félig ember, sőt inkább isten, még akkor is, ha emberi testet ölt. És mindig nőnemű. Úgy sejtem, harmadrész Sophia, harmadrész Aphrodité és harmadrész Szeléné. Ez háromféle ragyogás egybegyúrva, nem csoda, hogy fénye oly erős, mint a szentek aurája, a kódexek arany lapjai. Sophia a szelíd, női bölcsesség, fénye mint a napé, melegétől kicsírázik minden rejtett gondolat, arca mosolyog, mert mindent tud és mindent megért. Aphrodité a legtisztább szerelem, ruhája lobog, fehér ragyogás kíséri, nyomában a felperzselt föld is ujjongani kezd, a szenvedés örömbe fordul, nevetése messze zeng, mert mindent szeret, s őt is szereti minden. Szeléné a hold jóságos arca, az éj királynője, ezüstruhás isten, a lélek legmélyének s a tengereknek mozgatója, altatódalt suttog, aztán ujját szája elé teszi, mert minden dal úgy a legszebb, ha a csendben fonódik tovább.

Az ihlet csupán démon, pajkos szellem, ki sokszor tévutakra csábít, szakadékba, tűzhányó torkába lök, ám ha kedve szottyan, aranykoronát nyom a fejedbe. Hűtlen lény, csak akkor bukkan fel, amikor ő akarja, előcsalni odújából lehetetlen. Ha a Múzsa megtisztel, többé nincs szükség az ihlet savanyú borára, mert végtelen, tiszta vizű forrás fakad az ő kertjében, nincs többé szomjúság a sivatagban, hol a vágy perzselő nap, az ihlet csalóka délibáb. A Múzsa csókja megnyitja a harmadik szemet, feltárul az érzékeken túli világ. Kézen fog és felrepít, nem irigyled többé a madarak s angyalok röptét és dalát, mert szárnyad nőtt neked is, és tisztán szól a hangod.

A Múzsa nem csupán témát vagy tanácsot ad, nem csak tűzön-vízen át támogat és rajong érted akkor is, ha az egész világ kinevet, megaláz, istenít vagy csak nem vesz rólad tudomást, hanem a nap minden pillanatában létezik, jelen van, összeolvadva a művésszel: többé már senki és semmi szét nem bogozhatja őket. Két, színes fonálból szőtt hatalmas szőnyeg az elkészült mű, s ha a minta életre kel, ha megszólal s röpülni kezd, jól végezték közös munkájuk, elkészült a csoda, működik a varázslat.

Én is, Múzsám is sokfele bolygott, míg végül egymásra találtunk. Azóta áldunk mindent s mindenkit, ki segítségünkre volt ebben, s azóta igyekszünk minél szebb szőnyegeket szőni s hálánk énekelni, röpüljön szakadatlan. 

Király Levente