hirdetés

Nem baj, ha nagy a káosz, egészen addig, amíg átlátunk rajta

2017. július 10. - Hajdúböszörményi Írótábor

Össze kellett szedni magunkat, három mappa a kézben, sörjegy, menekülési útvonalat ábrázoló plakát, kulcs, lakatkulcs, harmadik kéz? Nincs, ahogy autó se, lerobbant. Még jó, hogy van bicikli. – A Hajdúböszörményi Írótábor előkészületeiről Ványai Anita írt naplót.

hirdetés

Eljött végre július 10-e, holnap kezdődik az írótábor. Éppen 10 perce nyitottam ki a szemem reggel, amikor már izzott a telefon, irány a múzeumkertbe – itt lesznek ugyanis az esti programjaink –, a munkások már ott vannak, csak ránk várnak, raknák össze a színpadot. Gondoltam, hogy kapkodós lesz ez nap, de hogy ennyire. Össze kellett szedni magunkat, három mappa a kézben, sörjegy, menekülési útvonalat ábrázoló plakát, kulcs, lakatkulcs, harmadik kéz? Nincs, ahogy autó se, lerobbant. Még jó, hogy van bicikli. Félig aludtam, amikor a három jó munkásember elkezdett beszélni hozzám, azon gondolkodtak, vajon melyik oldalon legyen a színpad és hova rakhatják le az első elemet, de nekem végig azon járt az eszem, hogy vajon azért néznek rám ilyen ijedten, mert tényleg ennyire tanácstalanok? Vagy azért, mert olyan hirtelen jött reggel a telefon és úgy kellett kipattanni az ágyból, hogy az éjjel kifolyt nyálat nem mostam le az arcomról? Dehogy, ezt körülbelül még mind csak álmodtam. A molinót viszont nem, az szépen egyenesen felkerült a helyére, ahová megálmodtuk.



Az irodai tennivalók után, egy nagyobb etap következett, az átpakolás a kollégiumba, három munkatársammal együtt. Izgalmas volt, külön kiemelném, hogy az, hogy eddig csak megpakoltuk a kényelmes autót, majd 5 perc múlva megérkeztünk a másik helyre és kipakoltunk, közel sincs olyan izgalmas és élménydús, mint az, hogy a fél városon átvergődtünk négyen, négy biciklin, toronymagasan megpakolva. Nevetésben és izgalmas párbeszédekben nem volt hiány sem út közben, sem pedig a kollégiumban. Valahogy így zajlott: induljunkmeg, nefékezzmárannyit, nekemjössz, nemmegyek, tekerjmár, leboruladoboz, dejóesikazeső, elázikarajzlap, siessünkmár, pirosalámpa, óhogyaza, végreittvagyunk, hozzadaplakátot, kihollegyen, hozodmáraplakátot, ittvanteddki, nincsencellux, devanatáskámban, akkormenjmárérte, tartsdmegaddig, kicsivagyoktartsdmegte, nincsenprojektorse, devanjönatechnikus, ittvanmegjött, felszereli, nincshosszabbító, vansörjegy? leszsörjegy, leszhosszabbító, holakarszalag? hozzaafutár, forróaleves, egyélmár, kárvoltmegrendelni-egygethesmacskaistöbbetesziknálad. Úgy nagyjából. Azt mondják, nem baj, ha nagy a káosz, egészen addig, amíg átlátunk rajta.

Idén új helyszínen lesz a jelentkezőink szálláshelye, a Debreceni Egyetem Gyermeknevelési és Felnőttképzési Karának kollégiumában. Én ezen a karon végeztem, ebben a kollégiumban laktam 3,5 évig, és csalódott voltam, amikor a felvételi jelentkezés leadása után, utólag észrevettem, hogy a kar nem is Debrecenben van, hanem Hajdúböszörményben. Azt sem tudtam addig, hogy hol van ez a város. Azóta tudom. Még ez a szerencse. Körbevezettem a kis csapatot a koliban, ami tényleg olyan, mint egy labirintus. A nyakamat teszem rá, hogy el fognak benne még ők is tévedni, nem hogy a gyerekek. De ennek is meg lesz a bája. Közös helyiségek híján lesz olyan előadó, aki az ételmelegítőben fog órát tartani. Szerintem jó lesz, óra után úgyis mehetnek ebédelni, legalább közel lesznek a tűzhöz. Szó szerint. Miután elvégeztük a VIP-meghívók kihordását, megajándékoztuk magunkat egy kétórás szünettel, amit a többiek azzal töltöttek – mint elmondták –, hogy egy kád hideg vízbe ájultak. Én aludtam, ezután egy hétig úgysem fogok.



Délután még mindig volt mit tenni. Elkezdtük a bevásárlást, zsugorvíz, a glutén- laktózmentes ételek hozzávalóinak a beszerzése, legalábbis a reggelihez. Átpakoltuk az összes még irodában maradt holmit, a számítógépet, nyomtatókat, mindent. A falak azért maradtak. Az viszont nagy könnyebbség volt idén, hogy a szállásrendet nem nekünk kellett összerakni, mert azt a kollégium mindig magának intézi. Tavaly napok mentek rá, mire összeraktuk, ki-ki mellé kerülhet, ki előre, ki hátra, hatalmas segítség volt ez. Idő közben befutott Magolcsay Nagy Gábor is, aki költészeti íróiskolát fog vezetni, öröm volt újra látni, jó kedvével kicsit oldotta a pörgős-stresszes nap végi munkákat.

Este van, elcsendesült a kollégium, ahogy a múzeumkert is. Mi is kezdünk elcsendesülni. Ez a legizgalmasabb része a visszaszámlálásnak. Már csak egyet alszunk.

Ványai Anita

Hajdúböszörményi Írótábor

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.