Napló 2.
2002. október 17. - ről 18.-ra, Budán

Tizenhetedike van múlóban. A tizenhét a szerencseszámom volt még a kaszinó - korszakban, éveken át tizenhetes nélkül nem raktam fel asztalt, nem utolsó sorban a szerencsejátékos körökben talán még emléknyomokban ismert történet miatt, amit Kellér Andor írt meg, szerényebb írói képességeit is meghazudtolóan érzékletesen A rulettkirály (kapható a Noran új kiadásában!) című opusában, ami a századelő nagy magyar játékosáról, Gály Lajosról szól, aki egy keresett ürüggyel kitiltatván a Pesti kaszinóból, Franciaországban, hol máshol, mint Monte Carloban próbálta meg folytatni fényes magyarországi karrierjét, eleinte nemhogy kevés sikerrel, hanem épp ellenkezőleg, kudarccal végződő játékai csaknem a teljes összeomlás szélére vezették, amiből, úgy látszott, nincs kiút, megvette hát szerény uzsonnáját, mellé egy forgópisztolyt, amivel majd, lenyelvén utolsó falatait, végez magával. Zsebében a még megmaradt két louissal üldögélt egy park padján, még két falat van hátra az életéből, amikor sétáló párra lesz figyelmes, láthatóan egy titkos találka hívatlan fültanújává válik, az utolsó búcsúmondatok megütik a fülét: "Ma nem lehet", kérdezi a férfi, "ma nem", válaszolja a nő, "Gaston nyolc órára vár haza, ma nem lehet, holnap sem, csütörtökön Daubignyék jönnek hozzánk, hanem pénteken, tizenhetedikén, magánál leszek", mondja a nő, a férfi felragyog, "tizenhetedikén", ismétli a nő után, az elválás előtt. "Gály maga sem tudja, hogy mi történik vele. Az arcán forró hullám szalad végig, lépéseit felgyorsítja, már szalad is, egyenesen fel a kaszinóba, az első rulattasztalhoz, mindez pillanatok alatt történik, elfullad, mire felér, az asztalon már pereg a kis golyócska, az utolsó pillanatban azt a pénzt, ami a zsebében szerénykedik, a két louis -t felrakja - a tizenhetes számra." - írja Kellér. A tizenhetes háromszor egymás után kijön - Gály harminc évig lakik Monte Carloban, kizárólag játszik, poroszos rendszerességgel beosztva napjait, étrendje kötött, kaszinóba érkezése kötött, gyakran a kaszinó külön termeit foglalják le számára, ahol keleti uralkodókkal kártyázik - és nyer. Nem mondom végig a mesét, de a tizenhetes szám mitológiája innen származik. Nekem is sokszor sietett segítségemre a tizenhetes. Ma mit produkál? Eddig semmi különöset. 10 perc esélye van még.
Olvasós nap. Rugási vallásfilozófiai esszéivel, majd Az ördögökkel töltöm az időt. Jók ezek a nekirugaszkodó újraolvasások. Néhány éve már elkezdtem, azt hiszem a Karamazovokkal és mondhatom érdemes. Teljesen ismeretlen tartományok nyílnak meg, a gimnazista és huszonéves olvasások nyoma természetesen nem érvénytelenedik, de az egyszerűen nem igaz, hogy a kamasz és ifjú évek fogékonysága oly módon volna páratlan, mintha az az érzékenység lenne az egyetlen originális befogadási helyzet. Legalább akkora löketek kapok most harminchat évesen, mint anno, ugyanakkor, azt hiszem, többet látok, konkrétabb formát kapnak a tájak, a figurák, míg a kóstolódó korban ért hatások erősebben voltak hangulatiak. Az egy - egy könyv keltette benyomásoknak inkább festői tónusuk volt, a hangulatok talán jobban borzolták a kedélyemet, ám azóta a szükségképpen növekvő, pongyolán élettapasztalatoknak nevezett állomány a megértés többrétegűségét is gazdagította. Sokszor azt gondolom, hogy elég volna újraolvasni, visszaolvasni az eddigieket.