Ma reggel, amikor kiléptem az ajtónk elé, hogy megigyam a kávémat, a következő kép tárult a szemem elé a lépcsőházban:


Akkor hát mégsem az alvó embernek kérte el Jancsika a dobozt. Sztornó az egész tegnapi nap, amit én Jancsika, illetve az első emeleti család segítőkészségére építettem fel. Egy egész nap kiesik az életemből, sőt, mindenkiéből, aki olvasta a tegnapi naplót. Tőlük ezúton kérek elnézést, és Jancsikától is.
Én azt gondoltam tegnap, nincs ilyen véletlen, hogy valaki dobozt kér tőlem, arra hivatkozva, hogy lábasnak kell, utána pedig jön egy másik, és dobozokon alszik. Kézenfekvőnek tűnt az összefüggés, pedig igenis vannak ilyen véletlenek. Figyelmeztető jel lehetett volna már hétfőn, hogy a Fedél Nélkül címlapján is Karafiáth Orsi szerepelt, és az Otthon nevű lakberendezési magazinban is közöltek róla egy szép képet és egy rövid nyilatkozatot arról, mit jelent neki az otthon. A Fedél Nélkült én magam vettem meg a Petőfi híd budai hídfőjénél, az aluljáróban, az Otthont meg a város egy másik pontján, de ugyancsak hétfőn a feleségem, aki így készül egy esetleges költözésre, míg én a dobozokhoz való ragaszkodással. És hétfőn még ugye nem tudhattam, hogy kedden majd otthon találok egy fedél nélküli embert.
Vagy az nem véletlen egybeesés, hogy egy fekete és egy fehér nyúl futkos a lépcsőházunkban, én pedig milyen fényképfelvételeket csinálok fáradságot nem kímélve, hogy legalább ennyi haszna legyen ennek a naplósorozatnak – teljesen új szemszögből bemutatni ezt a várost, ahogy még senki nem látta? Fekete-fehéreket.



És akkor a fényképezéssel kapcsolatban még egy hihetetlen véletlen: ugyanis miközben ezt a képet készítettem a József utca egyik üres telkén, amit parkolóként hasznosítanak, újból felbukkant ugyanaz a narancssárga kisteherautó, amelyik tegnap megállt a képem közepén, szerencsére láthatatlanul. Megint kicseréltek egy régi, narancssárga szemetesládát egy új, zöld színűre.
Sőt, volt egy végső és ezúttal már országokon átívelő véletlen is. Mert úgy látszik, elég, ha csak kiteszi az ember a lábát, és máris véletlenek sokaságába ütközik. Csak máskor, amikor nem ír az ember naplót (vagy nem fényképez), talán nem figyel fel rájuk. (Ez akkor cáfolja a hétfői nap alapvetését, miszerint egy naplóhoz jobb lenne kitalálnom az életemet, úgyhogy ezek szerint így utólag a hétfő is tárgytalan, de ezen a visszamenőleges törvénykezésnek és a törvénymódosítások módosításának korában az olvasó, gondolom, már egyáltalán nem csodálkozik.)
Szóval megláttam valahol a január 20-i Die Zeit címlapját. Ez állt rajta: „Die neue Lust an Philosophie”. Talán úgy lehetne fordítani: „Újra divat a filozófia”. Alatta az alcím: „Mi ésszerű? Mi igazságos és mi tesz minket boldoggá? A válaszokat ma újra olyan gondolkodóknál keressük, mint Arisztotelész, Kant, Nietzsche és Habermas”.
De erről bővebbet majd talán holnap.