hirdetés

Nagy találkozás

2007. július 16. - Györe Gabriella

... próbálja elfedni sikeresen vagy kevésbé sikeresen a tényt, hogy mondandó nincs, csak kényszer van, s a kényszer nagy úr, de élni kell vele tudni, s ez az élés van itten kérdésbe véve akkor, hogy vajon, ha így, akkor jól élek-e vele, vagy éppen visszaélek, nem a szónak abban a boldog értelmében, mely további időket engedélyezne nekem itt, hogy szemlélődhessek ...
hirdetés

Mintha csak delirium tremens, de nem. Tényleg azt látom, amit. Lelkesen szalad át előttem az úton a helyi német populáció egyik képviselője. Tegnap este láttam őket, sütkéreztek a fényben a Csiga-parktól kicsit arrébb, a Park Hotel közelében egy fehérre meszelt falmélyedésben, muskátlik között. A patakon átellenben, velük éppen szemben a strand egyik vendéglátóipari egységében már néma csend és hullaszag. Legyen, mondjuk, csirkehulla. (Ezt persze ne tessék komolyan venni, nem érzik ide át semmi, csak amolyan képletesen mondom, még ha volna sem érezne át, hiszen köztünk az éjszakában is messze szagló patak, melynek illatában a rothadó vízinövényszárak, a halaknak odavetett tízdekás, másfél napja ázó kenyérfoszlányok és a strandfürdő tizenkilenc medencéjéből - közülük több gyógymedence, s némelyiknek fantázianeve is van, mind a polip, de leginkább jeles tulajdonságaikról lettek elnevezve, így van gyermek-, fedett-, gyógy-, masszázs-, hullámmedence, utóbbiban nagyon gyakori, negyed- vagy félóránkénti hullámmal, most nem tudom, mert a vasárnap ott töltött négy órában Kovács Zoltánt, olvasói leveleket, Nádas Pétert, Megyesi Gusztávot, Vásárhelyi Máriát, egy amerikai Botticelli-szakértőt és egy lengyel szerkesztőt olvastam az ÉS-ben, beleszagoltam Standeisky Éva cikkébe, és persze hiánytalanul a páratlan oldalt, kedvencem lett Podmaniczky Szilárd elemelkedetten kókadt szépségű szócikke, mintha József Attila Eszméletének első passzusait hoztuk volna a földre, az elefánt kiemeli ormányát a hűvös és bölcs vizekből, s közvetlen belemártja a gyulai strandfürdő melletti patakba, a halak hosszú vándorútra indulnak a belek alagútjain, persze boldogan, hogy aztán a túlvégen felszínre érkezve, a hazatalálás örömével, miként Mózes népe negyvenévnyi bolyongás után a pusztából az új hazába s miként én is fogok egyszer ebből a  zárójelből majdan, lelkes irodalomértő gerincesekké fejlődjenek, akik egyszerre értik a mélyet és a magasat, a fenségest és az alantast, s bár a szarban turkálnak, de egykori gazdatestük ormánya már a Napot és Holdat simogatja, mint a kínaiak óriásteknőse, amelyik hátán hordja a Földet, a kókadt tehát szépen feleselt bennem Esterházy Péter Shakespeare-ről mondott szavaival, aztán egy kis Füstöt vettem magamhoz, a Nevetők elolvasása óta kezd fontossá válni a napi Füst-mennyiség, így jár, aki leszokik a dohányzásról és olvasásba szublimálja eltűntnek hitt, de valójában csak elfojtott vágyait, mindenesetre ezenközben az idő, mint olyan, állni látszék, bár a hullámmedence hullámzott, de gyakoriságát megítélni jelen esetben, megtéveszteni senkit nem akarván, nem tarthatom érdemi tisztemnek, hiszen épp a megtévesztés elmaradása érdekében eszközlöttem e helyt ezt a kissé már hosszúra nyúlt, s éppen e hosszúra nyúlásában számomra igazán élvezetes kitérőt, melyet, efelől kétségem sem lehet, oldalra történt felhelyezése után negyed órával nagyon meg fogok bánni, sőt, bánom már tulajdonképpen most is, hiszen Seherezádé fátylaihoz és meséihez illőn fedi el és újra el a mondandó lényegét, vagy próbálja elfedni sikeresen vagy kevésbé sikeresen a tényt, hogy mondandó nincs, csak kényszer van, s a kényszer nagy úr, de élni kell vele tudni, s ez az élés van itten kérdésbe véve akkor, hogy vajon, ha így, akkor jól élek-e vele, vagy éppen visszaélek, nem a szónak abban a boldog értelmében, mely további időket engedélyezne nekem itt, hogy szemlélődhessek, visszatekerhessem az idő kerekét és megállapíthassam, milyen gyakran is hullámzik az a gyulai hullámmedence, viszont lassanként tényleg múlhatatlanul hosszúra nyúló kitérőmben még hadd említsem meg, mert a városka előnyére szól, s a kikeveredek ebből a zárójelből erre még szüksége lesz, hogy a gyulai strand egyetlen általam fellelt újságárusánál lehetett kapni Élet és Irodalmat, ami, emlékeim szerint nem is annyira jellemző, a Balaton környékén például gyakran fordult elő velem hogy ellenkező tapasztalattal szembesültem, persze Budapesten a Kökin például a Heti válasz alól kell kihalásznom a Narancsot, vajon melyik a jobb, de ez megint hamis, úgy tűnik, mintha érdekelne, nem, most nem érdekel, csak időt húzok, mert közben felmerül bennem a nemrég látott kép, melyet első szúrásban elhinni nem akartam, bár sejthettem volna, az esti sétáim némelyikén akaratlanul is fellelt rokonok alapozhatták volna meg az első pillantásra elhihető bizonyosságot, de mégsem, annyit azért még mindenképpen meg kell említenem itt, a helyes értelmezés érdekében, hogy Gyula gyönyörű, sokkal szebb, mint amikor évekkel ezelőtt utoljára láttam, ha most abba is belefognék, milyen körülmények között, elviselhetetlenül hosszúra nyúlna a dolog, így ezt most megtartom magamnak, kedves kitartó olvasó, tehát Gyula a benned élő vagy nem élő képhez képest is szebb, sokkal szebb, szökőkutak,
 
 
 
 rendezett közterek és utcák, gyönyörű magánházak a kopottas régiek között, rengeteg virág, jelentős idegenforgalom, sok program, magánkézben lévő rádiómúzeum, a 100 éves cukrászda és a Ladics-ház, a hotelben nincs WIFI és a légkondit a portán kell bekapcsoltatni, de az egyetlen internet-használati lehetőséget a recepción készséggel adják oda naponta több órára is, a Várszínház programja módfelett gazdag, a strandfürdő, mondom, a strandfürdő minden igényt kielégít, tehát), mert itt tíz körül már zár a bazár, hazafelé menet még látom a bevételszámlálás után fáradtan ajtót záró tulajt és nejét, de most már, itt jártamban, tegnap este már ma van, fél egy, a Meno Fortas Othelloja után vagyunk, melyről majd máshol máskor,
 
 
 vasárnap este, lehetne háromnegyed egy is, csak hogy Cseh Tamást és Bereményi Gézát is belekeverjem, hátha az otthonosságtól könnyebb lesz, meg a portán délután szóló zene is ezt alapozná, egy néptánccsoport gyakorolt a társalgóban, fordíts, gyorsíts, szúrd le, jól van, közben tettem fel Kollár-Klemencz László meséjét és a bécsi beszámolót, de annak már sok órája van, most fél egy, a szemben lévő étteremnek csúfolt műanyagasztalos alkalmatosság zárva, a svábok pedig sütkéreznek a hotel külső falán a lámpafényben, ez már gyanús lehetett volna, de nem. Másik hotel, más szokások.
Reggel van, sárgabarackot eszem, egy hölgytől vásároltam a strand kijáratánál, a barack 350, a szilva, csak fél kiló, 150, éppen ötszáz, nem kell visszaadni, se mérleg, se számla, na most akkor, akkor most, előre megfontolt, szándékosan elkövetett adócsalási bűnpártolás esete forog fenn, szerencsére ezt a gazdasági bűncselekményt a BTK még nem ismeri, ha adott volna számlát, nem hittem volna, hogy adóellenőrnek néz, de hogy nem adott, attól sem borulok a folyóba, ott már laknak, vízinövények, adózottan ázó kenyérdarabok, halak - mindezzel tulajdonképpen csak annyit, ha egyáltalán, hogy vannak esetek, melyeket kivételként kezelnék, persze a hóvirágárus nénit az aluljáróban csak addig, amíg nem szövetkezeti formában, esetleg alkalmazottként ajánlgatja a tavasz első hírnökeit, s a ház körüli gyümölcsösből kiárusított gyümölcsöt mondjuk meddig?, 100 kilogrammig?, vagy tényleg a kádári rendszerből a tudatban ragadt poszt-szocialista csökevény ez nálam, hogy hajlamos vagyok mindennemű skrupulus nélkül elfogadni, hogy a hetvenes nénike a patakparton a hídkorlátra pakolt öt kiló barackkal és másfél kiló szilvával nem a boldog összeurópai unió esküdt ellensége, s épp ezért méltán érdemlem meg sorosomat?
Valószínűleg artikuláltabban és specifikáltabban kéne. Persze ha tíz perc alatt nem győzök meg valakit az elméletem igazáról, akkor már hagyhatom is. Meg nincs is itt a júniusi Magyar Közlöny vonatkozó száma. Van viszont a meleg szoba és a svábbogár – a létét végre is el kell fogadnom, hisz itt húz el előttem, beelőz a fürdőszobaajtóban, s elfoglalja méltó helyét az ajtón túl, a diszkrét sötétben.
 
 
Hosszúra nyúltam. Délután. Strand, újságos. Esetleg Magyar Közlöny. Ez, mondjuk, végképp meglepne.

Györe Gabriella

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.