K. Dezső kitalált személy. Minden hasonlóság velem a véletlen művem.
(K. Dezső)

Mi történik ilyenkor, január közepén? Velem. A semmi sem. A Nap, a nap ködben, kel 7.25 (nem látom), nyugszik 16.24 (ezt se). Hajóvonták találkozása. A futballpályák behavazva (K. Dezső kedves szava, lásd alant), az első edzőmeccs jövő héten a REAC ellen. Az első ügető 31-én. Mit lehet addig csinálni? Semmit. A semmit. Lássuk.

A bolygók hangulatváltozásos időszakot jeleznek. Nyugtalan éjszakái lehetnek, borongós hangulatok zavarják lelki nyugalmát. Rövidesen szerencsés periódus kezdődik. Addig is vigyázzon a szívére és a tüdejére. De K. Dezső nem hisz a horoszpókuszokban.

5.17-kor ébred, fölriad hajnalban, mint mindig, magára. Prosztata. Hugyozik, iszik (gyümölcslé, rostos, őszibarack). A manzárdból, a tetőtérben, ahol a madár is, ahonnan az Erzsébet híd, a Svábhegy, a János hegy, a Kis és Nagy Kevély is, most nem látszik a Citadella, de még a SYMA csarnok sem, hull a hó. Hallja, lapá tolják a havat, rendes, korán kelő emberek. K. Dezső, naplópó, átizzadt párnát fordít, aludna, tovább, nem tud, mindig így. 1-2 óra, amíg. Ilyenkor jut eszébe számtalan, szebbnél szebb, szerencsére elfelejti. Néha leírja, mert fixa ideája, K. Dezsőnek, hogy ő egy alanyi költő. Nem gyújt villanyt, leírja, alig tudja elolvasni, sajnos mégis, és most idemásolja (rövid lesz, haiku): kenyér illata / míg éltem nem éreztem / milyen szag van itt (még dolgozunk rajt’). Dolgoznak a pékségek, nyitnak a boltok, K. Dezső fordul másik oldalára, agyában gyúl új haiku, szerencsére nem írja le.

8.57-kor ébred, újra, s megint magára. Emlékszik álmára: riporter (vagy ki) kérdezi: Maga sok verset olvas? – Igen, válaszolja K. Dezső, de nem vagyok hermetikus (sic!), kocsmába is járok. Úgy járok kocsmába, mint könyvtárba: ülök és jegyzetelek. (Ilyen frappáns, bizony, álmában K. Dezső.) Snitt, új álom. B. Edittel autóznak, Edit vezet, ebédelni mennek. Egy teremben különböző stílusú asztalok, székek, az asztalok körül két, három, négy stb. szék. Mindenki (merthogy sokan vannak) leül, aztán felállnak, cserélnek. A kétszékes asztalhoz senki sem akar ülni. Valaki elkiáltja magát: Itt van Kossuth Lajos! És belép Kossuth Lajos, K. Dezső focista társa a BEAC-ból, ma Kanadában él. Elénekeljük neki: Kossuth Lajos azt üzente..., meg van hatva. Álom vége. Rádió. (Ez is Kossuth. Ami még hallgatható.) Egyre több a baleset az utakon. …érte a halál. Nincs sztrájk (?). Immár nagy pelyhekben. Porhó. Pornó, videó. Életet ver magába. Felkelni nincs kedve, pedig ez nem egy depressziós nap. Munkanap! Vonatozni indul, K. Dezső mint Resti Kornél, meg kell írni a havi cikket a Narancsnak. De Rákosrendezőig még hosszú az út a vécé-, mosdókagylóig, fürdőkádig. Meleg, hideg víz. Pálinkás jóreggel, van még pár korty a tinnyei vegyesből. Reggelire rettenetes szeletelt kenyér, szilveszterről maradt, margarin, 4 karika diákcsemege. 20 Béres Csepp, édesanyjától kapta karácsonyra. Bevetted már az e napit? Kávé. Számítógép. Nem jött levél, hiába. Útravaló: toll, papír, szemüveg, telefon, bérlet, vécépapír. Havazik. Stadionok buszpályaudvar, autóbuszjárat indul Tápiószecsőre, ma oda se megyek. 1-es villamos. Sokszor csak úgy magunk elé nézünk, vagy az ablakon, ki. Felüljáró, kijelző, 2 Celsius. Behavazott vidámpark. Reitter Ferenc utca. Aluljáró, Dévényi út. A hó alatt jég, K. Dezső megcsúszik, elesik, bal térdre. Harangoznak, dél, épp engedik le a sorompót, épp jön a vonat, K. Dezső felszáll.

(Az út majd olvasható a Narancsban. Aki nem, annak címszavakban: Rákosrendező, Istvántelep, Rákospalota-Újpest, Rákospalota-Kertváros. VÁLTÓFELVÁGÁSI SZERSZÁMKÉSZLET, napernyő, hólapát, 4 víztorony, PETŐFI–BEM–KOSSUTH–HORTHY, unicum 380, csapolt Bak sör, Kék Férfi, kék üveg hamutartó, Babavárás kettesben, hóba hugyozás, varjú a vezetéken, „Ne találkozzunk, köcsög!”, Nokedli, Tarhonya, Krasznaja vodka, behavazott talponállópultok.)

Vissza a Dévényi úton, az úttesten megy, nehogy megint pereceljen, autós kiszól: Kurvaanyád, kisköcsög! Itthon vagyok. De legalább alLiterált. Lépcsőház, levélszekrény. Nem jött levél. Viszont Árpi telefonál: mikor megyünk Újvárba Bernard sört inni? (A habja oly kemény, sokáig megmarad, rajta az euró – nem is korona.) Szombat? Nekem mindegy. (Est)ebéd: Dörgicsei csibeleves Maggi nénitől, pár virsli (bőrös, K. Dezső igényes), mustár. Rádió, Kossuth. A rokkantnyugdíjasokat rehabilitáljuk…Inkább akasszanak, kanalazza a porlevest K. Dezső, maga is rokinyugi. Döglés. Kávé. Tévé. Afrika Kupa, Angola–Algéria 0–0, bunda, Mali és Malawi kiesnek. Vacka rádió. Esti mese. Híradó. Bemondják: Sose halunk meg. Sóhaj, Szobaasszony, Fárosz. 2–9–11. Két hét múlva lovi. Behavazott pályák. Addig is, mit lehet csinálni? Ebbe a kibaszott, kurva, gyönyörű, édes életbe odateszem magam, ha percekre állok is be. Eurogólok, Himnusz. Borsodban hétre emelkedett a hideg számlájára írható halálesetek száma. Havazik. A tengerszintre átszámított légnyomás. Alig változik.

Számítógép. Küldöm ezt, itt. És levél, 2000, korrektúra. Felkeltünk, hugyoztunk, mostunk / fogat, ettük a kiflit. / Bárcsak élhetnénk most úgy! / Mióta is vagyunk itt? Maradhat, így, egyelőre.           

Sajó László