hirdetés

Nem ment le a nap

2007. szeptember 1. - Nagy Gabriella

Kábulok, ájulok, ilyen ez a mai nap. De jó is az újra tomboló nyárban betűtengerekre koncentrálni.
hirdetés

Szombaton nem kelt fel a nap, mivel le sem ment.
 
Én sem aludtam, csak hazafelé a kocsiban az afrikai táskán. Az arcomnak édesmindegy, hogy a háncs csíkjai vagy a nem alvás látszik-e feltűnőbben rajta.
 
Foszlányokban elér hozzám Balogh Endre és Péczely Dóra beszélgetése az első ülésen, de nagyrészt bambulok, főleg Keszthely gyönyörű házain nyugtatom tekintetem, melyeket hosszú időn át van módom láthatni, lévén épp eltévedünk.
 
Balogh Endre és Pollágh Péter lettek a JAK-füzetek új szerkesztői, Péczely Dóra pedig nemrég óta a Magvetőnél dolgozik, ő vezette a vendégszövegekről szóló beszélgetést, ami után még folyik a belső vita, a nagy tépelődés, hogy az értelmező - ismervén Esterházy szövegalkotói módszerét - miért most lepődik meg a jelöletlen idézeteken, az olvasót pedig miért is érdekelné egy-egy mondat származási helye, amikor egy művet nem szétszabva, hanem egyben olvasunk, és amikor ezek a részek új jelentést kapnak a szövegtestben. Szervátültetés, és kész. A szív hozza magával a sejttapasztalatot, de egy másik szervezet szabályai szerint működik. Fontos volna tudni, hogy Bíró Józsi szíve vagy a Kiss Ferié?
 
Kábulok, ájulok, ilyen ez a mai nap. De jó is az újra tomboló nyárban betűtengerekre koncentrálni. De igyekszem, azért jöttem haza, olvasok, keresgélek.
 
Mekkora csoda is az internet, nem kell könyvtárba szaladgálni, órákig várni, míg csigalassú csúszdán leküldik a kívánt kötetet, bosszankodni, hogy miért lopják az Új Írást, vagy miért tépte ki valaki Háy könyvéből a 26. oldalt. Nem sokára beindul a web2 is, az alternatív internetes hálózat. Még a leghalványabb fogalmam sincs róla, mit tud, annyiban azonban biztos vagyok, hogy semmiben sem jó az egy. Mint ahogy az egypártrendszer se vált be, úgy az egyetlen, monopóliumban lévő szerzői jogvédő hivatal sem elég, és valószín, beláthatatlan távlatokat nyit majd a párhuzamos webhálózat is.
 
Erről jut eszembe, valaki mesélte, létezik egy network-elmélet, amely szerint nagy pontossággal kiszámítható, hány és mely pontokon kell blokkolni a rendszert ahhoz, hogy megbénítsuk mondjuk a légiforgalom-irányítást, a mobilhálózatot, az internet- és áramszolgáltatást, a levelezőrendszereket, mindent, ami hálózatban működik. Valami bibi mégis lehet a dologban, ismerve a hecker- és terroristamentalitást, egy bohó netfüggő, vírusgyáros vagy alkaidás már rég megtette volna, ha léteznének pontok, amelyeket felügyelet nélkül hagynak a hálózatok működtetői és kidolgozói. Aztán meg Isten tudja…
 
Mint ahogy azt is, élet és művészet között hol a fényes határ… Vagy nincs? Eltűnik, felszámolódik az is? Az álom élet? Vagy az illúzió (egy másik valóság) megteremtése helyett a műalkotásnak egyre inkább a közvetlen, húsvér élet rekonstruálása volna a feladata? Hallom, külföldi képzőművész műalkotásként valódi gázkamrát állított fel, mely előtt kígyózó sorokban állnak a látogatók, szeretik a veszélyt, bőrükön akarják érezni, amit az áldozatok, pedig nem fogják, nem azt, nem úgy, ha csak nem tépi le magáról egyszer valaki a gázmaszkot…
 
Nem tudom, egyszer talán tényleg nem megy le a nap...
 
 

Nagy Gabriella

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.