hirdetés

Nemet mondani

2007. augusztus 27. - Nagy Gabriella

Győzni kell, bebizonyítani, elhinni és elhitetni. Ez a dzsungel törvénye.
hirdetés

Kezdjük ezt a naplót azzal, hogy: nem.
 
(Szerzőn ismeretlen felszabadultságérzés jelei mutatkoznak, izomzata ellazul, csuklyás izmok nem képeznek púpot a háton, gyomortáji görcs oldódik. Kedve támad ezután kizárólag ezt a szót használni: nem. Mily édes a fülnek, egyértelmű, karakán és erős, határt szab és felszabadít!)
 
Miért gondolom én azt magamról, hogy minden sikerül? Hogy mindent bírok, és a lehetetlen mint olyan nem létezik? Le kell győzni magam, a korlátaim, az időt, meg kell felelnem valami homályos képnek, amit mintha nem is én álmodtam volna magamról… Próbálok eljutni az eredethez, azt mondják, ha megkeresed az élményt gyerekkorodban, amikor először érezted azt, ami gyötör, megtaláltad a kulcsot. Mert onnan kezdve minden csak ismétlés… Látok egy hol csontsovány, hol pufók kislányt rózsaszínű pamutruciban, aki nagypapáék konyhájában, a gobelinszarvas alatt hallgatja rettegve a csendet, hogy utána a délelőtt-délutános iskolában tornaóra címszó alatt padról padra próbáljon ügyetlenül ugrabugrálni, vagy kornyikaórán a szekrényajtó mögött laposüveget rejtegető tantónéni kívánságára, a szorongástól összevissza csúszkáló hangon igyekezzen túlénekelni a röhögő osztályt.
 
Színésznő barátnőm elvitt oda, a gyerekkorom helyszínére. Beültetett a kocsijába, „elviszlek egy kertbe”, mondta, nem tudta, hogy ott nőttem fel a Csömöriből nyíló 417-es utcában (akkor még volt számozott utca). Szép este volt, eperfával, szelíd kutyával, egy túlélőművész házigazdával, aki felesége halála után várat épített a kertben a három gyereknek, és afféle nem új keletű felismerésekkel, hogy először is a kételyek terhe alól kell feloldoznunk magunkat, aztán hideg fejjel belátni, hogy ha nem ölöd meg az ellenséges csorda legyilkolt fejének kölykeit, kisebb esélyed van genetikai kódod továbbörökítésére.
 
Győzni kell, bebizonyítani, elhinni és elhitetni. Ez a dzsungel törvénye.
De a szabadság a nemmel kezdődik. Amikor a huszadik felkérést kapod, rád osztanak még ugyanannyi munkát, beléd vetik bizalmukat, a tanácsodat kérik, az agyadat csapolják és a címlistád, kimondani halkan, mosolyogva: nem. Értelmiségi betegség a túlterheltség. Ilyen a kultúra, nem állsz meg egy lábadon. Állam apa nem szarja le a fejed, csak hobbinak tekinti a hivatásod, zsebpénzt ad, aminek fejében szigorúan behajtja az elvárásai szerinti, szerződésben rögzített penzumot (el- és beszámolási kötelezettséggel). Ha eltérsz a témától, hibázol, rajtakap, s mehetsz a híd alá forradalmárkodni, vagy megtanulni teljes átéléssel és odaadással, búgó hangon kimondani, hogy „alázz meg”.
 
Kultúrszolga rettentő kreatív, agilis, energikus, és nagyon akar. Nekem is épp egyszerre több helyen kéne lennem. Ha kifognám az aranyhalat, párhuzamos életeket kívánnék, a többit a sorsra bíznám és magamra. Menni kéne Szigligetre, ahová immár 15 éve járok (leánykori neve: Tata), miközben beszélgetésekre készülök, külföldi és pesti fellépést szervezek, naplót írok, intézem a bt.-m ügyeit, plusz szerda délelőtt még útba ejtek egy sorsdöntő értekezletet az állami intézményből állami tulajdonú nonprofit kft.-vé alakuló kortárs kiállítóhelyen.
 
Kimenekülni, nemet mondani… Kikapcsolni vagy kihúzni a telefont, bekuckózódni, mint gyerekkoromban az álmaimba, mert szabad, mert levegője van és végtelen. Hogy megmaradjon az intimitás, a személyes és titkos viszony az irodalomhoz, vagy épp azokhoz, akiket szeretünk. Hogy ne akarjon senki betolakodni, erőszakkal részévé válni az én csendemnek, jogot formálni a gondolataimra, kilesni és cenzúrázni az érzéseimet. Ott akarok maradni abban a térben, ahol jelentés van. Ahol megtörténhet, hogy x felhív, hogy kitalált nekem egy nevet: „gyilkos Gabóca”, miközben épp gombapörköltet főzök neki, és egy órával előtte mondtam ki gondolatban magamról ugyanezt és ugyanígy.
 
Nemet mondani, megölni a külvilágot.
 

Nagy Gabriella

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.