pálmák közt

Este, a Hibiya parkban ülünk. Álló napok völgye, afféle Shangrila a város közepén a magas házak közt. Jobbra szemben az Imperial Hotel, ott szállt meg a Rolling Stones, mikor erre jártak.

          - Ezen az ösvényen futotta hajnali köreit Mick Jagger.

          - És onnan esett le Keith Richards - biccent Miyuki egy pálma felé.

          Keith balesete tavaly tavasszal történt, de valahogy csak nyár végén hallottunk róla, s akkor erősen eltúlozva - jó, ha egyáltalán tudatra tér. Igy hát a Rolling Stonesnak bizonyára befellegzett.

          Kiböngésztem a hálón, hogy lezuhant egy pálmáról, öt méter magasból, midőn a Fidzsi szigeti vakációjukon pajtásával, Ronnie Wooddal bevodkázva kókuszdiót szedtek. Egy új zélandi magánklinikára röpítették, meg kellett fúrni a koponyáját, hogy a vérömlenyt lecsapolják. Műtéte kitűnően sikerült.

          Persze, nyilván mese. Ennyire elegánsan balesetezni - nem hanyatt esik a vizes konyhakövön, hanem pajkosan, épp az imázsának megfelelően. Keith, a már hatvanas mákvirág, ma piás és egykor heroinista Stone. Ám ez a szépítés nem zavar. A költészet erősebb az életnél, rendben van, legyen is erősebb, egy Stone másszon vissza és jöjjön le, ahonnan legtöbben már lejöttünk, a fáról. Egy Rolling Stone ne ágyban, párnák közt, hanem pálmák közt, rosszalkodás folytán bucskázzon - halni meg, akár - a sirba.

          De hála az égnek, él és virul, koncertezik.

          - Ott sem emberek másznak fel a kókuszdióért - jegyzi meg Miyuki.

          - Hát?

          - Majmokkal ledobáltatják.

          Ezúttal megúsztuk, gondoltam. De a futurológusok már feszegetik a kérdést: lesz-e egyáltalán, s ha igen, világ lesz-e a világ a Rolling Stones után? Ha majd ... gördül a kő aludni?

pár mák közt

Ma Iwasaki Etsuko egy volt csoportját tanítottam.

          Etsuko hirtelen agyvérzést szenvedett a kiskertjében - tavaly nyáron, majdnem a Keithről szóló hírrel azonos napon értesített egy telefon egy este - jobboldala lebénult. A szomszédok találtak rá, szerencsére hamar. Az intenzív osztályra vitték.

          Etsukó, aki intézménynek számít, a legfontosabb magyartanár és szépirodalom-fordító Tokióban, egyedül élt egy házikóban, messze Tokiótól. Két órát utazott oda és kettőt vissza egy nyelvóráért. Évente egyszer, augusztusban úgy intézte, hogy szüneteljenek a tanfolyamai, és ekkor jött az igazi gyönyörűség: elutazott Balatonfüredre a fordítóházba - végre nyugodt környezetben dolgozni. Ott fél évre valót képes volt haladni egy-egy regényben. Egyszerre öten laknak ott különböző országokból, a magyar irodalom szerelmesei, inspiráló társaság tehát, saját szoba, könyvtár, szótárak, séták, odalátogató magyar írók, akikkel konzultálni lehet ...

          Aszkétaként élt. Utóbb már macskát sem tartott, hogy ne kelljen majd egyedül hagynia augusztusra.

          Egy szerdai napon indult volna a gépe, ő hétfőn délután esett össze. A készülődés napjaiban egy fordításon dolgozott az utolsó pillanatig. Hetente háromszor is találkozott a szerkesztőnőjével, hogy a magyar regényből, mely évtizedek névtelen lappangása után most Európában váratlan sikereket arat - itt is eladható könyvet kovácsoljanak. Itt, ahol a magyar irodalom kevés embert érdekel. Az indulás előtti hétre el is készültek a kézirat teljes újra átfésülésével.

          Nem utazott. Nem nézte át a levonatot. Újratanulja az írást bal kézzel, rehabilitációs foglalkozásokból állnak napjai egy nagy intézetben, ahol hasonló betegek laknak.

          A költészeten innen, a valóság. Küzd, gyakorol, azt mondja, szeretné elérni, hogy ismét utazhasson. Szétosztottuk egymás közt árván maradt csoportjait. A dombon, kerekes székkel megközelíthetetlen helyen áll egy kis ház, polcain egy fél életen át gyűjtött magyar irodalom. A szomszédos bambuszliget, a füvek és a madarak már szeretnének beköltözni.

nem tapad moha

Látok egy gimnazista fiút régen, a Mátrában, egy turistaház esti teraszán. Két osztálytársa Rolling Stonest gitározik a tánchoz. As Tears Go By.

          Még nem tudhatja akkor, hogy a mai napon miben él majd, miféle gondokban forgolódik, kihez hasonlít éppen azok közül, akikkel az álmait és a napjait benépesítette. Amikor már lassan lefelé kell ballagni a hegyről.

          Lehet, hogy egy nagyvárosban él majd, ahol nyár lett éppen, s a horizonton, a látókörének szélén föltünedeznek a balesetek, próbameghalások, mint nyári tűzijátékok, robbannak sorra a minták, a zöld, sárga, rózsaszín petárdák.