Úgy érzem elfogyott körülöttem a tér, mintha valaki elektromos kompresszorral kiszívta volna a levegőt a szobából. Óvatosan kell fordulnom a keskeny kanapén. Még mindig karanténban vagyok, de a test nyugalma lassan visszatér. Ébredésről és időről már nem is merek beszélni, úgysem hinné el senki. Korán van, és sötét. Villanyt kapcsolok, a konyhában rendezkedem, elpakolom a tegnap esti mosatlant. Az egyik csészében még a majoránnatea zaccos maradéka. Hideg. A szemcsék leülepedve a pohár alján. Lassú mozdulattal emelem a számhoz, vigyázva az elmozduló fűdarabkákra. Leülök a géphez, dolgozni kezdek, sok az elmaradásom, hiszen ma lesz az első munkás napom a héten. Néhány el nem küldött levéllel babrálok. A kivitelezőnek ma át kell küldenem a módosított alaprajzot. Sokáig halogattam. A konnektor- és kábeljelzések hálójában nagyon nehezen igazodom el.

     A lányok ébredeznek, amikor bezárom magam mögött az ajtót. Kilépve a lépcsőházba még minden csendes, csak a szomszéd Zwiback néni lakásából szűrődik ki a tévé monoton zúgása. Egy férfihang a reggeli híreket mormolja. A korlátnak támasztva árválkodik a biciklim, a lengyelpiacról szerzett büszkeségem, már régen használtam, az időjárás nem kedvezett neki. Elfog a kísértés, de még nem merem vállalni a kockázatot. Így gyalogosan indulok a rádióba.

 

 

A tömegközlekedést reflexből kerülöm. Csak ha nagyon muszáj és vészhelyzet van. Bérletet nem is veszek. A ház előtti parkban, a hideg ellenére, néhány kocogó, hogy mennyi kitartás és alázat kell, hogy megfeleljünk a test által támasztott igényeknek. A patakparton haladok végig. A vadkacsák a torkolattól messzire felmerészkedtek, ételt keresnek, de csak ipari- és háztartási hulladékot találnak, azon rágódnak egy ideig. A Jász utcán keresztül érek el Szent László templom mögötti térre. A tér templom felőli sarkában, egy hosszú szövetkabátos férfi jelenik meg a kutyájával. Magyar vizsla. A kutya szinte a férfi lépésében halad, egész testében remeg. Fejét belefúrja gazdája kabátjába. A férfi egy ideig ellenáll, furcsa csámpázó mozdulatokkal próbálja a kutyát másik pályára állítani, arcán látszik, neki most nem itt kellene lenni, neki más sorsot, más jövőt rendeltek. De a kutya kitartó, fogával tartja magát. A férfi enged, s messzire pöccinti a félig elszívott cigarettát.

     A Kacsóh Pongrác úti felüljáró talán a város egyik legforgalmasabb csomópontja, kikerülhetetlen, ha az ember át akar jutni a Városligetbe. A híd alatt illegális szemétlerakó, a tömegtermelés csapdája. A kiégett tévék és elrozsdásodott hűtőszekrények között elhullott macskatetem. Ez innen fentről jól látható. Egy pillanatra Estike jut eszembe.

     A Széchenyi fürdő kazamatáiból meleg gőz csap fel. Egy turistacsoport bebocsáttatásra vár.

     Szeretem a Terézváros Városliget és a Körút között belakott szakaszát. A múlt századi kastélyépületeket hagyásfáikkal, a kis kávézókat, falatozókat.

Ma reggel Gerevich Andrással találkozom. A következő műsort az ő verseiből állítom össze. A stúdiók terheltsége miatt csak korai időpontot kaptam. A rádió épülete előtt találkozunk.

     Még álmos és kialvatlan, éjszakai munkára hivatkozik. Hamar belekezdünk a felvételbe, nem szeretek versenyt futni az idővel, de most nagyon ki lett mérve számunkra. Egy óránk van, és huszonöt percnyi verset kell felvennünk, a vasárnapi Valaki ír a kezeddel című versműsorhoz.

     Sikeresen megoldottuk. A felvétel után még beszélgetünk rádiózásról, igényekről és lehetőségekről, hogy mennyire fontos a kortárs irodalom megjelenése a médiában. S hogy a Katolikus Rádiónak milyen fontos szerepe van/lehet ebben az új, formálódó de még kaotikus helyzetben. Beszélek eddigi eredményeinkről, a Szépírók Társaságával közös munkánkról, s hogy milyen felelősséget jelent, a királyi rádió, s ezen belül az ottani irodalmi műhely szétbombázása óta, a mi műsorstruktúránk meghatározása.

     Beszélgetésünknek egy váratlanul jött munka szab határt. Színi növendékek jöttek próbafelvételre. Shakespeare szonetteket mondanak föl. Gazdasági megfontolás. Az órámat nézem. Jó volna menni, testileg elfáradtam.

     Edinának ma adóügyeket kell intézni, a délutánt Lilivel kettesben töltjük. Az alvást rutinból hárítja, s bevet minden praktikát. Enni kér, s utána a játékait. A harcba belefáradok. Ő átlendül a holtponton. Edina hamar hazaér, így a foci előtt (ma focis nap van) még el tudom vinni őket a Szöcskevárba.

Kifogjuk a délutáni dugót, ebben a városban autóba sem szabad ülni. Az esti focira kis csúszással érkezem, s rossz hír fogad, többen különböző okokra hivatkozva, betegség, dugó, egyéb elfoglaltság, lemondták a rangadót. Nem elfogadható. Hárman maradtunk, kielégületlenül és szomorúan. Végső elkeseredésünkben, s növekvő szárazsággal a torkunkban, elmentünk biliárdozni és csocsózni egy környékbeli kocsmába. Miki barátom engedélyével ez a kép szemlélteti esténk ez utolsó állomását.

Mikor hazaértem Lili már kidőlt, meghozta hatását a délutáni éberség, Edina is fáradtan dőlt végig a kanapén és valami ismeretlen, távoli filmet nézett.