hirdetés

Némely részletek 6.

2007. április 21. - Fenyvesi Ottó

Csak egyszerű, kívülálló zenehallgató lettem. Nemrég hívtak az egyik pesti zenei rádió éjszakai műsorába, de nem fogadtam el a kedves invitációt. Köszönöm szépen, de nem. Koko Kommando és Rudi Radiátor visszavonult (erről bővebben: a Blues az óceán című kötetben, az Éjszakai műsor című versemben).
hirdetés

          Megkaptam a szegedi Fosszília folyóirat legújabb számát. Tematikus összeállítás, a múlt század második felének egyik markáns jelenségéről, a rock and rollról. A hatvanas, hetvenes, nyolcvanas évek „népzenéjéről”, a bakelit lemezek és a magnókazetták korszakáról. Lelkes szerkesztőbizottság, fogékonyak a különös és a „déli” (balkáni, mediterrán) témákra. Teljesen eltérnek a szokványos és bebetonozott magyar szépirodalomi folyóiratoktól, külön utakon, ismeretlen ösvényeken járnak. Arra kértek, hogy írjak előszót. Némi közöm van a jelenséghez, ugyanis a hetvenes évek közepétől, 1991-ig az Újvidéki Rádió magyar műsorainak hőskorában, különböző szórakoztató zenei műsorokat (Pop-rock, Zenedoboz, Zenei Kaland, Hangrázda) vezettem, lemezlovasként tevékenykedtem. Mióta áttelepültem Veszprémbe, már nem követem a dolgokat, néhány cikket írtam a Magyar Narancsba, de 1993 óta semmi. Csak egyszerű, kívülálló zenehallgató lettem. Nemrég hívtak az egyik pesti zenei rádió éjszakai műsorába, de nem fogadtam el a kedves invitációt. Köszönöm szépen, de nem. Koko Kommando és Rudi Radiátor visszavonult (erről bővebben: a Blues az óceán című kötetben, az Éjszakai műsor című versemben).
          „Meghalt a rock and roll – villant át az agyamon a kilencvenes évek közepén, amikor Bécsben a Otto Bauer Gasse-ban megszűnt az alternatív lemezbolt, ahol Marton László Távolodó barátommal annyiszor megfordultunk a nyolcvanas években. Ha már az alternatívokat is bedarálta a biznisz, akkor nagy baj van. És tényleg mára a rockból konformista popzene lett, piszokul elüzletiesedett. Forog a pénz, nyomul a tőke a könnyűzene-iparban. Magyarországon még szörnyűbb a helyzet, mint a Nyugat-európai vagy például a balkáni országokban: nálunk egy nyomorult rádióállomáson se hallani igazi rockzenét. Csak a nyálas, színtelen, szagtalan, íztelen műanyagzenét nyomatják. Minden adón ugyanazt! Az ember maradék életkedve is elmegy tőle.
          A rock and roll, mint a tömegkultúra szerves része, a második világháború utáni években, a nyugati jóléti társadalom kialakulásakor szökkent szárba. A gazdasági fejlődés töretlennek látszott, a jólét összekapcsolódott az emancipációs folyamatokkal. Meghosszabbodott az iskolaidő és a felnövő nemzedékeknek a munkához, a saját családjához és a polgári életmódhoz való viszonya. Kiépültek az egyre hosszabb szabadidő eltöltésére alapozó szórakozóhelyek, a fiatalok egyre nagyobb szabadságot engedtek meg maguknak. A korábban csak avantgárd művészkörökből ismert bohémség tömeges méreteket öltött. Kialakult egyfajta lázadó attitűd a „kispolgári és hagyományos” életvitellel, művészettel szemben, amit ellenkultúrának is neveztek. A fiatal nemzedékek fellázadtak az apák konformista társadalma ellen.
          A rock and roll a hatvanas, a hetvenes és a nyolcvanas években volt csúcsformában. A hőskorszak magába foglalta a Beatles-hisztériát, a hippi-mozgalmat, a pszichedélikus törekvéseket, a punk lázadását és az alternatív rockot egyaránt.
 
 
          A rock and roll gyorsan világzene lett, hozzánk is beszivárgott, (bár a nemzedéki korszakváltás itt elmaradt) eltörölte a nemzeti és kulturális határokat. Fokozatosan minden más zenénél hatékonyabbnak bizonyult, aminek a vége az lett, hogy jól jövedelmező kapitalista iparággá nőtte ki magát. Kezdetben abszolút nem konvencionális tartalmakat dolgozott fel, de aztán kiderült, azért, hogy minél nagyobb tömeghez eljusson, jobb ha felszínes és nem túl okos. Engedje ki a gőzt, de a piac által legyen ellenőrzött. (…)
           …A rock and roll a posztmodern szórakoztatóipar egyik legvitálisabb, legkomplexebb eleme, egyrészt szatiszfakciót és menekülést kínál, másrészt táplálja a szolidaritás és az elégedetlenség érzését. A fennálló társadalom kritikája, lelkiismerete, ha őszinte, ha nem akkor meg egy nem érdemes vele foglalkozni. (…)
          A rádióállomások mérhetetlen igénytelenségükkel teljes egészében kipumpálják, semlegesítik a rockszámok erejét. A maradék egészséges tiltakozást ellaposítják, elveszik az élét.
          A rock and roll kritikai élének csorbítása megfigyelhető még a Rollin’ Stone amerikai hetilap koncepciójában is, amely fénykorában éppen a rockzene társadalomkritikai hangját próbálta felerősíteni kommentárjaival és cikkeivel. A politikai elnyomás és kizsákmányolás mechanizmusait ostorozta. Ma viszont már az általános világáramlatnak bedőlve a rockot, mint a szórakozás egyik langyos műfaját tálalja. A Rollin’ Stone mára egyszerű fogyasztói kalauzzá degradálódott, az anyagi jólétben élő, némi szabadságra és izgalomra vágyó új nemzedékek kiszolgálójává.
          Ma már a lemezkiadók, a rádióműsorok, a zenei újságok többsége arra szolgál, hogy ellenőrizze és diktálja az ízlést, valamint gerjessze a zenei fogyasztást, beszippantva az arctalan zenekarokat, énekeseket a zenei konvenciók közé. (…)
          Új, olcsóbb hanghordozók jelentek meg, a kilencvenes években a CD, később a DVD. Aztán megérkezett az MP3 és a zenék letöltése az Internetről. A lemezkiadók szerint ez a zene halálát jelenti. Ugyanakkor iszonyatos méretű a hiperprodukció. Egyik ismerősöm mesélte: a fia azzal jött haza az iskolából, hogy az osztályban neki van a legtöbb „letöltött zenéje”, a zeneszámok meghallgatása kb. 33 évbe telne. Valószínű, hogy sohasem fogja meghallgatni ezt az irdatlan mennyiségű hanganyagot. A korlátlan hozzáférés, a másolás szétrombolja a mítoszt. A szelekció és a kritika teljes hiánya, az elsekélyesedés, a mennyiség megöli a minőséget. (…)”
 
(Részletek a Fosszília folyóirat 2006/2-es lapszámának bevezetőjéből)

Fenyvesi Ottó

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.