hirdetés

Neked, akit nem ismerek

2015. június 7. - Kiadók a Könyvhéten

Mindig ugyanúgy kezdődik. Olvasok, elvarázsolódom, ezerarcú hőssé válok, megszüntetek teret és időt, lebegek a fikcióban, és szeretném, ha ez az élmény, ez az örömforrás neked is megadatna, ha te is átélhetnéd, rácsodálkozhatnál mindarra, amit nekem adtak a könyvek az évek során. – A könyvheti napló záródarabját a Park Kiadótól Tönkő Vera írta.

hirdetés

Ismerem az ügynököt, a szerzőt, a fordítót, a szerkesztőt, a szaklektort, a korrektort, a tördelőt, a borítótervezőt, a sajtóst, a kereskedőt, de soha nem foglak megismerni téged, akiért bármit megtennék: az olvasót.

Szoktalak persze látni néha a buszon, a villamoson, olvasom a leveleidet, ha éppen kedved támad megosztani velem észrevételeidet, jó vagy rossz tapasztalataidat, ott vagy a könyvbemutatókon, a könyvfesztiválon és a könyvhéten, de hogy mi jár a fejedben, mi érdekel, mi alapján kívánsz meg valamit vagy ejted vissza a kupacba, örök rejtély marad számomra.

Ahogyan az is, hogy a könyv talál-e meg téged vagy te a könyvet. És mi az én szerepem ebben az egymásra találásban? Hogyan tudlak segíteni abban, hogy megkapd azt, amire vágysz, amikor még nem is tudod, mire vágysz? Meg tudom-e szerettetni veled azt, amit én szeretek? Amiben én hiszek? A ritmusomat, a kedvenc mondataimat? Vajon csak szolgálom vagy formálom az ízlésedet?

Mindig ugyanúgy kezdődik. Olvasok, elvarázsolódom, ezerarcú hőssé válok, megszüntetek teret és időt, lebegek a fikcióban, és szeretném, ha ez az élmény, ez az örömforrás neked is megadatna, ha te is átélhetnéd, rácsodálkozhatnál mindarra, amit nekem adtak a könyvek az évek során.

Tizenhét éve nézlek a stand mögül, itt, a Vörösmarty téren, ahogy a júniusi hőségben bizonytalanul vagy céltudatosan, kezedben listával, újságkivágással vagy hirdetéssel vergődsz át a tömegen, hogy diadalmas mosollyal megállj előttem. Figyelem, ahogy kézbe veszed, megsimogatod, átfutod, kiszámolod. Figyelem, ahogy fontolgatod, érdemes-e hazavinni, belemerülni, kölcsönadni, soha vissza nem kapni, évtizedeken át törölgetni róla a port. Figyelem, ahogy azon tűnődsz, érdemes-e vállalni a kockázatot: megnyitni pénztárcát, szívet, elmét.

Szeretem hinni, hogy van hozzád közöm. Hogy magaddal viszel, ott vagyok veled a szavak között, a borító és a tábla között, idegen lakások polcain. A vonaton, a parkban, a fürdőkádban, a tengerparton. Legfőbb vágyam, hogy vessző lehessek legutóbb olvasott mondatodban.

Mert mi itt, a Parkban ezért csináljuk. Neked. Hogy veled legyünk. Hogy a kezedbe adjuk a történetet. Hogy segítsünk eljutni a szerzőnek, a tudásnak hozzád, aki megtisztelsz bennünket azzal, hogy hiszel az ízlésünkben, a választásainkban, Rochlitz András huszonhat éve tartó varázslatában, újra meg újra átrendeződő kiadói univerzumában.

Mert mi nem csak Donna Tarttban, Émile Ajarban, Alice Munróban, Irvin D. Yalomban, Richard J. Evansban, Florian Illiesben vagy Giulia Endersben hiszünk, hanem benned, az olvasóban is. Mert azáltal, hogy évről évre hazaviszed mindazt, amit neked álmodtunk, lehetővé teszed, hogy folytassuk, egyre merészebbeket álmodjunk.

Mert egymásért vagyunk.
Te meg én.
Vigyél magaddal.

Tönkő Vera
Park Kiadó 

 

Kiadók a Könyvhéten

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.